Tizenkét ikonikus, szeretve-gyűlölt budapesti modern épületet gondol újra Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása címmel a 17. Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjának kiállítása, amely május 22-én nyílt meg.

UZSG – 061.hu

A járványhelyzet miatt kényszerűen az idei évre halasztott 17. Velencei Építészeti Biennále a How Will We Live Together? (Hogyan fogunk együtt élni?) mottóval egy fenntartható világ stratégiáit kutatja. A kérdésfeltevésre prímán reflektál az idei magyar kiállítás, amely arra keresi a választ, milyen lehetőségeket tartogat a ma emberének a modern építészet sokat vitatott, különféleképpen értelmezett és több szempontból avíttas öröksége. Az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című kiállítás elnevezése egy szójátékot takar: az angol modernity (modernitás) és az other (eltérő, más) szavak összevonásával jött létre, s más típusú hozzáállásra, nézőpontváltásra utal a modernitás kapcsán.

Mindenkinek van egy koncepciója, avagy egy prekoncepciója a közelmúlt tárgyi emlékeit szemlélve. Az objektív megközelítés tájidegennek, netán csúnyának ítél meg egy épületet, míg a nosztalgia, mely többnyire szubjektív, a rárakódott történetek, a kapcsolódó érzelmek nyomán szépnek, de legalábbis megőrzendőnek tart egy (ipari) műemléket. Az érzetek és a gondolatok sokfélék, szerteágazóak, ez adja meg a viszonyulások szépségét, és persze a roppant bonyolultságát is. Az épületekkel kezdeni kell valamit, mert állapotuk romlik és némelyik már elvesztette korábbi funkcióját is. A lehetőségek közel lehetnek, de nehéz választani: felújítás, átalakítás, állagmegóvás, funkcióváltás, illetve végső esetben a lebontás jöhet szóba. Ezekkel a variánsokkal játszhattak el virtuálisan a nyertes teamek pályázati munkáikban. Nem kérdéses, hogy a sikerültebbek (és a valóban kivitelezhetőek) közül nem egyet a valóságban is szeretne viszontlátni a honi városlakó. Két esetben sajnos ez már csak a képzelet szintjén valósulhat meg, ugyanis az Országos Villamos Teherelosztó Központot és az Újpesti Ady Endre Művelődési Házat időközben lebontották.

A válogatott szakemberekből álló koordináló csapat garancia a minőségre és reméljük, egyben a sikerre is. A Velencei Biennálé magyar pavilonjának nemzeti biztosa Fabényi Júlia, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója lesz; a kurátora pedig Kovács Dániel, kurátori csapatot Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs és Smiló Dávid alkotják.

Arra a felvetésre, hogy mi a koncepció lényege, s hogy miért kértek fel külföldi alkotókat a projektekre, Kovács Dániel egy interjúban így összegezte:

„Azt gondoljuk, nincs általános megoldás a sorsukra, de akár csak az eredendően belerakott szellemi energia, az építész elődeink tisztelete, az egykori társadalomra való emlékezés, és az az iránti tisztelet révén megérdemlik, hogy foglalkozzunk velük, és ne csak a legegyszerűbb megoldásokkal próbáljuk megoldani a helyzetet. Ez nemzetközileg is érdekes téma, ezért is hívtunk meg külföldi építészeket. A szándékunkat igazolja az is, hogy az építészek legismertebb nemzetközi elismerését, a Pritzker-díjat a Lacaton & Vassal francia iroda kapta meg, akik minden épülethez úgy állnak hozzá, hogy nem bontják, hanem legfeljebb kiegészítik azt: ugyanazt tükrözi ez a hozzáállás, amit mi is szeretnénk sugallni.”

A biennále magyar kiállítását a hagyományokhoz híven pályázat útján választották ki. A nevezés azonban éppenséggel a szokásoktól eltérő az Othernity a magyar pavilon történetének első, széles körű nemzetközi együttműködésen alapuló kiállítási projektje. Mint említettük, Kovács Dániel kurátor és csapata ugyanis tizenkét közép- és kelet-európai építészirodát kért fel arra, hogy gondoljanak újra egy-egy ikonikus budapesti modern épületet.

A kiállítás két teremből áll, egymást egyszerre kiegészítve és ellenpontozva: a Labor a tizenkét épület történeti állapotát dokumentálja, a Showroom pedig erre tükörszerűen reflektálva a tizenkét kortárs építészeti reflexiót mutatja be. A magyar pavilon megnyitóját idén – a pandémia okozta helyzetre való tekintettel – az online térben tartották meg, viszont a személyes megtekintésre is van esély, mert az Othernity kiállítást a Velencei Biennále november 21-i zárását követően, decembertől Budapesten, a Ludwig Múzeumban is be kívánják mutatni a széles nézőközönségnek, akkor már a remények szerint élőben.

A 12 budapesti épület: Országos Villamos Teherelosztó Központ, Külső-kelenföldi református templom, OKISZ-székház, Domus Áruház, Dob utcai trafóház, TIT Budapesti Planetárium, Kelenföldi Városközpont, OTP-toronyház, Déli pályaudvar, Újpesti Ady Endre Művelődési Ház, az MSZMP XIII. kerületi székháza, Újpalotai toronyház)

Vezető kép: Othernity Fotó/Dömölky Dániel