Ma Dunaújvárosban, holnap Gödöllőn lép fel az idén 15 éves Hősök, hogy aztán május 5-én, a Budapest Parkban mutassák meg, hogy a zenekar karvastagságú nyakláncaiban a legerősebbek a szemek. 2001 októberében Tapolca-Diszelen volt az első bulijuk, ahol Hősök néven léptek fel, és még magnókazettáról ment a “tökös alap”. Ecküvel beszélgettünk.
PZL- 061.hu
Az alapvetően Veszprémhez köthető hiphop formáció a Hősök, maga a hiphop pedig a nagyvárosi lakótelepekhez, gettókhoz. Vannak-e sajátosságai a „vidéki” rapnak, akár zenében, akár szövegben? A magyar szcénát mennyire jellemzi a regionalitás? Fel lehet ismerni, ha egy banda pécsi, vagy éppen debreceni?
Az ember a pályája elején szívesebben ír lokálpatrióta dalokat, ilyenkor teszi le azt a névjegyet, hogy honnan is való. A pécsi rap Mega Sound System majd Punnany Massif, a győri rap Tibbah Nation majd Ketiozék, a szegediek ASK és Déli Front, a gödöllői meg NKS. Lehetne még sorolni. A 2000-es évek elején megvoltak a városokhoz köthető stílusok, most már ez kevésbé jellemző. Sok az ingázó, a Budapestre hosszabb vagy rövidebb időre költöző előadó száma és ez nyilván rányomja a bélyeget a bejövő impulzusok feldolgozására. A vidék kontra Budapest megvan amúgy. De például az anno Mezőtúrról induló Muppet Show zeneileg és szövegileg is kiemelkedett – a stílusuk simán vagány, fővárosi volt. Nyitottság és új hangzások felé törekvés szempontjából a fővárosban élő alkotók szerintem erősebbek.
Sokan csodálkoznak, hogy Magyarországon az elmúlt 3-4 évben mennyire népszerű lett a hiphop, miközben a nemzetközi trendek szerint korábban voltak az aranykorok. Nálunk miért éppen 2010 után jött be ennyire a műfaj?
Mint oly sok minden, hullámokban, késleltetve lesz aktuális vagy népszerű Magyarországon a külföldi irányvonalakhoz képest. 2010 nálunk is fordulópont, a miérteket igazán nem tudom. Akkor jelent meg az Aki velünk című dalunk, ami még 5D kamerára forgott. Nagy szó volt pár éve, most meg… Talán még mérhető hiphop láz volt akkor, beindult az Offline Music Festival Budapesten, a Killakikitt vagy a Barbárfivérek rap csapatok szintén nagyot erősödtek. Nekünk abban az évben lett élő zenekarunk. Felléptünk az Ákost feldolgozó MTV Icon rendezvényen az Ikon átdolgozással és az akkor valamiért nagyon jót jött. Érezhetően nőtt akkor körülöttünk a hallgatók száma. Kis pénz, kis foci, de én akkor hagytam ott a civil főállásom és azóta foglalkozom csak a zenével és a körülötte lévő dolgokkal.
Bár népszerű a zenekar, a közönségen nem látszik, hogy hiphopper lenne, nem hordanak vastag láncokat, baseball sapkát, szóval, rengeteg a „civil” rajongó…
Mindenki számít. Nincs különbség. A velünk egykorú régi hallgatóink nagy része már nem jár a koncertjeinkre. Még talán pörgeti az újabb zenéinket, de bulira ritkán jön. Picit idősebbnek érzi magát az átlagnál, és ez frusztrálja vagy családozik vagy külföldön van. Ezek demográfiai és szociológiai kérdéseket is felvetnek, de ennyire ne menjünk bele. Eltűntek a rap bulik az országból, mindenki klubokban vagy diszkókban lép fel. A 2010 utáni hígulás hatott a hiphop közegre is. Felszínes lett a közeg, nehéz összehozni a régi rap arcokat. Az OSG-k, a graffitis összejövetelek és mondjuk a hajdúböszörményi Kexx Fesztivál ad vissza valamit. Én mondjuk a magam részéről nem vagyok egy károgós, megfáradt alak ebben a tekintetben. Szerettem tíz éve is fellépni, most is. Akkor nyilván csak rapperek jártak ránk, most vegyes a vágott. Ahogy a baráti, haveri körünk is.
