Most és mindörökké – Arcade Fire a Budapest Arénában

Bár a 2007-as Neon Bible lemezük felvétele idején az Arcade Fire már járt Budapesten, az első magyarországi koncertjükre mégis 15 évet kellett várnunk. Bizonyára sokan leginkább egy foszló stukkós színházteremben tudták volna elképzelni a 2003-ban alakult zenekar pesti showját, ahol a történelem sűrű levegőjét átfúrja a reflektorok fénye… Ehhez képest az Arénában léptek fel, olyan intróval, ami közelebb állt a bokszmeccsek felvezetéséhez, mint mondjuk egy kiállítás megnyitójához. Mindettől függetlenül az év egyik legfontosabb eseménye volt a vasárnap esti zenés-táncos est.

PZL – 061.hu

Persze, már a ledfalas vetítés is szokatlan volt, a színpad tetején középen, úgy 25 fokos szögben megtört board olyan volt, mintha az amerikai tőzsdén lettünk volna, ahol a legmagasabban az Arcade Fire papírjait jegyzik. Persze, ha indie-pop, akkor 2018-ban ez a Montréalban alakult zenekar produkálja a legnagyobb hozamot, hiszen amióta nincs REM, amióta a Coldplay Beyoncéval játszik egy ligában, azóta valahogy nincs igazi aktuális világsztárja az indie-popnak. Illetve ott van az Arcade Fire, akikre hosszú ideig nem hatott a szórakoztatóipar gonosz ráolvasása, a kompromisszum varázsige, de aztán az új albumuk, az Everything Now, ami afféle haláldiszkó lett kezdőknek, haladóknak. Az albumhoz megrendezett koncertsorozat igazi társadalomkritikus multimédia show lett, és alaposan meglepte azokat, akik még mindig a Funeral vagy a Grammy-díjas The Suburbs csodájának megismétlését várták a montreali kollektívától, pedig Win Butler zenekara nem egy steril szobában vészelte át az elmúlt tíz évet.

Win Butler, a kanadai Arcade Fire indie-rock zenekar frontembere (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Megérintették őket különböző kortárs hatások, ami már a korábbi, Reflektor című albumukon is érezhető volt, de arra senki nem számított, hogy olyan lesz a végeredmény, mint egy Talking Heads-be oltott ABBA-musical. Persze, a Reflektor már egy laza átmenet volt, számtani lehetett arra, hogy az Arcade Fire temetési menete egyszer csak egy elektrodiszkós haláltáncba megy át, és nem azért, mert ma a popban az egyetlen mértékegység a bevétel, és az tudja megőrizni a globális státuszát, aki megpróbálja letapogatni a kereskedelmi rádiók szerkesztőinek ízlését… Az Everyting Now azért lett olyan, mintha a tömegkultúra szemetesében „gárbidzsoltak” volna, hanem mert logikus volt, hogy a zenekarnak a színházi zenés, puha macskalépteken járó félakusztikus halálpopja után valami mást kell csinálnia, különben nemcsak maguk a zenészek unják meg egymást, hanem a közönség is elveszíti az érdeklődését.

Régine Chassagne, az Arcade Fire indie-rock zenekar tagja a Papp László Budapest Sportarénában (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Szóval, az új album elektro-popjához komponálták meg a showt, még a Funeral dalait is áthangszerelték, a teljes életmű kapott egy groove-os dinamikát, ami koncerten kimondottan jót tett a daloknak, lemezen viszont maradnánk a Funeral és Neon Bible intim kamaraszínpados zsánerénél. A legjobb az volt az egészben, hogy a zenekar is iszonyatosan élvezte a produkciót, a partyhangulat átragadt a közönségre is, a lelátók népe is táncolt, ahogy a küzdőtér részint 40 pluszos közönsége is. A Funeral siratóasszonyos szekvenciái után senki nem gondolta, hogy az Arcade Fire ennyire ért a népszórakoztatáshoz, és hogy mindezt ilyen okosan tudják összehozni, hogy a kétezres években is születik egy zenekar, amely felnő a nyolcvanas évek közepi Talking Heads posztmodern popjához és Bowie mindent letapogató bölcseleti diszkójához.

Az Arcade Fire koncertje a Papp László Budapest Sportarénában (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Win Butler remek frontember, akinek még a közönség lelocsolása is jól állt, de a nagy meglepetés felesége, Régine Chassagne produkciója volt, aki egy nyolcvanas évek eleji űrdiszkó dívába modulált, és a show legfontosabb hangulatfelelőse lett, Debbie Harry-t és Kylie Minogue-ot is önvizsgálatra késztető koreográfiákkal. A minden igényt kielégítő popkulturális tőzsderiport alapvetően az új albumra és a Funeral slágereire épült, és kiderült, a popban még mindig a kreativitás és a hitelesség a legjobb valuták.

Setlist