Igazán furcsa, hogy a magyar képregény, pláne a magyar történelmi képregény nem húzóágazata a magyar kultúrának. A Királyok és keresztek, mely sikerrel mutatkozott be külföldön, talán változtathat ezen a helyzeten, ha…Az Árpád-házi királyok korában játszódó százoldalas, színes, keménytáblás, mobil applikációval kiterjesztett képregényről Németh Levente rajzolót kérdeztük.
HAHO GROZDITS – 061.hu
Most, hogy a nyomdából kikerültek az első példányok, és találkozatok a közönséggel, mit éreztek, milyenek az első reakciók?
Bécsben, a Vienna Comic Con-on vehették kezükbe az érdeklődők először a képregényünket, és viszonylag gyorsan szembesültünk azzal a kérdéssel, hogy ez most történelmi téma-e, vagy inkább fantasy. A mi hozzáállásunk a kezdetektől fogva egyértelmű volt, nem rugaszkodunk messzebbre a történelem tényeitől, mint a történelmi regények, s ami fantázia van benne, az semmiképpen nem fantasy. Inkább csak a fehér foltok kiszínezése. Bécsben is viszonylag gyorsan megtaláltuk azt a választ, amiből mindenki értett: „No Dragons!”
Mikor játszódik a történet?
A mi történetünk Szent István uralkodásának utolsó éveiben kezdődik, s a kiinduláshoz azt érdemes tudni, hogy István király – főleg Gizella miatt – jó viszonyt ápolt a németekkel. Gizella testvére, Henrik – az egyetlen német császár, akit utóbb szentként tisztelt a katolikus egyház – halála után az Árpád-házi Imre herceg is potenciális trónkövetelő lehetett volna. Hogy ez volt-e az indíték, vagy valami más, azt már sosem fogjuk megtudni, de az biztos, hogy a Német-Római Császárság hadai elindultak a Magyar Királyság felé. A szűkszavú történelmi forrásokból annyit tudunk, hogy István a „felperzselt föld taktikáját alkalmazva” elvonult a németek elől… vagy az is lehet, hogy maga után csalogatta őket. A források hiányos volta miatt abban sem lehetünk biztosak, hogy megtörtént-e 1030-ban a bécsi csata, s a magyarok elfoglalták-e Bécs – akkor még szerény – városkáját. Arról, hogy mik voltak a tényleges események, csak találgatni tudunk, de azért bizonyos – biztonságot adó – sarokpontokat kijelöltünk.
Miért pont ez a korszak?
A sajtónak szánt válaszom szerint rajzoltam egy tankot, meg egy lovat, és utóbbi jobban sikerült, ezért a történelemnek abban a sávjában kezdtünk kutatni, ahol lovak voltak, de tankok nem. A kezdeti ötletelés és latolgatás közben arra kaptuk fel a fejünket, hogy a XI. században volt egy nagyjából negyven éves periódus, amiben nyolc uralkodó váltotta egymást. Olyan történetekkel van tele a korszak, amik érdekesek, izgalmasak és – mert ez is szempont! – jól meg is lehet őket rajzolni. Közben újra és újra ráébredtünk arra, hogy ezekhez a történetekhez kell az előzmény is. Így csúsztunk az időben egészen addig a pontig, ahol Imre herceg még él… A mostani kötet tulajdonképpen csak a történet bevezetője, a következő részben, ha lesz, akkor már lehet boszorkányégetés meg hasonló izgalmak.
Szerzőtársad, aki a történetet megírta, Sinonimo néven szerepel a kötet borítóján, nem kell sokat lapozgatni, hogy megtaláljuk, hogy őt a hétköznapokban Mészáros Jánosnak hívják…
Jánossal tizenöt éve dolgozunk együtt, ő a hétköznapjait az üzleti világban tölti. Ironikus önmeghatározása szerint sci-fi-t ír, azaz üzleti terveket készít. Bár mindig is voltak írói ambíciói, eddig nem látta a kibontakozás lehetőségét. Most, a Királyok és keresztek körüli brainstorming kapcsán úgy érezte, ő is belevágna… Írt is egy négyszáz oldalas könyvet, aminek nagyjából az első harmada került bele a mostani képregénybe.