Mi az oka, hogy rátok sem jellemző már a nagyon durva szövegmondás? Döglégyék annak idején már elmentek a falig, nincs értelme arra rátenni még egy lapáttal?
Az utóbbi időszakban tényleg kevesebb az indulatszó vagy a durvább utalás. Nem tudatos, egyszerűen így jöttek a szövegek. Nyilván a Tűz lesz után kaptam hideget-meleget, de nem befolyásoló-tényező.
Mennyire hatott rátok a slam poetry közéleti világa?
Közvetlen hatással nem volt ránk, bár egyszer kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálnám magam. Színész Bob vagy Indiana zseni szövegei és előadási, Csider István Csicsi szókincse és fordulatai szuperek, de inkább mint külső szemlélődő nézem. Szórakoztat vagy gondolkodásra késztet.
A Ha én lennék a főnök többé- kevésbé „közéleti költészet”, míg az új klip, a Lepörög a film afféle party-szám. Jól megfér bennetek ez a két irány, vagy ügyeltek az arányokra?
A Hősök bármely időszakában jellemző volt ránk a széles merítés. A 2002-es Szóhisztéria időszak kedvelt dala volt a nagyon odamondós Fikológia, de ugyanekkor írtunk egy barátunk emlékére is őszinte zenét. Mindig nagy spektrumban gondolkodunk – ilyen az életünk is: változatos, kalandos, egyszer sírunk, egyszer nevetünk. A Ha én lennék a főnök érdekessége, hogy egy nagyon lassú alapra nyomjuk, ilyesmit nem is csináltunk még.
Lovasi András nem egy interjúban „megtalálta” a mai hiphop zenekarokat, Coelho-költészetnek titulálva a mai rap „romantikázását”. Mit szóltok ehhez?
Azaz interjú némileg félrement, mint az Ákos-féle sztori. A teljes szövegkörnyezet maga a jelenség ellen szót, hogy minden olyan pozitívnak tűnik, nincs lázadás, cukormázas minden. Ha érdekes szöveggel, zenével vagy gondolatmenettel adod ezt elő, akkor lehet izgalmas ez a témakör is. Nem felszínesen, frázisokat puffogtatva. Kicsit a fősodor rap zene tényleg ilyen lett. De a pop is, egyszerű közlésmód – egyszerű igények. Nem gondolom, amúgy hogy Lovasi rap-ellenes: a Fishing On Orfű fesztivál pénteki napján tematikusan hiphop fellépők is vannak szinte a kezdetek ót.
Sokféle zenei alappal dolgoztok, koncerteken nem okoz gondot a setlist ívének megalkotása?
Minden évben kétszer-háromszor variálunk a műsoron, pont amiatt, hogy mindig izgalmas legyen. Van olyan zene viszont, amit csak dj-set fellépésen nyomunk, ez pedig az A-Do-Gat. Zenekarral nem tudjuk színpadra vinni – annyira más a hangszerelése. Szeretjük amúgy úgy felépíteni a műsort, hogy a négy-öt aktuális húzódal szépen elosztva teszi kerekké a repertoárunkat.
Sokszor száznál is több koncertet adtok egy évben. Milyen technikával dolgoztok, hogy bírjátok az akár évi 150 bulit is…
Nagy titok nincs. A tavaszi-nyári időszakban vitaminokkal, sporttal töltődünk fel. Én a gyömbér-méz-citrom kombóra esküszöm – nem csak téli időszakban. Ha ez megvan, borulhat a sör vagy épp a vodkaszóda koncertek után.
15 évesek vagytok. Hogy érzitek, mennyit változott a hiphop színtér 2001 óta?
A nagy hiphop láz sajnos lecsengett. Felszínesebb lett a közeg. Régen minden pici dolognak utánamentünk: kipróbáltuk a break-et, a graffitit. Kíváncsiak voltunk. Most készen van minden, három kattintás a világ. A 2000-es évek magyar rap ikonjai kevésbé aktívak, más értékek és vonalak dominálnak. Mi vagyunk a merítés. Visszük a régi sulit, tisztelettudóak és őszinték vagyunk. Ugyanakkor nem zárkózunk el a friss trendektől sem.