Nagyhalak helyett – A Sziget pénteki napjáról

Habár a pénteki nem volt az idei Sziget legerősebb napja, már ami a felhozatalt illeti, mégis sikerült kihoznunk belőle a maximumot. Tettük ezt a headlinerek tudatos kerülésével, a nagyszínpadon Tove Lo tekerte a csípőjét, aztán Martin Garixx tette ugyanezt a lemezekkel, de mivel sem 16 évesek nem vagyunk már, sem szeletelni nem szerettünk volna, inkább a kis halak felé vettük az irányt. Indie folktól indultunk, tettünk egy kis kitérőt a pszichedelikus art-rock felé, aztán újra visszakanyarodtunk a népzenéhez. Konklúzió: a nagyszínpadon túl is van élet a Szigeten.

MM – 061.hu

Henri Gonzo csapata a VOLT színpadon csinált hatalmas bulit. A Fran Palermo az a banda, amelyre a hazai poprock szcénában szokás féltékeny lenni, ugyanis a zenekar nagyon egyben van, mind a zene, a szöveg és a látványvilág tekintetében. A csapat agya a kubai születésű, de spanyol származású Henri, aki egyszer úgy nyilatkozott magáról a róla készült dokumentumfilmben: “én, azt hiszem, elég mélyről jövök, és akik mélyről jönnek, mint a mélytengeri halak, kicsit mások, kicsit szörnyek”. Ha szörny nem is, de biztos, hogy csodabogár, aki szeret mindent egy kézben tartani, legyen az dalszövegírás, vagy a látványvilág megteremtése. Többször cserélődtek már mellette a tagok (fennállásuk óta több mint húsz tagja volt a csapatnak), ami viszont mindig stabil, az a frontember profizmusa, kreativitása. A pénteki koncerten hozták a tőlük megszokott színvonalat, több gitárral, fúvósokkal, szabad négyzetcentimétert nem hagyva a színpadon. Mivel ez a helyszín esik a legközelebb a Sziget bejáratához, üdítő volt egy ilyen produkcióval nyitni a fesztiváltúrát.

Yeasayer (Fotó: Facebook)

A brooklyni Yeasayerről több helyütt is lehetett olvasni, hogy az idei Sziget egyik legígéretesebb koncertje várható tőlük, így mi sem szerettük volna kihagyni. Az A38 színpada előtti közönség ehhez képest elég szellős volt, bár ez betudható annak is, hogy 32 fokban az ember nem szívesen szaunázik egy sátorban. Pszichedelikus experimentalista art-pop triónak szokták aposztrofálni az Ira Wolf Tuton, Chris Keating és Anand Wilder alkotta csapatot, s az izgalmas műfaji megjelölés valóban kreatív és szokatlan zenei világot takar. Olyannyira, hogy kezdetben csak pilláztunk és csak egy klasszikus jutott eszünkbe: “éseztígyhogy”?! A zenekar anno “pszichedelikus beütésű közel-keleti gospelként” definiálta muzsikáját, fajsúlyos szintetizátor-jelenlét, poprock, art-rock, és ki tudja még mi keveredik ebben a különös zenei világban, ami ezúttal nem ment nagyot. Míg 2010-ben a Sziget legjobb koncertjének kiáltották ki a Yeasayer performanszát, a New York-i csapat pénteken nem kapta el a fonalat, és a közönség sem volt vevő rájuk.

Besh o Drom (Fotó: Facebook)

Egy éles váltással a Global Village felé vettük az irányt, s habár még mindig nagy szívfájdalmunk (a metál sátor bedarálása mellett), hogy a Világzenei Színpad megszűnt létezni a Szigeten, öröm az ürömben, hogy ha a népzenére éhes szitizenek, ha nem is központi helyen, de rátalálhatnak a folk szcéna kiemelkedő előadóinak koncertjeire. A pénteki nap magyar szempontól igen erősre sikeredett, először a külföldiek által is nagyra becsült Besh o Drom bizonyította be, hogy húsz év ide vagy oda, még mindig hatalmas bulit tud csapni. Pettik Ádámék töretlen lelkesedéssel húzzák a talpalávalót, a balkáni és román cigány illetve közel-keleti tradicionális zenét magyar zenével ötvöző zenekar koncertjére betévedők, egész biztosan maradandó élménnyel gazdagodnak. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zenekarba visszatért Kaszai Lili énekesnő, akinek a kisugárzása szintén csak hozzátesz a Besh o Drom exportképességéhez.

Lajkó Félix (Fotó: Facebook)

A stílusteremtő hangzásvilág után újabb zenei unikum következett, Lajkó Félix új zenekarával lépett színpadra, és a kezdeti sokkon (“Ez szar!” – hangzik a lajkói komment, miután elszakadt a hangszerén egy húr) túllendülve pazar koncertet adott. “Úristen mekkora koncert volt! 10/10! – olvasható az esemény facebook-oldalán, a maximális pontszám indokolt, én meg azon gondolkodom, van-e egyáltalán olyan Lajkónál, hogy félgőzzel nyom le egy bulit. Az, hogy a koncert elején elszakad egy húr, akár ki is billenthetné a vonós fenomént, persze, profi zenészről van szó, ez már nem az a szint, ahol egy ilyen incidens összetörheti a zenészt, de hogy ennek ellenére, vagy éppen emiatt 200 százalékra tekeri magát az előadó, az tényleg a hihetetlen kategória.

Vezető kép: Facebook

2019-08-12T14:08:33+02:00 2019. augusztus 11.|