Németh Levente
A most megjelent képregény központi motívuma a bécsi csata, amiről nem csak nekem homályosak a történelmi ismereteim. Kutattatok?
János külföldi forrásokban kutatott a bécsi csata nyomai után. Lengyel, német és skandináv szövegekből próbálta feltárni a történéseket. Azt még a német források is említik, hogy Konrád elindult a magyarok ellen, de az nem derül ki konkrétan, hogy volt-e bécsi csata. A következő, amiben biztosak lehetünk, annyi, hogy a Magyar Királyság határai kitolódtak nyugatra. Ha ezt a két infót összerakjuk, akkor az lehet a gyanúnk, hogy a németek azért nem nagyon írtak a bécsi csatáról, mert súlyos vereséget szenvedtek.
Korabeli források alapján elég elnagyolt képünk lehet Imre hercegről, a szentsége, sok kutató megalapozott véleménye szerint, későbbi ötlet, és a szüzessége kapcsán is sokan gondolják, hogy István egyetlen fiaként – dinasztikus okok miatt – ennek nem túl nagy a valószínűsége. Nálatok miféle karakter lett belőle?
Hát, ezt a szűzies életet mi sem erőltettük, sőt… de, nem lőném le a poént, Henrik német herceg és Imre közötti – békekötés utáni – beszélgetés során erre is magyarázatot adunk. Ahogy, ha már az érdekességeknél tartunk, az sem légből kapott ötlet, hogy a feltételezett bécsi csatában vikingek is harcoltak a magyarok oldalán. Imre herceg parancsnoksága alatt.
Azért ez lehet, hogy sokaknak a torkán akad…
Pedig tényleg nem Istentől elrugaszkodott felvetés. Abban a korban a tőlünk keletre eső területeken a vikingek lejutottak egészen Bizáncig, nekik köszönhető a korai orosz államszervezet kiépítése, és azt is tudjuk, hogy a bizánci császárok, például az ekkoriban regnáló II. Baszileiosz – aki majdnem fél évszázadon át, 1025-ig uralkodott – külföldi testőröket, konkrétan vikingeket alkalmazott. Több forrás is utal arra, hogy e minta alapján Szent István királyt is varég (viking) testőrség védte. Nemeskürty István szerint a magyar királyokat egészen a mohácsi vészig varég testőrség kísérte.
A képi világ kitalálása/megteremtése mennyire volt macerás meló?
Így utólag talán furcsának hangozhat, de – még úgy is, hogy minden releváns tartalom elérhető az interneten – a leghosszabb időt az előkészületekre, az előzetes tervezésére kellett fordítanom. A kiindulás nem csak átvitt értelemben tabula rasa: nem tudod, hogyan néztek ki ezek az emberek, nem tudod, mit viseltek, nem tudod, milyen volt a környezetük… A magyarok bőr páncéljaihoz a mintát például Koszta Zolitól kölcsönöztük. Ő egy bőrös hagyományőrző, aki a korabeli mintákat felkutatva gyönyörű holmikat készít. De hasonlóan sokat molyoltam például azzal, hogy milyen volt a ruházat abban az évszázadban. Az elején talán kicsit megilletődtem a feladat nagyságától és átláthatatlanságától, de egy ponton rá kellett jönnöm, hogy az ismeretekben tátongó fehér foltok miatt – nem csak lehetséges, de – szükséges némi nagyvonalúság. Hívhatjuk ezt alkotói szabadságnak. Ebben a műfajban nem lehet olyat alkotni, hogy ne kössön bele az, akinek ez örömöt okoz.
Hol keresgéljen, aki kötözködni akar?
