Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Az Év kiállítása pályázaton dicsérő oklevélben részesült „Wellness az ókorban” című kiállítás november közepéig látogatható az óbudai Aquincumi Múzeumban. A tárlaton végigsétálva megélhetjük és megérthetjük Vitruvius 2000 évvel ezelőtt feljegyzett bölcsességét, mely szerint „A víz nélkülözhetetlen az élethez, az élet örömeihez és a mindennapi szükségletekhez.” A rómaiak jól ismerték a víz értékeit, de vajon hogyan használták ki ezeket a fürdőkben? Fényes Gabriella az Aquincumi Múzeum régésze és a kiállítás rendezője segített elképzelni, milyen lehetett a „wellness az ókorban”.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

A vizekben gazdag Aquincum rengeteg „fürdő emléket” őriz. Ha ezeket összeillesztjük az ókori szemtanúk feljegyzéseivel, szinte érezhetjük, micsoda zsongás uralta egy aquincumi fürdő hétköznapjait. Egy római fürdő szinte ugyanúgy működött és ugyanazokat a funkciókat látta el, mint ma egy fürdőkomplexum vagy egy wellness szálloda, nemcsak a mindennapi tisztálkodást szolgálták, hanem a lazításnak, a pihenésnek a színterei is voltak. A nagy császári fürdőkben gyakran szerveztek kulturális programokat, koncertet, színházi előadást, sőt néhány helyen könyvtár is üzemelt. A rómaiak szinte mindenhol, a legkisebb településeken is kihasználták a helyi források kínálta lehetőségeket és fürdőt építettek, Aquincum területén 24 fürdőről van tudomásunk.

Fényes Gabriella Aquincum múzeum Wellness az ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban 2016.06.01. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

A mai Budapest területén az első Római kori fürdőt 1778-ban tárták fel. Ez a nagy katonai fürdő, a Thermae Maiores, amelynek maradványai ma is megtekinthetőek a Flórián térnél, a Fürdőmúzeumban.  Ahogy Fényes Gabriella meséli „ A kiállítás anyaga egyrészt az Aquincumban előkerült fürdők maradványai között talált leletekből, másrészt a sírokban, az eltemetettel adott fürdőfelszerelésekből áll össze, amelyeket az ókori szerzők fürdőkultúrára vonatkozó leírásaival egészítettük ki a tárlaton.” Sőt, hogy még jobban átérezzük, milyen is lehetett az élet az ókori Róma fürdőiben, néhány korhű makettet is elkészítettek a kedvünkért: megnézhetjük hogyan működött a fűtőrendszer, hogyan szigetelték és szellőztették a falakat, milyen „segédeszközök” szükségeltettek egy jó fürdőzéshez, sőt, még egy római toalett kényelmét is kipróbálhatjuk.

Aquincum múzeum Wellness az ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban 2016.06.01. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Amikor Budapesttel kapcsolatban a fürdőváros szó elhangzik, gyakran kiemelik az újkori emlékeket és a török kori fürdőket, pedig ennél sokkal messzebbre érdemes visszanyúlni, ha a fürdőkultúránk gyökereit keressük. Kétezer évvel ezelőtt már az itt élő rómaiak is lelkesen használták a térség kincsének számító termálvizes forrásokat. „Kutatások szerint több, ma működő fürdőt tápláló forrás vizét már az ókorban is hasznosították, például a mai Római strandfürdő területén működő források némelyikét. Itt több kútházat is találtak a strand területén.” – mondja Fényes Gabriella. „ A rómaiak a felfedezett forrásra egy terrakotta forrásfoglalatot tettek, a forrás környékét pedig több rétegben ledöngölték agyaggal és kavicsokkal, hogy a víz csak a forrásfoglalaton keresztül törjön a felszínre. A foglalatból kádba folyt a víz, majd onnan a gyűjtőcsatornákon keresztül a vízvezetékbe, amely a rendelkezési helyre szállította a rómaiak számára oly fontos vizet.”

Aquincum múzeum Wellness az ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban 2016.06.01. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

A rómaiak hittek abban, hogy a forrásokban isteni erő lakozik, ezért gyakran dobáltak a vízbe ajándékokat, érméket, ékszereket, fogadalmi tárgyakat, sőt, a kútházakban gyakran oltárt is állítottak az istenségeknek, ahol hálát mondhattak a vízért és a gyógyulásért. A Római Strandfürdő területén tizenegy ilyen oltár került elő a tizennégy kútházból, az egyik legszebb itt a kiállításon is megtekinthető. Ahol a rómaiak megjelentek, nagyon hamar építettek fürdőt, használni kezdték a gyógyvizeket, sőt a Krisztus utáni 3. századból van is egy térkép, ahol – akár ma – kis piktogrammal jelölték a fürdőket. „Vitruvius a könyvében egész fejezetet szentelt annak, hogy hol és milyen források vannak és ezek mire használhatók, milyen betegségek gyógyíthatók vele. Az emberek már az ókorban is szívesen utaztak a fürdők kedvéért, ugyanúgy, ahogy manapság mi is elutazunk akár több száz kilométerre is egy-egy termálfürdőhöz.” – meséli Fényes Gabriella.

