“Mindent megteszünk, hogy működni tudjunk” – Interjú Rudolf Péterrel, a Vígszínház igazgatójával

“Meghúzzuk a nadrágszíjat: a díszletekben, a jelmezekben, de ne felejtsük el, a Vígszínház egy hatalmas tér, ki kell találnunk, hogy lehet úgy gondolkodni, hogy közben mégsem tűnik el belőle a vizuális élmény” – mondta a 061.hu-nak Rudolf Péter a Vígszínház évadbemutatója után. A teátrum igazgatóját a rezsiköltségek növekedése miatti kényszerű korlátozások mellett arról is kérdeztük, a Víg hogyan reflektál a jelen közéleti, politikai kérdéseire, és hogy mi a véleménye a kortárs darabokról.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

A rezsiköltségek növekedése a kulturális intézményeket is érinti. A Vígszínház milyen korlátozásokra kényszerül?
Nagyon sok fejlesztésünkről le kell mondani, a munkaritmusunk is átalakul. Nyilván az észszerűség határain belül, de a spórolás jegyében kell átgondolnunk, például hogyan „öltöztetünk fel” egy előadás. Néha egészen apró dolgokról van szó, de apró dolgokból is összejöhet sok… Meghúzzuk a nadrágszíjat: a díszletekben, a jelmezekben, de ne felejtsük el, a Vígszínház egy hatalmas tér, ki kell találnunk, hogy lehet úgy gondolkodni, hogy közben mégsem tűnik el belőle a vizuális élmény.

Egyelőre nem tudom, milyen léptékű a rezsiköltségünk emelkedése. Ahhoz képest, hogy melyik nap indítjuk el a közbeszerzést, százmilliók jönnek ide meg oda. Egy biztos: nem szokványos megoldásokat kell kitalálnunk. De amíg a nézők jönnek, addig van miért küzdeni. Mindent megteszünk, hogy működni tudjunk.

Közös fenntartású a színház, ebben a helyzetben ez előny vagy hátrány?
Mindent, ami a működésünkhöz szükséges, a minisztérium biztosít, az épület viszont a fővárosé. 1994-ben volt az utolsó generál felújítás a Vígszínházban, egy ilyen felújításnak tizenöt, maximum húsz év az élettartama egészségesen. Újra hozzá kellene nyúlni a csövekhez, a falakhoz, és még sorolhatnám, de kénytelenek vagyunk beosztani ezeket a felújítási munkákat. Van olyan, ami életveszélyes, ha így marad, ott nincs mese, lépnünk kell. Ez szintén minisztériumi pénzből történik. Szóval nem egyszerű a helyzet, de mindenki segít, ahol tud. Nem tudom még, hogy milyen keretek között kell dolgoznunk, de két dolgot tehetünk: spórolunk, és megpróbálunk olyan előadásokat csinálni, amelyekkel akár szokatlan megoldások alkalmazása mellett is be tudjuk hozni a nézőt. Olyan nehéz időszakokban is, amikor talán fogy majd a nézőszám, hiszen azt még nem tudjuk, hogy a rezsicsekkel a kézben színházjegyet vesznek-e majd az emberek. A Vígnapon azt láttuk, hogy még mindig sokan kötődnek, kapcsolódnak hozzánk, reméljük, ez így is marad.

Egyik bizonytalan helyzetből lépünk a másikba. A kulturális szcéna szereplői épp csak kezdtek talpra állni a Covid után, most itt van a válság, a háború. A Víg hogyan reflektál a jelen közéleti, politikai és globális kérdéseire?
A Hubay-darab, az Egy szerelem három éjszakája – amit ifj. Vidnyánszky Attila rendez -, kifejezetten ilyen. Ez Radnóti története, a háború alatt játszódik, arról szól, miként lehet átvészelni egy olyan időszakot, amikor a világ szétesőben van. Shakespeare Szeget szeggel című művének középpontjában egy igazi nagy politikai játszma áll. Kafka A kastélya pedig egy nagy gépezet fogaskerekeiként működő, kiszolgáltatott emberek bolyongásáról szól. A tematikák tekintetében tehát nem kötöttünk kompromisszumokat. Ezek a darabok lefedik azt a szorongást, ami világunkat jellemzi. De célunk, hogy bármivel is szembesült a néző, a színházból kilépve ne mélyebbre lökjük, hanem mozgósítsuk az energiáit.

Sok kortárs darab ugyanazt a kérdést, vagy kérdéskört járja körül, mondta az évadismertetőn. Mire gondolt pontosan?

Amikor kortárs darabokat olvasnunk, meg kell találnunk a saját viszonyunkat ezekhez a szövegekhez. Olyan darabokat választunk, amelyek kérdésfeltevése ismerős lehet számunkra is. Ezeknek a daraboknak egy jelentős része egészen másfajta környezetben, másfajta problémákkal küszködő emberekről szól. Nálunk más a középosztály helyzete. Mások a problémáink.