Tudatos vállalás volt, hogy a magyar nyelvű kiadás borítóján az árpád-sávos zászlót használtam.(Az angol nyelvű változat elejére egy másik kép került, Gáspár Tamás alkotása.) Komolyan megszondáztam a körülöttem élőket, hogy mit szólnának ahhoz, ha a borítón Imre herceg egy – egyébként teljesen korhű – vörös lobogót tartana. A facebookon is szavazásra bocsátottuk a kérdést, és egyértelmű volt, hogy az esetleges korszakcsúszást felvállalva is jobb a fehér-piros sávos zászló, mint a vörös lobogó… amiről a többség szerint már „csak a sarló meg a kalapács hiányozna!”. Van bennem valamifajta „mérsékelt tanító szándék”, de azért ez nem írhat felül mindent. A borítón található zászló is ilyen eset, arról az emberek nagy része már feltételezni tudja, hogy a magyar történelemhez köthető a kötet.
Azoknak, akik nem történészként, hanem képregényes irányból közelítenek, hagytál valamit, amin polemizálhatnak?
Az a baj, hogy nyolchónapnyi együttélés után – amit a családom nagy türelemmel és támogatólag viselt el – már eljutottam odáig, hogy szinte csak a hibákat látom. Fontosnak éreztem, hogy ne kelljen sűrítenünk a történetet. Képregényes részről biztosan meg fogjuk kapni azt a kritikát, hogy ez a száz oldal elfért volna negyven oldalon is. Mégis azt hiszem – akkor is, ha ez nem gazdaságos megoldás – Királyok és keresztek lényegét a rajzok adják. Szerintem fontos az a ritmus, amit a képek kiadnak.
Téged már nem a kamaszos lelkesedés mozgat, de akkor miféle indíttatásból szántál hónapokat erre a munkára?Arra emlékszem, ahogy az általános iskolában, Nagykanizsán, papírgyűjtéskor szedegettük össze a Füles magazin számait, hogy összerakjuk belőle a Korcsmáros-féle Rejtő-képregényeket. Aztán ott volt színes nagyalakúban a Zórád Ernő által megrajzolt Névtelen vár is, meg még egy csomó magyar és külföldi
képregény. Engem kiskölyökként megfogott, hogy a rajzolás micsoda mesélési lehetőségeket rejt. Talán ez indított el a grafikusi pályán is. De, visszatérve a Zórád- és Korcsmáros-képregények világához: úgy gondoltuk, hogy ezt a fonalat érdemes lenne felvenni, ezt a vonalat tovább lehetne rajzolni… Mindig is szerettem volna képregényt rajzolni, és most jött el az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy ha nem vágok bele, akkor örökre el kell engednem ezt a tervet.
Egyszerre jött ki a nyomdából a Királyok és keresztek, meg az angol nyelvű változat, a Kings and Crosses. Ez elég nagy merészségnek tűnik!
Azzal elég pontosan tisztában vagyunk, hogy a magyar piac önmagában nem képes eltartani ezt a kiadványt, és bár reméljük, hogy ez változhat, mégis azt gondoljuk, hogy jó terjesztési koncepció lehet, ha megpróbáljuk felépíteni az angol nyelvű érdeklődők közösségét. Ma már kevesen tudják, hogy a reformkorban, Petőfi előtt, a főleg német nyelvű Pesten nem volt gazdaságos magyar nyelvű könyvet kiadni: nem volt rá kereslet. Illetve a magyar irodalom magyar nyelven akkor és úgy tudott sikeres lenni, ha a könyv először sikeresnek bizonyult német fordításban. Akkoriban a német kiadás sikere emelte a magyar nyelvű könyv eladási mutatóit. Most valami ilyesmi zajlik a képregények frontján, csak nem németül, hanem angolul. A képregényes közeget hamar és viszonylag könnyen elértük, de szeretnénk ennél szélesebb közönséghez is eljutni mert maximum kétezer ember az, akit aktívan érdekelnek a képregények, ebből nagyjából háromszázan lehetnek, akik „a bármit és a mindent” is megveszik, a többiek vagy ínyencek, vagy a pénztárcájuk tartja őket rövid pórázon.
