Napokban jelent meg Bíró-Balogh Tamás Ha nem volnátok ti – Kosztolányi Dezső utolsó szerelmei című kötete, amelynek középpontjában a Kosztolányi és Radákovich Mária viszonya áll, aminek gyümölcse az életmű egyik legnagyobb verse, a Szeptemberi áhítat és az irodalomtörténet által kevesebbre értékelt Röpima. Íme egy titkolt, fájdalmas házasságtörő kapcsolat a költő halálának árnyékában. Ez az egész olyannak tűnik, mint egy sebeket feltépő színmű, aminek egy-egy jelenetét, motívumát mutatjuk most be a 061.hu olvasóinak.
PZL – 061.hu
- Radákovich Mária édesapjáról, Radákovich Gyuláról többször is írtak az országos napilapokban, mert egyszer okirathamisítási ügybe keveredett, valamint azért is mert kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Az első öngyilkossági kísérlet során elvétette a lövést, ennek következtében egyik szemére megvakult, így üvegszemmel élt tovább.
- 1893-ban a szombathelyi Pannónia Kerékpáros Egylet szertárnoka, majd jegyzője lett. Abban az időben a kerékpározás a modern élet metaforája volt.
- A második öngyilkossága már sikeres volt, Paksra utazott, majd a hídon főbe lőtte magát. Azonosítás során kiderült, hogy halála után erőszakkal leszedték a gyűrűit, azaz kifosztották a holttestet. Mindezekről, az akkor 14 esztendős Radákovich Máriának értesülnie kellett, hiszen több lap is megírta, országos beszédtéma volt az ügy.
- Mária nagybátyja, a jómódú gyógyszerész Radákovich Géza pár év múlva szintén öngyilkos lett.
- Mária férje, Papp Oszkár hajóskapitány volt. Miután megtudta, hogy feleségének Kosztolányi a szeretője, párbajra hívta, amit a költő elhárított. Annyira félt a felszarvazott férjtől, hogy a lakásában a függönyöket napközben is behúzta.
- Papp Oszkár részt vett az I. világháború egyik utolsó magyar harcászati eseményén. 1919 júniusában az otrantói tengeri zár feltörését megcélzó flotta vezérhajóján, a Viribus Unitisen szolgált, amelyet Horthy Miklós irányított.
- Papp Oszkár és Radákovich Mária között gyermekük, Japi születése után már nem volt házasélet, szóval, inkább anya volt, mint feleség. Mikor egy interjúban megkérdezéték tőle, hogy nem érezte-e hiányát az intim együttléteknek, azt felelte: „Soha, dehogy, soha.”
- Első levelében Kosztolányi ezt írta Máriának: „Végül a Dunaparton egy este fehér pirosbabos ruhában jött elém, a tűzfényben, fáradt, kék szemekkel, a vidék és a természet minden varázsát hozva. Feledhetetlen, örökkévaló.”
- Mária így emlékszik vissza 1935-ös első, visegrádi találkozásra: „Június 24-én ismerkedtünk meg. Este szalonnát sütött a társaság a Duna-parton…. odajött Kosztolányi és bemutatkozott. Kosztolányi Dezső vagyok. Én akkor azt mondtam: – Magának nem kell bemutatkozni, magát mindenki ismeri. – Kérem, ne mondjon ilyen közhelyeket.”
- Egy később levelében írta Kosztolányi: „…szerelmes vagyok magába, úgy, ahogy ebben az életben nőbe még nem volt szerelmes.” Majd később így folytatta: „A tökéletes boldogságot érzem, melyet eddig még sohasem éreztem életemben.”
- A „postás”Füst Milán volt, lakásában volt egy zárható fémkazetta, abban őrizte Kosztolányi szerelmes leveleit.
- Mária-napra szeptember 12-ére úgy gratulált a nőnek, hogy felolvasta a verset, amit szeptember 20-án küldte el Gellért Oszkárnak, hogy már az októberi Nyugatban közöljék. A dolog pikantériája az, hogy pont ebben a lapszámban megjelent Kosztolányinénak is egy novellája Görög Ilona néven.
- Egyszer felhívta Kosztolányi telefonon Máriát és ezt mondta:”… kifizettem a gázszámlát. Életemben még nem fizettem gázszámlát. Látod, így készülök az új életre.”
- Legendás Kosztolányiné Máriához írott levele, amit Mária széttépett és kidobott, majd a cseléd szedett ki a fűtőtestből, amit aztán Füst Milán ragasztott össze, és végül a Petőfi Irodalmi Múzeumba került. Így kezdődik: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lud, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni…. vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől –sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szemláttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.”