“Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer elkészítek egy ütős, fordulatos akciófilmet”- Slemmer Ádámmal, a Vakfolt rendezőjével beszélgettünk

Slemmer Ádám a Vakfolt című filmjének szerepében

Most diplomázol turizmus-vendéglátás szakon, szakdolgozatod a filmturizmusból írtad. Vannak olyan magyar filmek, amelyeknek rendesen lekövetted a lokációját, mint egy nyomozó? Ez ugyanolyan mánia, mint az, hogy vannak, akik egykori villamos útvonalakat dokumentálnak?
Így van, a Budapesti Metropolitan Egyetemen épp a napokban sikerült teljesítenem az államvizsgát. A filmturizmus témáját nagyon aktuálisnak és érdekesnek tartottam, hogy egy átfogó elemzés tárgyát képezze. Ez a terület egyre jobban bővül, növekszik és úgy gondolom nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Hazánkban is egyre több külföldi produkció forog, amik a hazai turizmust is képesek fellendíteni. Magyar filmkészítés esetében hasonlóan növekvő tendencia mutatkozik. Jelentős változáson ment keresztül a magyar filmgyártás és az egyre sokszínűbb produkciós skála képes vagy képes lehet később a hazai filmturizmus fellendítésére, tehát több turistát vonzani a hazai régiókba. Sajnos nem volt lehetőségem ilyen lekövetést végezni a szakdolgozat készítése során, de egyébként olyan típus vagyok, akit érdekelnek a forgatási helyszínek, tehát ha valamilyen okból utazásra szánom el magam és a kiválasztott úti célhoz közel található egy ismert forgatási helyszín, akkor mindenféleképpen felkeresem a területet.

Nyílván sok hátránya van annak, hogy kis költségvetésből készült egy film, de vannak-e előnyei?
A legfőbb előnye talán az, hogy senkit nem rontott meg a pénz, vagyis amit készítettünk azt nem az esetleges későbbi bevételekért csináltuk. Amatőr csapatként összeálltunk, alkotási vágyból, szeretetből akartunk létrehozni valamit (akkor még szó sem volt mozibemutatóról meg hasonlókról) és úgy gondolom, hogy ez a szeretet azért érződik a kész filmen is. A nézők reakciói is ezt támasztják alá.

Az elején fényképezőgéppel forgattatok, nem rendes kamerával. Ez adott-e valami más látásmódot, aminek hatása érződik a film nyelven is?
Alapvetően más így forgatni, mivel egyszerűbb, könnyebben kezelhető az eszköz, persze a használatát ugyanúgy tudni kell, mint egy profi kamera esetében. Talán annyiban befolyásolt minket, hogy bátrabban dolgozhattunk vele, hiszen egy ilyen fényképezőgép (bár drága) de nem kerül milliókba, és így olyan jeleneteket tudtunk felvenni, amiket egy adott esetben 10 milliós filmes kamerával nem feltétlenül mertünk volna bevállalni.

Osvárt Andrea, a film későbbi producere „rádírt a FB-on…. Ez kb. minden kamasz álma… Milyen érzés volt? Azt hitted, a társaid szórakoznak kapuprofillal? Miért csak cameo szerepet bíztatok Andreára? Vele pl. jól el lehetett volna adni a filmet….  
Először nagyon meglepődtem. Tényleg megfordult a fejemben, hogy esetleg valamilyen kamu profil és valaki csak szórakozik velünk. De aztán felvettük a kapcsolatot Andival és természetesen kiderült, hogy nem így van. Egy korábbi alkotásunkat látta az interneten, ennek okán jelölt be, írta, hogy tetszik neki a lelkesedésünk, illetve az, ahogyan hozzáállunk a filmezéshez. Akkor a csapatunkkal már dolgoztunk a Vakfolton és elvittük neki megmutatni a film elővágott változatát. Andinak nagyon tetszett és elvállalta, hogy producerként segítené. Mivel akkor már a film leforgott, ugyebár szűkös technikai háttérrel, így sok dolgot nem állt már módunkban megváltoztatni, de Andival átbeszéltük, hogy van jó néhány jelenet amit újra fel kellene venni, hogy mozi kompatibilis legyen később az alkotás. Szerencsére Andrea révén sikerült támogatót szerezni, így némi költségvetés már rendelkezésünkre állt a javítások során. Ekkor kérdeztem meg Andit, hogy lenne-e kedve egy cameo szerepben feltűnni a filmben és erre igent mondott. Jó poénnak tartotta, így megcsináltuk vele a film végén látható híradós jelenetet.

Milyen tanácsokkal látott el Andrea benneteket?
Andi a kreatív folyamatokban szabadkezet adott nekünk, érezte, hogy mi pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk megvalósítani és hagyta, hogy kibontakozzunk. Természetesen a legtöbb esetben elmondta a véleményét és segített ha valamiben elakadtunk. Többnyire a színészi munkával, a film esztétikai minőségének növelésével kapcsolatban adott tanácsokat.

A filmben fegyverek is elsülnek… Gyakoroltatok lőtéren? Voltak konzultációk? Belefért ez a költségvetésbe?
Amikor még mi magunk forgattunk, akkor airsoft, illetve kínai műanyag pisztolyokat használtunk. Ezek természetesen utólagos effektekkel néznek ki úgy a filmben mintha működő fegyverek lennének. Az újraforgatások során már vaktöltényes fegyvert használtunk. Jó döntés volt, mert ez által az utómunka folyamatot tudtuk lényegesen megrövidíteni, így költségvetés szempontjából is jobban kijöttünk. A forgatás előtt volt gyakorlás, fegyvermesterrel, aki bemutatta a jelenetekben használni kívánt fegyverek fogását, működését. Számunkra az egyik legemlékezetesebb forgatás volt. Réti Nóra a film egyik főszereplője elmondta, hogy nagyon félt ezektől a fegyverektől, hiszen durrantak, szaguk volt, fény és füst jött ki belőlük. Halálfélelem volt rajta, amikor a barátaira, a szereplőkre kellett lövöldöznie. Nóri játssza a Vakfolt legkeményebb csaj karakterét, ellenben az életben nagyon más típus. Számára nem volt könnyű ezeknek a felvételeknek az elkészítése, de a végére nagyon jól belejött és ő is élvezte az akciókat.

Azzal, hogy szinte mindenki fiatal, kicsit olyan hatása is van a Vakfoltnak, mint az Alkonyat-filmeknek, amelyek aztán tinédzser kult-mozik lettek. Volt benne egy ilyen megfontolás is, hogy afféle generációs demonstráció legyen?
Alapvetően koncepció volt, hogy fiatalok játsszák a szerepeket. Adott esetben nálunk 10-20 évvel idősebb karaktereket. Ez az elején furcsának tűnhet, de úgy gondolom, hogy az első 15 perc után hozzá tud szokni a néző, hogy egy fiatal generációt lát a képernyőn vagy vásznon. Mint ahogy az első kérdés kapcsán is említettem, szeretjük a kihívásokat és a filmre is úgy tekintettünk, hiszen nagyon izgalmas feladat nálunk idősebb karaktereket megformálni.

Képek: Amego film