Akkor viszont beszéljünk a „piszkos anyagiakról”!
A legkülönbözőbb pályázatokon próbáltuk összekalapozni a munkához szükséges anyagiakat, és – bár az NKA-tól és az MMA-tól is sikerült némi pénzt szereznünk, amiért tényleg hálásak vagyunk – ez a biztonságot adó összegnek csak töredéke: majdnem elég volt a nyomdai költségekre. Ezért, és mert szeretnénk folytatni, aktívan keresünk más finanszírozási lehetőségeket. Most is fut egy közösségi finanszírozást célzó kampányunk, és tervezünk még ilyesmit más felületeken is.
Gyanítom, hogy én nem haladok a korral, de engem elbűvöl, hogy a kinyomtatott könyv fölé tartott mobiltelefon segítségével további tartalmakhoz juthatok. Magyar képregényben ilyesmit még nem láttam!
A könyvben van egy telefonos applikációra épülő cross-media alkalmazás, amit Bécsben nagyon bírtak az érdeklődők. Az így elérhető tartalmak egy része olyan szöveg, ami nem fért el a könyvben. Ezek között vannak vicces szösszenetek, és olyanok is, amelyek a történelmi háttér megismerését segítik. Aztán akad néhány 3D-s animáció is, az egyiken például egy lovas-íjász lő, a másokon ketten vívnak életre-halálra… de van még számos olyan anyag, aminek a felfedezése nagy élmény lehet az olvasóknak.
Bécsi rajongók között
Az eddigiekből talán kiderül, hogy a Királyok és keresztek lapjain több szempontból is összekapcsolódik a múlt és a jelen. Döntitek, kerülgetitek, vagy figyelmen kívül hagyjátok a tabukat?
Igazában nem volt célunk, hogy tabukat döntsünk, mi „csak” azt szerettük volna, ha a mai olvasók számára is be- és elfogadható a történet, amit kínálunk. Azt szeretnénk, ha az olvasásból kizökkent mai generáció így, a képek segítségével kicsit közelebb kerüljön a magyar történelemhez is, és magára szedjen valamiféle tudást, amit a száraz tankönyvek és a poros szent-életrajzok láthatóan nem tudnak megadni. Állati nehéz, de nem lehetetlen a gyerekeket rávenni arra, hogy olvassanak! Azt hiszem, hogy a Trónok harca által kijelölt nyomon elindulva – esetünkben például a viking-vonalat beemelve – olyasmit lehet kínálni a kamaszoknak, ami számukra is kívánatos… A mi történetünk nem fantasy, de ha eltekintünk a „no dragons” kitételtől, akkor a Trónok harcában is olyan momentumokat találunk, amik a tényleges történelmi eseményekből, vagy létező népek mondáiból, mítoszaiból és legendáiból lettek átvéve. Ezért is rezonálnak rá az olvasók. De miért ne lehetne valami hasonlót csinálni a hihetetlenül izgalmas elemekben bővelkedő magyar történelemmel?
A törökök erre egy iparágat húztak fel, és láthatóan a magyar emberek vevők arra, hogy könyvben és televízióban is fogyasszák a török(!) történelmet. A mai magyar háziasszonyoknak már egészen más a képe Szulejmán szultánról, mint amit mi az iskolából hozhattak…
Persze, lehet fintorogni, de azt, amit – például a törökök – felismertek, érdemes lenne a saját érdekünkben, a saját tartalmainkat közvetítve működtetni. A mai gyerekek többet tudnak Ibrahim pasáról, Merlinről és Artúr királyról, sőt Superman szülőbolygójának történelméről, mint a magyar történelemről. Szerintem érdemes versenybe szállnunk…