Úgy képzelem el a magányt, hogy te is ott vagy. Most jöttem rá. Egyszóval olyan, mintha játszanám, hogy nyaralok.” Milyen az, amikor az ember csak úgy csinál, mintha nyaralna, úgy csinál, mintha nem szeretne, úgy csinál, mintha nem pihenne, miközben napozik a Balaton partján. Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó A bilincs a szabadság legyen című kötetről.

PZL- 061.hu

Mit kezdjünk egy házaspár levelezésével, amelyek olyanok, mint becsatolt dokumentumok lennének egy bizonyítási eljáráshoz, ami azt vizsgálja, milyen is az a bizonyos talányos szeretet. Szóval, mi tehát e leveleket tartalmazó könyv tétje? Az biztos nem, hogy turkáljuk két ember magánéletében, (Csók-csók bizony, itt is, ott is), az már inkább, hogy mit tudunk meg a korról, a nagy és kisbetűs történelemről, ami átszivárog a magánközlésekbe.

Már az is beszédes, hogy annyit írnak az egzisztenciális gondjaikról, a számlákról, a rezsiről, mintha egy megzenésített számlatömböt lapoznánk, de persze ennél a könyv sokkal több. Először is kiderül: nehéz terhetek cipelnek azok is, akik az ötvenes és hatvanas években kívülállók maradtak, mert mennyire képvisel kívülállást a meseírás, ha azok a szövegek a Kisdobosban, a kommunista nevelés stratégiailag fontos kiadványában jelentek meg? A fortélyos kompromisszumok ugyanúgy felőrölhetik az embert, mint a fortélyos félelmek. Szóval, milyen olvasási javaslattal álljunk elő, elvégre mégis csak egy közel 900 oldalas levelezésről van szó. A legjobb, ha úgy olvassuk, mint szépirodalmat, mert ebben a levelezésben talán az a legjobb, hogy nemcsak a kakaóivásról tudott Polcz És Mészöly irodalmi értékű közlendőket megosztani egymással, de az a közlés is prózaértékű, amikor Mészöly egy út mellett felfedezett elpusztult nyúlról írt: Találkoztam az erdőben egy halott nyúllal, olyan volt a szeme, mint a játék üveggolyók. 

Fotó: Horváth Péter Gyula

A könyv olvasónaplónak is kifogástalan. Amikor Mészöly a Vörös és feketéről ír, abban nemcsak a Stendhal regényvilágát írja körül, hanem az ötvenes éveket is. És nem lehet megúszni: megkapó az is, ahogy a szexus kerül szóba közöttük. Nyújtózz, s tágulj sokat, mert beléd akarok férni, ha hazajössz. De Polcz Alaine sem rest, azt írja néhány oldallal később: Puszi arra a morcos medve orrodra. Meg a farkincádra, arra, amelyik nincsen… Nemcsak  a szerelem talányos közöttük, hanem a testiség is. És persze a könyv az analitikus irodalom legszebb lapjaira kívánkozik: …még jobban örülök, ha írással töltöd az idődet. Te jó ég, jobban kívánom, mint a baszást. Vagy öregszem, vagy tökéletes felesége vagyok a tehetségednek– írja Alaine. Ennél szebb, és egyben brutálisabb megfogalmazását talán még senki nem írta le az asszonyi odaadásnak.

Polcz Alaine lírai megfogalmazásai akkor teljesednek ki, amikor például Kolozsvárról ír egy lírai szociográfiát, de közben megkérdezi: „Hogy vagy Édes Gazdám? Mit csinálnak a virágok és mit csinál az ország???… Mert látod, Kolozsvár nincsen olyan messze Pesttől, mint gondoltam, de te messzebb vagy. Hát azért ne gondold mindjárt azt, hogy ez szerelem. Ez talán annál sokkal rosszabb. Hozzászoktam egy hanghoz, a Tiedhez, és most mintha a többiek más nyelven beszélnének. Egy biztos, ez a kapcsolat olyan izgalmas, mint Ted Hughes ás Sylvia Plath mindent felemésztő viszonya. Az is jó ebben a kivételes irodalmi dokumentumban, hogy az ember bár leveleket olvas, mégsem kell a válaszokra annyit várni. Nem kell kicsoszogni papucsban a rozsdás levélszekrényig, elég csak lapozni egyet a könyvben, ami a tavalyi év egyik legnagyobb irodalmi szenzációja.

Mészöly Miklós és Polcz Alaine
levelezése 1948-1997
A bilincs a szabadság legyen
Jelenkor
5999 Ft 890 oldal

Képek: Jelenkor