Mindig is családcentrikus voltam – Beszélgetés Martinovics Dorinával

Martinovics Dorina játssza a napokban bemutatott Hurok című új magyar film főszerepét, de láthatjuk a Radnóti színpadán a Turandotban, a  Glembay házban és a Buborékokban is. Korosztálya egyik legjobb színésznője, aki nemcsak azért lett “tornacipős lány”, mert ez a stílusa, hanem mert már anya, és ez így praktikus.

PZL – 061.hu

Gyerekkorodban rengeteget sportoltál, ami azt jelentette, hogy hajnalban keltél… A sportoló lányokból sokszor lesznek fegyelmezett, “normális” foglalkozást űzők, és csak ritkán színésznők…
Már a gimnázium elején kiderült, hogy a sporttal járó rend és szigorú szabályok szerinti létezés nem nekem való, de szerencsére a szüleim is hamar felismerték, hogy a hajnali és a késő esti edzés nem az én utam. Akkor már szívesebben lógtam a barátnőimmel. A szüleim azt szerették volna, ha elvégzem az államigazgatási főiskolát, ahogy annak idején édesanyám is, így biztos helyem lett volna a munkaerőpiacon, sőt talán abban is reménykedtek, hogy nekem is négy diplomám lesz, mint az anyukámnak. Az államigazgatáshoz nem volt kedvem, a Kertészeti Egyetemre felvételiztem. Fel is vettek, de néhány hónap után rájöttem, hogy nem nekem való. Ezek után jött a színművészeti…

Martinovics Dorina Színésznő 2016.04.04. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Volt valamiféle “ősélményed”, ami eldöntötte, hogy a színház felé gravitálsz? 
Nem volt ebben magasztos pillanat. Amikor kamasz voltam, még nem akartam színész lenni, főleg a biológia érdekelt. Amikor mégis abba akartam hagyni a Kertészeti Egyetemet, apám azt mondta, hogy csak akkor menjek el, ha lesz helyette valami más, és akkor jött az ötlet, hogy próbáljam meg a színművészetit. Felvettek, és megszerettem a hivatásom, és megtaláltam benne a helyem. Megdolgoztam és megküzdöttem érte.

Mennyire “hívta be” az életedbe a Jamie Winchester zenéjére komponált Pannon GSM reklám azt, hogy benned a kedves, romantikus lányt látták a rendezők
A karmám ebben az volt, hogy megismerkedtem Herendi Gáborral, aki a reklámfilmet rendezte, és aki később elindított a filmes vonalon. Neki köszönhetem az első komolyabb filmes munkám, a Társas játékot. Könnyen hozom ezt a bizonyos karaktert, mert én is ilyen vagyok. Nekem nem voltak korábban lázadó, ivós korszakaim, az egyetem után tervezetten összehoztuk a kisfiamat, szóval, én mindig családcentrikus és végtelenül romantikus is voltam. Nyilván magamból építkezem egy filmben, és ez jön le rólam.

Számos játékfilmben szerepeltél, a Társas játék című HBO-sorozatban is fontos szereped volt, mégis ún. színházi színészként tartanak számon. Mit gondolsz, miért?
Magyarországon nincs olyan, hogy filmszínész, csak egyetlen ember, Anger Zsolt tudja ezt megcsinálni. A rendszerváltás előtti idősebb korosztály folyamatosan szerepelt tévéjátékokban is, amik manapság már nincsenek. Ha lehetőségem van, akkor forgatok, mert nagyon szeretem ezt csinálni, de nem olyan nagy a hazai filmes infrastruktúra, hogy erre alapozhatna a szakma.

Martinovics Dorina Színésznő 2016.04.04. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Volt-e az életedben időhurok, vagy valami titokzatos idő-élményed?
Gyerekkoromban többször is azt álmodtam, hogy a szüleim szekérrel felvisznek egy hegyre, és intézetbe adnak. Még az épületre is emlékeztem. Aztán nyolc éves koromban elmentünk egy hegy mellett, ahol megláttam a házat, és sírva fakadtam. Mondtam a szüleimnek, hogy ide adtok be mindig, itt növök fel az álmaimban. És anyukámmal felmentünk, hogy megnézzük az épület. És tényleg: nevelőintézet működött benne. Ez nem időhurok volt, hanem afféle misztikus élmény.