Fontos, hogy miként válogatunk. Marius von Mayenburg A kő című darabját csináltuk a kortárs évadunkban, amely egy történelmi szembenézést, vagy annak hiányát mutatja meg. Az apa, Kern Andrással a főszerepben, egy nagyon konkrétan beazonosítható, sajnos sokak által megélt Alzheimer-kóros ember a családhoz, az élethez és önmagához való viszonyát mutatja be, és a Török Feri által rendezett Bella Figurát is igyekeztünk úgy a színpadra állítani – attól függetlenül, hogy a “bella figura” pont azt jelenti, hogy “viselkedjünk fölül” -, hogy tudjon hozzá kapcsolódni a néző. A kortárs felhozatalból tehát megpróbálunk ide szóló műveket válogatni, amelyekre nem csak rácsodálkozni lehet, akár egy tévésorozatra a fotelből, hanem tudunk hozzájuk kapcsolódni. Október 22-én a Pesti Színházban mutatjuk be az Inkognitót. Ez az Albert Einstein agyának elrablásáról szóló Nick Payne darab például egy óriási sztori, ahol a történet megfejtése nemcsak a közönségnek, hanem a színészeknek is egy nagy kaland.

---

Nyolc bemutató három játszóhelyen

A Vígszínház 2022/23-as évadában három játszóhelyen nyolc bemutatót terveznek. Az új évadtól több népszerű előadást – köztük A padlás, A dzsungel könyve és A Pál utcai fiúk című produkciót – is kettőzött szereposztásban láthat majd a közönség. A járványidőszakban látszott, hogy csak a folyamatos beugrásokkal működhet a színház, a kettőzés elengedhetetlen, így az ikonikus előadásoknak nem egyszerűen felújító, hanem szerepátvételi próbái voltak – mondta a sajtótájékoztatón Rudolf Péter.

A Vígszínházban már elkezdődtek az első idei darab, A kastély próbái, amelynek bemutatója október 8-án lesz. Kafka regényét Bodó Viktor állítja színpadra, aki elmondta, hogy az előadás korábbi sikeres hamburgi rendezésének majdnem hűséges másolata. Mint megjegyezte, először rendez meg újra ugyanúgy egy előadást, ráadásul ezt a darabot még játsszák is Hamburgban. Kiemelte, hogy Kafka humorát igyekszik minél erőteljesebben kibontani, de a szorongás is jelen lesz a darabban, többféle aspektusból megközelítve, mindenféle torz figurán, a világ sajátságos ábrázolásán keresztül. Attraktív és dinamikus, nem szomorú, inkább riasztó és humoros előadást terveznek – fűzte hozzá.

A Pesti Színházban október 22-én mutatják be Nick Payne Inkognitó című darabját, amelyet Szőcs Artur állít színpadra. A kortárs angol színmű története három szálon fut, kettő valós esemény, a harmadik fikció, a végén ezek a szálak összeérnek – mondta a rendező, hozzátéve, hogy a mű középpontjában Albert Einstein agyának elrablása áll. Mint mondta, a történet 1955-ben kezdődik és napjainkban ér véget, az időben állandóan ugrálva. A darab csaknem 20 karakterét négy színész játssza.

A Vígszínház nagyszínpadán december 9-én Rudolf Péter rendezésében mutatják be a Szeget szeggelt, Shakespeare utolsó vígjátékát. A rendező elmondta: régóta foglalkoztatja a darab, amelynek van egy sötét színe és vígjátéki vonulata, és mindig is érdekelte a benne zajló politikai játszma. Hozzátette: a Bécsben játszódó történet nehéz morális kérdéseket vet fel. Az előadást olyan játékosság, olyan közösségi munka jellemzi majd, ahol mindenki a másik jelenetéhez hozzáadhat, zenében, táncban, szövegben is – mondta.

Hubay Miklós, Ránki György és Vas István Egy szerelem három éjszakája című műve a Pesti Színházban decemberben 17-én ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében lesz látható. A rendező elmondta: olyan darabot keresett, ahol fiatal emberek szemén keresztül lehet megmutatni, hogy milyen az, amikor a világ szétesőben van.

A Pinokkió Keresztes Tamás rendezésében és Presser Gábor zenéjével februártól látható a Vígszínházban. Az új zenés változat alkotói Carlo Collodi eredeti meséjéből készítenek színpadi művet. Keresztes Tamás szerint ez egy sötét történet, amelynek enyhe lidércességét szeretnék megtartani, de úgy, hogy családbarát legyen.

A Pesti Színházban Valló Péter rendezésében Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabját mutatják be. Mint a rendező kiemelte, a darab megírása óta sok idő telt el, és az emberi kapcsolatok lélektana terén, a nemek viszonylatában rengeteg új dolog történt, ezért ma ezeket a darabokat máshogy olvassuk, mint megírásuk idején, vagy azokban az években, amikor Magyarországon elkezdték játszani őket.

A Házi Színpadon november 5-én Komán Attila K utazásai című drámai költeményének ősbemutatója látható Gardenö Klaudia rendezésében. A történet főszereplője K, vagyis egy 1211 kilogrammos kokainszállítmány, amelynek útját Dél-Amerikától az Azori-szigeteken keresztül, Budapesten át Erdélyig követheti a közönség. A MU Színházzal koprodukcióban készülő előadásban Dzsúdló új dala is hallható lesz. November 26-án Czukor Balázs rendezésében mutatják be a Béranyák című művet, amelyet a rendező Kovács Krisztina dramaturggal közösen jegyez. A szövegkönyvet valós dokumentumokból, történetekből kiindulva írják, amelyek érintik az ukrán háború következtében kialakult helyzetet is. A szkeccs-szerűen, rövid képekből felépülő előadás a béranyaság különböző aspektusait mutatja be.