“Ezek a srácok megtaláltak minket egy olyan dallal, amiről első lendületből azt gondoltuk, hogy na, itt van végre valami, amivel van értelme foglalkozni. Ha nem tetszett volna a zenei ötlet, akkor semmiféleképpen nem lett volna együttműködés, de mivel szereti a zenekar a határait feszegetni, éreztünk benne egy kis fricskát, ahogy Fejes Tomi fogalmazna, szeretünk olyan dolgokat csinálni, amit az emberek egyáltalán nem várnának tőlünk” – mondja Lukács Laci a pár napja debütált BAZ+ című számukról, amelyet a BSW rapduóval készítettek. A Tankcsapda frontemberét, Lukács Lacit és gitárosát, Sidit kérdeztük a nagy port kavaró kooperációról.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Harminchárom éves a zenekar, ez idő alatt sokszor kaptatok hideget-meleget, de a pár napja kihozott új dalra érkezett komment- és publicisztika áradat példátlan. Hogy kezelitek ezt?

Lukács: Köszi, jól. Tudjuk, hogy mit vállaltunk ezzel a dologgal.

Sidi: Én személy szerint meglepődtem, hogy ekkorát ment ez a dolog, bár sejtettük, hogy szép nagyot fog durranni. Tegnap például egy mozis oldalon, amit követek, futottam bele egy filmajánlóba, amely alatt a Tankcsapda-BSW videóról vitatkoztak a kommentelők.

Az igazság ott van esténként a színpad előtt, és hozzáteszem, hogy annyi pozitív visszacsatolást is régen kaptunk, mint most ezzel a dallal kapcsolatban. Itt két stílus találkozott, csináltunk belőle egy érdekes dalt, és pont. Ennyi az egész, nem kell mögé látni semmit.

A szokatlan kooperáció akasztotta ki az embereket. Miért épp a BSW-t, miért épp ezt a dalt választottátok?

Lukács: Ezek a srácok megtaláltak minket egy olyan dallal, amiről első lendületből azt gondoltuk, hogy na, itt van végre valami, amivel van értelme foglalkozni. Ha nem tetszett volna a zenei ötlet akkor semmiféleképpen nem lett volna együttműködés, de mivel szereti a zenekar a határait feszegetni, éreztünk benne egy kis fricskát, ahogy Fejes Tomi fogalmazna, szeretünk olyan dolgokat csinálni, amit az emberek egyáltalán nem várnának tőlünk. És megcsináltuk.

Sidi: Igen, és persze a BSW-vel való kölcsönös szimpátia is vastagon közrejátszott ebben, munka terén például annyira gyorsan és simán, könnyen mentek a dolgok, hogy nem is kellett összecsiszolódnunk, pont azon viccelődtünk, hogy alapjában véve egy hónappal ezelőtt találkoztunk szinte napra pontosan legelőször.

Gondolom, más is akart már közreműködni a Tankcsapdával. Azért esett erre a dalra a választás, mert könnyen ráilleszthető a punk-rock hangzás?

Lukács: Nem az történt, hogy a sok megkeresés közül nagy nehezen kiválasztottunk egy dalt, mi nem kerestük ennek lehetőségét egyáltalán. Megint csak Tomit tudom idézni, stratégiai érdekek nélkül ment ez az egész, kényszer nélkül. Egyszerű a dolog, ők ezt akarták, a Tankcsapdát megpróbálták elérni, nekünk ez megtetszett. Jókor kaptunk egy számunkra is meglepő felkérést, amiről azt gondoltuk, hogy ez érdekes lehet és izgalmas, ők is akarták, mi is akartuk. Leültünk, megbeszéltük, kiderült, hogy valóban az. Tetszett a dal, működött a két csapat között a kémia, azt mondtuk, oké, csapjunk bele. Én konkrétan a srácok nevét sem ismertem egy hónappal korábban, most meg már kész a videóklip, mindenhol fut a dal.

