“Most úgy tűnik, hogy rugdoslak, pedig csak beszélgetek veled” – A 90 éves Gene Hackman legjobb alakításai

Ma, január 30-án ünnepli kilencvenedik születésnapját Gene Hackman, aki több mint negyven évet töltött a színészi pályán, és kereken száz mozgóképben szerepelt. Az alkalomból bemutatjuk a kétszeres Oscar-díjas, visszavonult amerikai színész életútját és legkiemelkedőbb alakításait.

061.hu

Hackman a kaliforniai San Bernardinóban született, német, angol és skót ősökkel büszkélkedhet. A talpra állás művészetét már tizenévesként megtanulta, mert szülei válása után, 1943-ban, apja kisétált az ajtón, és örökre hátat fordított családjának. Sokat költöztek, végül az illinois-i Danville-ben telepedtek le anyai nagyanyja házában. Forrongott a dühtől, gyakran került összeütközésbe osztálytársaival, az iskola vezetésével, egy éjszakát még börtönben is töltött bolti lopásért. Legboldogabb óráit a moziban töltötte anyjával, aki rajongott James Cagney filmjeiért, és a fiát minden vetítésre magával vitte.

7. Bonnie és Clyde (1967)

Tombol a világgazdasági válság. Bonnie Parker és Clyde Barrow úgy döntenek, az a legjobb, ha a bankrablásból fognak megélni. Sikeres bűnözőpárosuk hamarosan újabb három taggal bővül, miközben a banda elképesztő ismertségre tesz szert országszerte. Egy nap azonban elszabadul a pokol, amikor a bűnözők elkövetnek egy gyilkosságot. Immár nem csak bankrablásért körözik őket: a hatóságok a fejüket akarják. Warren Beatty és Faye Dunaway remek párost alkot Arthur Penn gengszterklasszikusának címszerepeiben, Hackman brillírozik (alakításáért Oscarra is jelölték), mellette Michael J. Pollard és a filmvásznon először feltűnt Gene Wilder is felejthetetlen alakítást nyújtott.

 

Hackman alig tizenhat évesen végképp otthagyta az iskolát, egy gyárban kezdett dolgozni, majd kalandvágyból tengerészgyalogosnak állt, magát idősebbnek hazudva a koránál. Négy évig szolgált Japánban, de megfordult Kínában is. A hadsereg rádiójában DJ-ként szórakoztatta katonatársait, és gyakran olvasta fel a híreket. Lappangó haragját az egyenruha sem takarta el, verekedés miatt lefokozták, csaknem elbocsátották a seregből. A sors azonban közbeszólt, zászlóalját a koreai háborúba vezényelték. Egy komoly baleset után alkalmatlanná vált az aktív szolgálatra, ezért 1952-ben leszerelték. Fél évig újságírást tanult az illinois-i egyetemen, majd New Yorkba utazott, hogy a szórakoztatóiparban próbáljon szerencsét.

6. A cég (1993)

Mitch (Tom Cruise) végzős jogászhallgató, akit hatalmas szerencse ér, mikor egy nagyvállalat megkeresi őt, hogy dolgozzon nekik. Különös megtiszteltetésnek tűnik a visszautasíthatatlan ajánlat. A cég luxuskörülményeket biztosít számára. A rászakadt kényelem közepette Mitch eleinte természetesnek veszi a cégben uralkodó viszonyokat. Azonban hamarosan különös dolgok történnek. Két közös tulajdonost holtan találnak. Ráadásul az FBI megkörnyékezi, hogy szállítson számukra információkat a cégről és szerezze meg a titkos szerződéseket. Mitch válaszút elé kerül, de inkább egy harmadik utat választ, saját tervét valósítja meg. Sydney Pollack John Grisham egyik legsikeresebb bestsellerét dolgozta fel. Hackman ezúttal is a rosszfiúk oldalán hozza ki magából a maximumot.

1956-ban Hackman feleségül vette barátnőjét, Faye Maltese-t, aki arra biztatta, hogy kezdjen végre valamit az életével. Visszaköltöztek Kaliforniába, ahol a Pasadena Playhouse társulat tagja lett. Szókimondó természete miatt itt sem kedvelték, az osztályban egyetlen barátja volt, Dustin Hoffman. New Yorkba visszatérve Lee Strasberg iskolájában method actinget, azaz módszeres színjátszást tanult, majd útja a Broadwayre vezetett. A vásznon 1961-ben szerepelt először, a Mad Dog Coll című filmben, ezután több televíziós sorozat következett. 1964-ben a Lilith című moziban láthatta a közönség Warren Beatty oldalán. A jó szimatú Beatty, látva tehetségét, 1967-ben a Bonnie és Clyde című filmhez őt javasolta Buck Barrow szerepére. Bettynek igaza lett, Hackmant alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A sikert követően szinte megszállottan kezdte fejleszteni színészi képességeit, végeérhetetlen sétákat tett New Yorkban, miközben tanulmányozta az emberek személyiségét, viselkedését.

