“Monarchia albumon visszataláltunk a gyökereinkhez” – Beszélgetés Matláry Miklóssal és Bob Macurával a Nevergreen új lemezéről

Megjelent a HammerWorld magazin mellékleteként a Nevergreen Monarchia című új lemeze, amin többek között hallható a nemrég elhunyt Colin Vearncombe, művésznevén Black emlékének ajánlott átdolgozás, az Everything’s Coming Up Roses is. Magyarország vezető doom metál zenekarának két alapemberével, Matláry Miklóssal és Bob Macurával beszélgettünk. 

PZL- 061.hu

A szövegeiteknek már a kilencvenes évek elején is markánsan jelen volt a tradicionális kultúra, amikor még nem volt látható a Trónok Harca világa. Az elmúlt 10-15 évben megjelent misztikus filmek és fantasy regények segíthették valamennyire a Nevergreen sikerét?
Matláry Miklós: Igazából nem  írtunk semmit tudatosan, a szövegeink mindig spontán születtek, és általában az az aktuális történelmi folyamatok leképezései voltak egy archaikus – misztikus nyelvezetben, a mi meglátásunkban, vagy  ha nem a történelmi folyamatok által, akkor az élet sötétebb oldaláról jött az ihlet. Egyszer régen, egy ma már ismert színész csinált velünk az egyik kereskedelmi televízióban  interjút, és kicsit humorosan megkérdezte miért ez a nagy sötétség? A kérdés pillanatában még folyt a délszláv – jugoszláv háború, és mi ketten Vajdaság szülöttei vagyunk. Természetesen nem csak ettől volt – van az a bizonyos “nevergreenes  sötétség” a szövegekben,  ehhez lelki beállítottság is kell. Ezt nehéz elmagyarázni valakinek aki nem érti, nem érzi a dolgok súlyát. De a rajongók átérezték és megértették.

A részint vajdasági gyökerek miatt hatott-e a korai Nevergreenre a Laibach, a Borghesia a Paraf, és más jugó rockzenekarok?
Bob Macura: Minden zene amit meghallgatunk, óhatatlanul hat ránk. A „jugó rock” tekintetében az a periódus volt a legjobb, amelyikben az említett zenekarok a csúcson voltak, de emlékeim szerint, az említett zenekarok nem gyakoroltak rám különös hatást, sokkal inkább a Sister of Mercy. A kilencvenes években, a háború kitörése után kezdődött a mindent átfogó hanyatlás, politikai, morális, és legfőképpen kulturális szinten, amikor a „turbo folk” és társai átvették a média hatalmat, és ez azóta is tart…. 

Az 1996-os Éj szeme albumon már feldolgoztatok egy T-Rex dalt, és aztán számos olyan számot, aminek máig erős a pop-kulturális hatása, de a metál világában akkor még nem volt egyértelmű a jelenlétük. Vette a közönség a lapot, vagy voltak értetlenkedő hangok?
B.M.: Abszolút értékelték, oly’ annyira hogy sokan kérik a koncerteken ezeket a feldolgozásokat. Valóban, bátrak és kacérkodók voltunk akkoriban, és hittünk abban hogy a bizonyos pop dalocskákból, megfelelő hangszereléssel egész pofás metál slágereket tudunk kihozni , ha tetszik nevergreenesíteni.

Hogy látjátok, van átjárás, van közös nevező a magyar doom és a goth-rock között, azaz elmosódtak már a határok a szubkultúrák között, vagy még mindig önálló közösségekről beszélünk?
M.M.: Sajnos a metál kultúra egyre kevesebbet van jelen a médiákban, és ezért egyre kevésbé népszerű. Manapság már nem lehet kategorikusan elválasztani a közönséget a különböző szubkultúrák szerin, ezért mindegyikre azt mondjuk, hogy metál. Inkább egyesíteni kéne a magyar metál közönséget, mert így globálisan a metál zene jobban jár. Ne feledjük, mi metál rajongók (mert mi, a zenészek is azok vagyunk alapvetően) nem vagyunk a médiumok kegyeiben. A magyar gothic doom metálnak mi voltunk az elöljárói, mi voltunk az egyetlen igazán népszerű csapata ennek az irányzatnak a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején, valami miatt nekünk sikerült egy bizonyos népszerűséget elérni. Nem szeretnék megbántani senkit és nagyra becsülöm a többi zenekart is, akik ezt a stílust játszották és játsszák, de ez így történt. Anno a Hammerworld – mely csapatnak a hazai rock metál zene sokat köszönhet – szervezésében legendásak voltak a telt házas Gothica fesztiválok, ahol mi voltunk a headlinerek. Viszont az az igazság hogy a Nevergreen nem játszott tipikus gothic metált, mi inkább valami sajátos power doom gothic metál fúziót játszottunk, habár a zenénk egyszer ehhez, másszor a másik stílushoz közeledett jobban. A Monarchia albumon visszataláltunk a gyökereinkhez, egy még súlyosabb hangvétellel, melyben több a metál, mint bármelyik eddigi lemezünkön. Ez egy nagyon metál album lett.

Már 1994-ben az E-klubban, a MarlborRock-In versenyen is elképesztő telten, erőteljesen szólalt meg a zenekar. Túl voltunk már a Kawai K-2-es szintiken, a zenekar, le tudta volna zenélni a kurkszi tankcsatát… Azóta eltelt 23 év. A technológia előállt olyan fejlesztésekkel, hogy még vastagabb hangzással tudtok alkalmazni? Kihasználjátok ezeket a lehetőségeket? Vannak olyan innovációk a metálban, amilyenek annak idején a Hammondok, a Moog-ok vagy a DX7-esek voltak?
M.M.: Természetesen vannak innovációk, és persze kihasználjuk őket. Ez főleg a stúdió albumok keverésénél érvényesül, de a koncerteken is. Anno az első lemezeket a Pesti Utópia stúdióban vettük fel digital – analóg technikával,  azóta már mindent digitális technikával vételezünk, általában Cube Ace programban mint ahogy a többi zenekar is, ez lehetővé teszi hogy a hangmérnök rengeteg un. applikációt használjon, amitől megszületik az a vastag, erőteljes hangzás. Ez általában a hangmérnök tudásától függ, és mi nem először dolgozunk Nikola Mijic hangmérnökkel – a skót Edens Curse és a szerbiai Alogia metál zenekarok énekesével, aki eddig az Új Birodalom és a Karmageddon albumokat keverte ki, az eredmény most is jól halhatró, a lemez nagyon szépen megdörren. Köszönet neki és a szabadkai Kesler Stúdiónak! Élőben Roland Fantom X 7 es billentyűt használok, ez a main billentyű, mellé viszek egy Roland XP 30-at vagy a Korg Triton Studiót.