Sidi: Azóta már megtudtuk, hogy egy 15 éves formációról van szó, akik egyébként hasítanak a mainstream trap-ben, nyilván más stílusban, más korosztályban, mint mi, ezzel mi sem voltunk annyira képben. De pont ezt szeretnénk elkerülni, hogy ilyenekről kelljen beszélni, hogy punk-rock, metal, rap, stb. Ezek mind csak címkék, amiket mi aggatunk a dolgokra, de ha a kettőt összerakjuk, és elfelejtjük, hogy az egyiket punk-rocknak hívják, a másikat meg rapnek, akkor egy tök jó dolog jön ki belőle. Hozzáteszem, én például imádom Ozzy-nak a Post Malone-nal készült dalait, vagy ott van a Metallica Lady Gagával, ami megint csak tök jó.

Lukács: Nem kezdtünk el keresgélni partnerlehetőségeket, vagy ilyesmi,

mikor a BSW dalt meghallgattuk, úgy éreztük, hogy ez az, ami kellően pimasz, kellően rock and roll-os, kellően friss, zenei struktúráját, hangulatát, ritmikáját illetően kellően tankcsapdás is, ha úgy tetszik.

Ezért azt mondtuk, hogy tudod mit? Ilyet még nem csináltunk, vágjunk bele, szeretjük a határainkat feszegetni. Hozzáteszem, ahogy eddig, úgy ezen túl sem közösködésekben fogunk utazni, de bármikor jöhet egy ilyen kitérő, mert ez is egy jó kaland volt.

Oké, de a mindig összetartó rock vagy a metálközösség nem így gondolkodik, nem tudják ezt megemészteni.

Sidi:

A rock- és metálközösség mindig is nehezebben fogadta el, ha valaki mást csinál, mint amit a műfaji keretek engednek, vagy mást csinál, mint amit elvárnak tőle, ez egy zártabb közösség. Ilyenkor felerősödnek a kritikus hangok.

Régebben eleve nagyobb összetartás volt, ma a social media és a blogger kultúra erre is negatív hatással van, megosztóvá tették az embereket, szélsőségesen kritikus lett mindenki. Ha felmész egy metál oldalra, ahol metálosok beszélgetnek metálzenékről, pontosan ugyanígy kritizál mindenki mindenkit, csak nyilván az átlagemberek figyelmét ez elkerüli, mert underground műfajról beszélünk. A Tankcsapda a metálosoknak is mainstream a műfajon belül, ezért lehetséges az, hogyha a Tankcsapda csinál valamit, akkor arról nem csak a metálosok beszélnek, hanem csomó mindenki más is.

Mindig voltak és lesznek is olyanok, akik nem tudják elfogadni, hogy a Tankcsapda mer újítani, progresszív lenni. Érdekel ez még titeket?

Sidi: Ha elkezdenénk azt figyelni, hogy a hangok mit mondanak, hogy megfeleljünk ide vagy oda, abban a pillanatban elvesztené az egész azt, amiért szeretik az emberek, amiért mi ezt szeretjük csinálni. Annak idején, amikor az Alföldi gyerek című dalunk elkészült, akkor is sok kritikát kaptunk, aztán az egyik legnagyobb koncertsláger lett belőle. Van olyan dalunk, amelyik sokkal súlyosabb hangvételű, akkor meg épp az jött ki belőlünk.

Lukács: De ez ugyanúgy igaz visszafelé is! Attól, mert az Örökké tart, a Mennyország tourist, vagy az Ez az a ház nagyon sikeres és népszerű Tankcsapda-számok, még nem próbálunk írni egy Mennyország tourist 2-t, 3-at vagy 4-et. Minek? Egyszer megcsináltuk, tökre örülünk annak, hogy sokan szeretik, tök fasza. Akkor azt csináltuk, most ezt, jövőre pedig lehet, hogy megint valami mást.

Az egész rock and rollnak ez a lényege, hogy nem az elvárásoknak akarsz megfelelni, mint mondjuk egy munkahelyen, hanem azt csinálod, amit szeretsz, amit akarsz. De tényleg, miért ne csinálhatnánk azt, amit mi szeretnénk? Eddig is azt csináltuk, ezután is azt fogjuk.