Kiadatlan felvételekkel megspékelve újra megjelent a The Doors 50 évvel ezelőtt publikált harmadik, Waiting For The Sun című albuma, amely talán a zenekar legszebb kiadványa, de ennél is fontosabb: két topslágerrel (Hello, I Love You, és a Love Street) indul. Meglepő, hogy az első két albumhoz képest kevesebb mindent vivő dalt írtak erre a lemezre, mégis ez az 1968 őszén megjelent albumuk lett az egyetlen listavezető anyaguk.
PZL – 061.hu
Az is fura, hogy ez egy afféle összecsapott lemez lett, a felhasznált dalvázlatok már a zenekar megalakulásakor megszülettek. Rövid is lett, mert nem az eredeti koncepció, azaz Jim Morrison epikus költeményéből, a Celebration of the Lizardból készült szvit-szerű vízió valósult meg, mert Morrisont annyira elragadta a delirium tremens, hogy az énekdallamok helyett csak kántálásra futotta. Az is magáért beszél, hogy a lemez címadó dala, a Waiting for The Sun az 1970-es Morrison Hotel albumon jelent meg. A lemeznek van is némi demó jellege, és hiába keverte 2018 végén újra Bruce Botnick, a Doors egykori hangmérnöke, mégis az az érzésünk, mintha gerjedne Ray Manzarek orgonája, és egyébként is a szétzongorázott darabok olyanok, mintha csak a Frakk, a macskák réméhez tolt volna fel a zsenijegyeket viselő orgonista néhány effektet.
Mintha egy hippi lagziban gerjedt volna a Vermona orgona erősítője a közelben álló leveses kondér miatt. Az album az ellentmondások lemeze, mert ugyebár nem teljesedett ki a művészi koncepció, a Celebration Of The Lizard című eredeti programból csak mutatóba maradt az art-rock hatású Not to Touch The Earth, ami csak egy részlete az eredeti zeneműnek, és nem kell annál nagyobb ellentmondás, hogy a szövegek valóban versekké nemesedtek, viszont a zene nem tudja megugrani azt, amit a szövegek dimenziója ígér. Sokszor könnyedek, vagy éppen nem ugranak ki a presszóvalceres átlagából.
Fontos, de nem túlságosan eredeti dal a The Unknown Solider, amely középrészében ott a híres, kimondottan hatásvadász, kivégzést megjelenítő zene, de milyen legyen persze akkor, amikor csúcsra van járatva a vietnami offenzíva. Az album legkülönösebb és egyben talán legizgalmasabb felvétele Robby Krieger virtuóz flamenco gitárra hangszerelt Spanish Caravan című andalúz szerenádja, amit nem nyom agyon Manzarek jellegzetes orgonajátéka. Akit pont a slágerek zavarnak a Doors életműben, az bátran napozhat ezzel a lemezzel, mert nemcsak a gyíkok szeretik a napfényt, hanem a szívük mélyén örök hippik is.
The Doors
Waiting ForThe Sun
Warner
11 szám + 14 bónusz
33 perc + 40 perc