5. Az utolsó esély (1995)

Egy orosz nacionalista csoport átveszi a hatalmat az egyik nukleáris rakétabázison, s ezzel a világ a katasztrófa szélére sodródik. A USS Alabama tengeralattjáró épp orosz vizeken cirkál, és elegendő tűzerővel rendelkezik a harmadik világháború kirobbantásához. A bekövetkező zűrzavarban két tengerésztiszt, Frank Ramsey (Gene Hackman) kapitány és másodtisztje, Ron Hunter (Denzel Washington) hadnagy csap össze. Kettőjük küzdelme az egész világ sorsára kihat: Hunter ragaszkodása a szabályokhoz gátat szab Ramsey agresszív természetének. Ebben az erőpróbában a legénység lázadásra készül. A rendező Tony Scott a rá jellemző lendületes stílusban teremtette meg a film képi világát, Hackman pedig felejthetetlen a vaskalapos kapitány szerepében.

1970-ben Hackman újabb Oscar-jelölést kapott a Sohasem énekeltem az apámnak című filmben nyújtott teljesítményéért. Az első aranyszobrot egy évvel később a legjobb férfi színész kategóriában vehette át a Francia kapcsolat című krimiért, amelyben Jimmy “Popeye” Doyle-t, a legkeményebb öklű New York-i rendőrt személyesítette meg. A szerepért egy Golden Globe-díjjal is gazdagodott. 1972-ben A Poszeidon katasztrófa főszerepére kérték fel, majd Francis Ford Coppola kopogtatott az ajtaján a Magánbeszélgetés főszerepével, igaz, csak azután, hogy Marlon Brando kikosarazta. Hackman ezek után még szívósabban dolgozott a szerepen, olyannyira, hogy a filmet máig színészi pályafutása csúcsának tekinti.

4. Lángoló Mississippi (1988)

Három polgárjogi aktivistát meggyilkoltak az amerikai Délen, ráadásul minden jel szerint a helyi rendőrség aktív részvételével. Két FBI-ügynök utazik a Mississippi állambeli kisvárosba, hogy kivizsgálja a gyilkosság körülményeit. Anderson rámenős, kemény fickó, akit nem lehet megfélemlíteni, Ward viszont a szabályzat minden pontját betartva dolgozik. Az első pillanattól kezdve ellenséges környezetben kell, hogy végezzék munkájukat, hiszen hamar kiderül, a bűncselekményben a város szinte valamennyi fehér polgára benne van. Így a hagyományos módszerekkel itt nem érhetik el a céljukat, nekik is be kell mocskolniuk a kezüket. Alan Parker rendezése nem aratott volna zajos sikert a színészek teljesítménye nélkül. Merthogy a kemény zsarut az a Gene Hackman játszotta, akit annyira megviselt a történet, hogy majdnem felhagyott a színészettel, és ez érződik is a játékán, a partnere Willem Dafoe, a rasszista seriffhelyettes felesége pedig az ekkor még nagyon fiatal Frances McDormand, akit Oscarra is jelöltek alakításáért.

1977-ben a sztárparádés A híd túl messze van című háborús filmdrámában csillantotta meg tehetségét. 1978-ban Christopher Reeve és Marlon Brando oldalán játszott a Supermanben, majd további két folytatásban is Lex Luthor bőrébe bújt. Az 1986-ban fejezte be A legjobb dobás című filmjét, amely az Amerikai Filmintézet minden idők legjobb sportfilmjének listáján az előkelő negyedik helyen szerepel. 1988-ban a Lángoló Mississippiért újabb Oscar-jelölés lett a jutalma, 1992-ben pedig átvehette második Oscarját, majd második Golden Globe-ját a Clint Eastwood rendezésében és főszereplésével készült Nincs bocsánat című westernben nyújtott alakításáért.

3. Magánbeszélgetés (1974)

Francis Ford Coppola már-már elfeledett mesterműve ékes példája annak, hogy a hetvenes évekre vérfrissített amerikai filmművészet, az “új Hollywood” fenegyerekei milyen sikeresen adaptálták az európai úttörők eredményeit. A film voltaképpen Antonioni Nagyításának parafrázisa, amely már a főcím pantomimes motívumával is fejet hajt az olasz mester előtt, ugyanakkor számos elemében továbbgondolja a klasszikust. Ez a Cannes-i nagydíjas paranoiamozi egy lehallgatási szakember, Harry Caul (Hackman) drámáját mutatja be, aki felismerve helyét a megfigyelések láncolatában, egy komolyabb megbízatása során ráébred önnön kiszolgáltatottságára. A szüzsét látszólag a Watergate-ügy eseménysorozata inspirálta, ám állítása szerint Coppola a botrány kirobbanása előtt megírta már a forgatókönyvet. A Magánbeszélgetést lélektani thrillernek szánta egy különös foglalkozású ember magányáról, de végül a felelősség kérdése került a középpontba.

