“Mindig van egy-két hülye, aki beszól, miközben harminc éve lezárta az emlékkönyvét egy rágógumival, és azóta nem nyitott semmi újra” – Schuster Lóránttal, a P. Mobil vezetőjével beszélgettünk

Napokban jelent meg a P. Mobil feldolgozásokat tartalmazó És? című albuma és a zenekar vezetőjének, Schuster Lórántnak a Csiriz – Kocsmai beszélgetések Rozsonits Tamással című könyve. Utóbbi a szórakoztatóipar elmúlt 50 évének hátterét mutatja be, főleg a P. Mobil szemszögéből. A Schuster Lóránttal beszélgettünk. 

PZL – 061. hu

Ha bérlik tőled a hang illetve a fénytechnikát, abszolút üzletember módjára állsz hozzá. Szinte az összes párt rendezvényén hangosítottál. Ez sosem volt érzelmi kérdés, nagyon helyesen. Ez a hideg profizmus viszont nem jellemzi az életed más terepeit, hiszen tele vagy szenvedéllyel, néha indulattal… Nincs ebben ellentmondás?
Nincs olyan, hogy népnemzeti világosító, és liberál-bolsevista hangosító. A hang bemegy, aztán kijön. Vannak alapszabályok, amelyeket mindig betartottam. A barátságot barátsággal, a szívességet szívességgel, és a pénzt pénzzel kell viszonozni. És ezeket nem szabad összekeverni. És következetesnek kell lenni… Rendszeresen jártam ki Londonba és Amerikába is különböző zenei expókra, és mindig vittem ki ún. kisüveges pálinkákat… És ha találtam olyan embereket, akiknek magyar volt valamelyik felmenője, adtam nekik. Nem értették, hogy miért adogatom a piát, ha nem akarok komolyan venni semmit. A végén meg akartak úgymond erőszakolni, és elővették azt az árlistát, ami hivatalosan nem is létezett. Az üzleti világ – akármilyen hihetetlen -, a pénzről szól, és mégis: az emberi kapcsolatokra épül.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Talán kevesebb lett volna a szakmán belül a konfliktusod, ha csak olyan ügyekkel foglalkozol, amik szorosan a zenéléshez, az alkotáshoz kötődnek, viszont te mindent csináltál, nyomdákba jártál, hangrendszereket terveztél…
Mindent meg kellett tanulni… Mondok egy példát! Szolidaritási Rockfesztivál, 1978… A KISZ KB-val nyomtattam P. Mobil-posztert. Felvetettem, hogy ha árulhatjuk a Hungexpo területén – ahol a koncert is volt -, kapnak jutalékot. A fele pénz kellett neki. Mondtam, hogy akkor viszontlátás… Az expo területén kívül a gyerekek az összeset megvették. Szóval, mindent meg kellett tanulni, mindenhez kellett valamilyen szinten érteni… Például tudni kell, hogy milyen papírra nyomják a plakátot, hogy ne verjenek át rosszabb minőségű alapanyaggal. A nyomdászok tudták, hogy nekem egyetlen darabbal sem kell több, mint amit megrendeltem, de ha eggyel kevesebbet adnak át, akkor az régen rossz nekik…

Szóval, most hogy a zenei bizniszről írtál egy könyvet, jogos lehet a kérdés: hogyan tudod összeegyeztetni magadban az üzletembert és az alkotót?
Ezek az agyam két külön részében vannak. Beamter Bubi bácsi mondta egyszer, hogy amikor színpadon vagyok sosem jut eszembe a pénz, amikor a pénztárhoz megyek, soha nem jut eszembe a zene.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az És? című feldolgozás-lemez minden dalánál korrekten jelzitek a szerzőket, még fotókat is tettetek hozzájuk a bookletben, de a Csitári hegyek alatt dalhoz nem írtátok oda, hogy az Ignite-tól jött az inspiráció. Miért?
Azért, mert alapjáraton az egy magyar népdal, és nem Ignite-szám. Az inspirációt ők adták, ez tény, ezt sosem tagadtuk, de nem egy Ignite-számot játszottunk el.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a zenekar fiatal tagjai jó ötletnek találták az Echo, a Metro és az Illés átiratait. Nem volt vita arról, hogy több rock alapú dal legyen?  
Nemcsak a zenekari tagokkal volt mérkőzésem, hanem a szerzőkkel is… Többek között ezért maradt le a Ha én szél lehetnék paródiája. Adamis Anna hozzájárult ahhoz, hogy a dalszövege helyett az általam szerzett Ha én ló lehetnék című vicces átírás legyen, de Presser Gábor nem járult hozzá a zene használatához. A P. Mobil sem volt egységes, voltak, akik nem akarták, hogy rockosítsuk a Nélküledet… Aztán mondtam nekik, hogy üljünk le, beszéljük át, mit tudnánk kihozni belőle. Most hárommillió letöltésnél jár a P. Mobil-féle verzió. Egyébként az internet tele van Nélküled-átiratokkal, amelyeket inkább most nem minősítenék, inkább azt mondom, hogy az eredetin kívül a miénk az, amelyik használható. Átbeszéltük minden dalnál, hogy mi az a plusz, amitől P. Mobilossá válik, amiről más lesz, mint az eredeti. Vagy milyen poént tegyünk bele. Amikor megcsináltuk a TRB Szabad vérét, tudtuk hogy Závodi Janót erősen megihlette dalszerzés közben a Deep Purple Perfect Strangers című száma… Lerántottuk a számról a felesleges zenei héjakat, és beletettük az ősforrást, a Perfect Strangers középrészét, egy az egyben… A Gondolsz-e majd rámnak két változata volt versenyben, aztán az egyik mellett döntöttünk. Később a koncertműsorból kivettem, és meglepő módon a zenekari tagok kérték, hogy tegyük vissza, mert szeretik játszani.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Zöld a bíbor és a fekete című A P.Box-dal legendás nyitó riffjét elhagytátok, és a verze témájával indítottatok. Miért? Mi volt egyáltalán a koncepció, hogyan nyúljunk a dalokhoz?
Az első változatot mi még a kilencvenes években megcsináltunk, ez volt a négy rocktenoros verzió. Most pedig megint csak mást akartunk kihozni belőle.

A Ha megszólnál című Bencsik Sándor-szám mellett nem kerültek elő ősrégi próbatermi rögzítésekből más Bencsik-témák, félkész dalok, amiket érdemes lenne még meghangszerelni?
Nem elég, hogy a Ha megszólalnált demókazettáját úgy találta meg Zselencz László, az akkori Bill és Box Company basszusgitárosa egy kukában? Ezt a kazettát megmentettem, felraktuk a dalt a Bencsik emléklemezre. Ez volt Bencsik Sándor utolsó szerzeménye. A Fellegajtó nyitogatót is sokan feldolgozták, de a miénkben Kézdy Luca hegedül, és olyan szépen, hogy nemcsak a hátadon áll fel a szőr, hanem a zacskódon is. Előfordul, hogy egy-egy gyökér beszól: miért csináltok feldolgozásokat, nincs elég ötletet? A P. Mobil a megalakulása óta készít feldolgozásokat (pl. az Illés Kéglidal című számából már 1973-ban elkészült a Prézlidal), de mindig van egy-két hülye, aki beszól, miközben harminc éve lezárta az emlékkönyvét egy rágógumival, és azóta nem nyitott semmi újra.

Amikor a könyvet összeraktátok, mérlegelted, hogy ne legyen túl szakmázós, és maradjon benne ún. sztorifaktor is?
Persze, tudtam, hogy van egy határ, amíg érdekli a közönséget a szigorú szakmázás. Van benne egy fejezet, amely arról szól, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél, ha zenekart szeretnél működtetni. Ezeknek az anyagoknak kimondottan az volt a céljuk, hogy tanácsokat adjanak most induló bandáknak. Ha az ember tud jó szívvel tanácsot adni, akkor ne tartsa magában. Lásd Keith Richardsot, aki a kezdő zenészeknek mindig azt tanácsolta, hogy koncert előtt menjenek el hugyozni.