„Farmeres-tornacipős” lányként jellemeztek, most is egy vagány tornacsuka van rajtad, azon amin figurák
Igen, a rajzon a családom látható, a párom, a fiam, Borisz, és a kutyánk… Szávai Viki kolléganőm rajzolta rá őket. Az egyik előadás előtt nem voltam túl jó passzban, és mondta, hogy ő rajzolt már Converse-ekre… Megmutatta, és valami gyönyörűt rajzolt textilfilccel a cipőjére… Azt mondtam, hogy nekem kell, és az egyik A Glembay ház előadás közben rárajzolta, szóval, Szávai Viki által dizájnolt cipőm van!

A színpadon éled ki a “nőcis” szerepeket majd előadás után éled tovább a “farmeres, laza anyuka” életét? 
Szórakoztat amikor a „nőcis” figurát alakítok, örülök, ha nem saját magam kell hoznom, szívesen topogok végig magas sarkúban, de civilben képtelen lennék rá. Már a gimiben is inkább „fiús” voltam, nem bírtam például az ékszereket. Nemcsak azért lettem „tornacipős lány”, mert nekem ez a „stílusom”, hanem mert már anya vagyok, és nem lenne praktikus. Másrészt számos lehetőségem van arra, hogy felvegyem a magas sarkút, hogy profi sminkben szerepeljek, hiszen színésznő vagyok.

Martinovics Dorina Színésznő 2016.04.04. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Vicces nő hírében állsz, de vajon a rendezők tudják, hogy vagány és laza vagy, akinek jól állna, a komika szerep is
Ismernek azok a rendezők, akikkel eddig dolgoztam, összejárunk, nagyokat dumálunk, megiszunk egy-egy sört. A forgatásokon is átrendezem néha a dolgokat. Cinikus vagyok, fekete humorom van, és addig hülyülünk, míg nem kapom meg a csapót.

Sándor Pállal forgattad a Vándorszínészek című, 1800-as években játszódó kosztümös filmet. Erről mit lehet tudni?
Ez egy társulat életéről szóló road movie. Ötven napot forgattunk, ami életem talán legnagyobb kalandja volt, részben Sándor Pál személye miatt. Hihetetlenül intenzíven dolgozott, és kevesebb szabadságot adott, mint más rendezők, de iszonyú energiával vezette a stábot, aminek tagja volt Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Hegedűs D. Géza és Gáspár Sándor. A Vándorszínészekben nagyon mást csinálok, mint amit talán megszokhattak tőlem, egy talpraesett, dinamikus, irányító csajt alakítok. A filmet egyébként jövőre mutatják be.

A Hurok című filmnek bonyolult az időkezelése. Forgatás közben mindent értettél?
A castingra már a teljes forgatókönyvet megkaptam, és azt éreztem, hogy ezt muszáj eljátszanom, mert már az is olyan volt, mintha egy jó könyvet olvastam volna. Számomra érthető volt, a felvétel ideje alatt, és akkor is, amikor megnéztem a kész filmet.

A Hurokban drogos lányt alakítasz. Hogyan készültél a karakter megformálására?
Egy ex-drogost alakítok, aki már nem él a szerekkel, tehát nem akartunk a drogos múltból semmit érzékeltetni, nem kért a rendező olyat, hogy fogyjak le húsz kilót, szóval, amit ebből mutatni kellett, azt a sminkesekre bíztuk…

A Nemzeti Színházban társadalmi kérdésekre is reflektáló, kortárs darabokban játszottál, a viszont Radnóti kevésbé provokatív művészszínház…
Azért jöttem a Radnótiba, mert nagyon érdekel a színház családi jellegű alkotói közege. Itt olyan művészekkel dolgozhatok együtt, akiket nagyon tisztelek, arról nem beszélve, hogy vezető rendező Valló Péter, akinek a világa nagyon közel áll hozzám. És részint azokkal az emberekkel dolgozom együtt, akikkel a régi Nemzeti Színházban is játszottam.

2018-10-18T21:09:46+01:00 2016. április 20.|