A kilencvenes években főként kasszasikerekben szerepelt, így a John Grisham regénye alapján 1993-ban forgatott A cég című thrillerben, 1995-ben a Gyorsabb a halálnál című akciófilmben, majd a Szóljatok a köpcösnek című vígjátékban, egy évvel később pedig a Siralomházban. Az 1997-es Államérdek után, 2001-ben A mexikói teljesített kiválóan a mozik pénztárainál. 2003-ban régi barátjával, Dustin Hofmannal forgatta Az ítélet eladó című thrillert, majd a Golden Globe-gálán meghatódva vette át a Cecil B. DeMille életműdíjat. 2004-ben a Larry King Showban jelentette be, hogy visszavonul a filmezéstől, mert – mint fogalmazott – már nem várnak rá nagy szerepek, inkább az írásnak szenteli idejét, és Az elnök emberére talál című vígjáték után, tartva szavát, valóban vissza is vonult. Ám ez nem jelentette azt, hogy eltűnt a rivaldafényből, vadonatúj karrierbe kezdett: Daniel Lenihan víz alatti régésszel három fikciós történelmi regényt írt. 

2. Francia kapcsolat (1971)

Mielőtt jöttek a kolumbiaiak, majd a mexikóiak, az amerikai drogpiacot évtizedeken át a rafinált korzikaiak látták el remek minőségű török heroinnal, és William Friedkin (Az ördögűző) az őket lebuktató zsaruk történetét énekelte meg – amiért egy rakás Oscar járt neki. És máig is ez az egyik legjobb zsarufilm, a Hackman által játszott Jimmy “Popeye” Doyle pedig a mozitörténelem egyik legjobb zsaruja. A korzikaiak mellesleg luxusautók kárpitozásába rejtették az anyagot, és a film egyik legizgalmasabb része ennek megtalálása – persze akad megannyi más, még ennél is intenzívebb rész, mint például a híres metrós üldözés, de a film végén a csempész banda ravasz agya kereket oldhatott, hogy lehessen folytatás. Noha a film legfőbb erényei közt talán meg sem említenénk a látványt, az amerikai operatőrök társasága, azaz az American Society of Cinematographers a száz legszebben fényképezett film tavalyi  listáján a tizedik helyre tette Friedkin filmjét.

2011-ben és 2013-ban kerültek a könyvesboltok polcaira Hackman első önálló írói munkái, a Payback at Morning Peak egy vadnyugati bosszútörténet, valamint a Pursuit a középpontban egy kőkemény női detektívvel. Hackman a Jacksonville Jaguars lelkes rajongója, szenvedélyes autóversenyző, több versenyen is részt vett, 1983-ban például a 24 órás Daytona Endurance Race-en, és ő nyerte meg a Hírességek versenyét is a Long Beach Grand Prix-n. Az 1950-es évek óta fest szabadidejében, képeit impresszionista stílusban alkotja meg, ezenkívül a mélytengeri búvárkodásnak és a repülésnek is hódolt. Első feleségétől, akitől harminc év után vált el, három gyermeke született. 1991-ben ismét megnősült, Betsy Arakawát vette feleségül, akivel jelenleg Santa Fében él.

1. Nincs bocsánat (1992)

Clint Eastwoodot ekkor jelölték először a legjobb férfi főszereplő kategóriában Oscarra és első ízben nyerte el a legjobb rendező és legjobb film díját (2005-ben a Millió dolláros bébivel megismételte ezt), Hackman pedig besöpörte a legjobb mellékszereplőnek jár aranyszobrocskát. Eastwood hőse egykor rettegett, hidegvérű bérgyilkos volt, de már hátat fordított a vad vadnyugatnak, most a földet túrja egy kansasi farmon. Azért még rábólint egy utolsó melóra, majd a volt rabszolga, Ned Logan (Morgan Freeman) meg egy forróvérű kölyök társaságában elindul, hogy bezsebelve a vérdíjat kinyiffantson két vadbarmot, akik elcsúfítottak egy kurvát. A gond csak annyi, hogy Big Whiskey brutális seriffje, Little Bill Daggett (Hackman) nem tűri a fegyverhasználatot, és kegyetlenül elbánik mindenkivel, aki áthágja a szabályokat. Bármilyen kíméletlen is Hackman karaktere (“Most úgy tűnik, hogy rugdoslak, pedig csak beszélgetek veled”), valójában a civilizálódó nyugat képviselőjeként neki van igaza, nem pedig a bosszúszomjas önbíráskodók pénzéért bárkit likvidáló fejvadászoknak.

 

2020-01-31T13:41:16+01:00 2020. január 30.|