Óriási cájgod van. Nem sajnálod, hogy sokszor ezt a nagy hangparkot vissza kell szedni, és kisebb szereléssel kell kiállni a kisebb klubokban?
A Led Zeppelin után szabadon: a zene ugyanaz marad… Mit rakjak fel? 160.000 wattot egy kis klubban? Összedől az épület! A Fradi pályán 1994-ben annyi áramot vettünk fel, amely egy kisebb város egy napi teljesítménye. Úgy szólt, hogy a hangbeállásnál egy fickó szó szerint hanyatt esett, amikor Mareczky először megütötte a dobját. A klubokban pedig az az óriási, hogy szembe áll veled valami ürge és elveszi tőled a mikrofonodat…

Sok embert kritizálsz, sokakat szeretsz…. Van-e olyan dolog, ami a te hibád, és bánod hogy úgy tettél, ahogy….
Ha egy általános hibát fölróhatok magamnak… Néhányszor – a zenekar érdekében – következetlen voltam. És ezek a kisebb következetlenségek később mindig visszaütöttek. Következetesnek kell lenni, nincs mese. Sokszor meg kellett volna lépjek bizonyos dolgokat néhány zenekari taggal szemben, hamarabb, mint ahogy megtettem. Persze, mindig a zenekar érdeke, az adott turné lebegett a szemem előtt… Pedig ami elkezd üszkösödni, azt azonnal le kell vágni.

A könyvben értékelted az első két P. Box-lemezt, de vajon a kémeid jelezték, hogy Samunak tetszett-e a Mobilizmo, amin vannak Bencsik-dalok is?
Figyelték, hogy mit csinálunk, ezt tudom, de akkor ez nem érdekelt. Megfogadtam Bergendy Pista véleményét, azaz hogy a szakmát le kell tojni, mert nem a szakmának zenélünk. Ami nem azt jelenti, hogy mindenkit ki kell szolgálni, hanem azt, hogy maradj önazonos.

Az új lemezen visszatértetek a régi P. Mobil logó használatához, ami nagyszerű, hiszen a logó márkaérték, stb…
Amikor Szomjas Gyurival elhatároztuk, hogy megcsináljuk a Kopaszkutya második részét (nem azt, ami végül is megvalósult), és akkor elkészült a Kutyából szalonna lemez, amibe ezért is vettem be az eredeti filmben is nagyot alakító Deák Billt, aki énekelt két számot (Baró roma csaj, Csóró roma csávó)… Az album borítójára feltettünk egy slussz poént is, a P. Mobillt, két l-lel írtuk. És találkoztam olyan gyerekkel, aki azért nem vette meg, mert azt hitte, hogy ez akkor valami tribute-lemez vagy hamisítvány… Aztán a klón-zenekarunkkal, a Mobilmániával kapcsolatban is sokszor jöttek oda, hogy Lórikám, felléptetetek, de téged nem láttunk… És ezeket elunván úgy döntöttem, hogy teljesen egyértelművé teszem a dolgot az eredeti logóval, amit persze a Mobilmánia lenyúlt…

A Kaptafa és a Csiriz után a Faszög jön. Mit dolgozol fel ebben a kötetben?
A történet nem ért véget… A Faszögben tágabb értelemben beszélek a kultúráról, a politikáról, benne lesz a közéleti tündöklésem és bukásom, ugyebár lehúztam néhány évet fővárosi képviselőként, és ott voltak érdekes történetek… Másfél évre megvan a kiadói tervünk. Karácsonyra megjelenik a Babolcsai néni vinyl kiadása után a CD is, bónuszfelvétellel, füzettel, digipakban, ahogy kell. Kiadjuk újra a 25 éve Fradi-pályás koncertünk teljes anyagát, amely ugyebár csak 80 percben jelent meg anno, most viszont a kettő óra huszonegy perces teljes anyagot közreadjuk. Jövő év elején jön az Aranylakodalom lemezünk vadonatúj számokkal, és a Csoda történt legutóbbi sorlemezt is kiadjuk újra két bónusz felvétellel. Így minőségi kiadványokkal kirajzolódik lassan a teljes P. Mobil back cataloge, és itt vannak az új dalaink is. Ezekkel elsősorban a közönségnek tartozunk, másodsorban magunknak.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

 

2019-09-24T11:12:32+02:00 2019. szeptember 23.|