Aquincum múzeum Wellness az ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban 2016.06.01. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Minden római fürdő három részből állt: a frigidárium hideg vizes, a tepidárium pedig langyos vizű és levegőjű fürdőegység volt. A fürdő harmadik része volt a caldarium, a legforróbb fürdőegység, ahol egyes elgondolások szerint a padló hőmérséklete akár 55-57, a levegőé pedig körülbelül 50 fok lehetett. Ehhez nyilvánvalóan nagyon komoly fűtésre volt szükség, amelyet a hypocaustum rendszerrel valósítottak meg, amelyet egy installáció segítségével meg is nézhetünk a tárlaton. „Tulajdonképpen a hypocaustum alsó fűtést jelent, ennek egyik eleme a lebegő padló.” – tudtuk meg Fényes Gabriellától – „Úgy építették a fürdőegységek falait, hogy mind a padló alatt, mind a falrétegek között üregeket képeztek, itt áramlott a forró füstgáz, amely a közeli kazánból érkezett. A fürdők padlóját pillérek tartották, a falak elé pedig üreges téglákat építettek. Ezekben áramlott a kémények keltette huzat miatt kazánból, a tűzifa égésével keletkezett forró füstgáz. A rendszernek köszönhetően mind a fal mind a padló kellemes meleg volt.” Az ókori római fürdőkben létezett már a szaunához hasonló szolgáltatás is, sudatoriumnak hívták, de csak férfiak számára ajánlották. Úgy gondolták, a forró száraz levegő olyan a szervezet számára, mint a vasnak, amikor megedzik. Valószínűleg ezért építették őket a katonai fürdők területére.

A katonai fürdőket, így a Flórián térnél fennmaradt Thermae Maiores-t  katonák számára létesítették, de természetesen nem csak ők vehették ki a részüket a fürdőzés örömeiből. Fényes Gabriella elmondta: „A római fürdőknek több típusa volt, attól függően, hogy ki használta, ki építette, és milyen céllal hozták létre. Voltak a magánfürdők, ezek közül Aquincumban a legszebb a Hajógyári-szigeten, a helytartói palotának a fürdője lehetett.  Voltak a már említett katonai fürdők, ezek mindig nagyon nagy és sokféle szolgáltatást kínáló létesítmények voltak a Thermae Maiores területe 16800 négyzetméter volt. A legnépszerűbbek és a társadalmi igényeket kiszolgáló fürdők pedig a közfürdők voltak, amelyeket általában belépődíj ellenében használhattak a rómaiak.”

A római kori fürdőket nők és férfiak egyaránt használhatták, bár voltak császárok, akik tiltották a közös fürdőzést. A hölgyeket azonban ilyenkor sem zárták el a forró víz nyújtotta élvezetektől, építettek számukra egy külön részleget, vagy pedig a férfiakétól eltérő nyitvatartási időben vehették igénybe a szolgáltatásokat. A belépődíjért viszont tőlük sokhelyütt többet kértek, ennek talán az lehetett az oka, hogy a férfiakkal ellentétben a nők sosem egyedül, hanem mindig szolgák kíséretében érkeztek a fürdőbe. „ A belépődíj a fürdőbe nem volt drága, nagyjából egy pohár bor árát kellett kifizetni, de olyan is sokszor előfordult, hogy egy gazdagabb ember megszponzorálta szegényebb társai számára a fürdőzést, vagy fürdőt építtetett a köz számára.” – tudtam meg Fényes Gabriellától.

Aquincum múzeum Wellness az ókorban – Fürdőkultúra Aquincumban 2016.06.01. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Sok ma is népszerű wellness szolgáltatást már a rómaiak is igénybe vehettek. Volt masszás, kozmetika és rendelkezésre álltak orvosok is. A fürdőben nagyon sokan dolgoztak, kínálták ételeiket és italaikat a fürdő vendéglátó egységei is, a bejáratnál jegyszedő várta az érkezőket, az öltözőben elhelyezett holmikra pedig őrök vigyáztak. A fürdőkhöz persze nemcsak wellness, de általában sportlétesítmények is tartoztak. Kedvelt római sport volt a birkózás, a boksz, súlyemelés, fémkarika hajtás és nagyon kedveltek voltak a labdajátékok is.  „Tudjuk, hogy a római fürdők eredete a görög hagyományokhoz nyúlik vissza. Azonban még a görögöknél a sportoláson volt a hangsúly, amely után tisztálkodási céllal indultak a fürdő felé, addig a rómaiaknál a helyzet megfordult, itt a sportolás már csak felvezetés volt, a fürdőzés fő tevékenységgé nőtte ki magát.” – mondja Fényes Gabriella.

A kutatók szerint a férfiak napirendje úgy alakult, hogy korán reggel elkezdtek dolgozni, így kora délután végeztek, aztán jött a fürdő, majd este a fő étkezésként a vacsora.  Éjszakai fürdőzésre nagyon ritkán kerítettek sort, a fürdők általában napnyugtakor bezártak. A források szerint a rómaiak meztelenül fürödtek. Viszont mindig vittek magukkal papucsot, egyrészt higiéniai okokból másrészt a padló elviselhetetlen forrósága miatt. Ez a papucs nagyjából úgy nézett ki, mint a mi fürdőpapucsunk, csak fából készült, megnézhető itt a kiállításon is. Ezen kívül kis karikára felfűzve, vagy kisebb dobozkában vittek még magukkal illóolajokat, velük volt a vakarókés, vittek magukkal csipeszt és borotvát, esetleg fésűt, tükröt, kis sminkes tégelyt is. Ezeknek az ábrázolása több fürdő bejáratánál fennmaradt, de a kiállításon is megnézhetjük a római fürdőzéshez feltétlenül szükséges kelléktárat

A november közepéig látható „Wellness az ókorban” kiállítás anyaga nemsokára könyv formájában is megjelenik, a Múzeumok éjszakáján pedig „életre kel” az Aquincumi múzeumban.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •