Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A zongora nélkül ugyanolyan nehéz elképzelni a rock and rollt, ahogy nehéz egy biedermeier nappalit is elképzelni a fekete-fehér billentyűk, és a patakból ivó őzikés tájkép nélkül. A zongora is remekül megszólal a rock and roll terében, csak megfelelő módon kell hozzányúlni. Regina Spektor éppúgy behangolja egy-egy fellépése előtt a zongorát és a lelkét, ahogy Nora Jones is.

PZL – 061.hu

Regina Spektor négy évi szünet után jelentkezett egy ugyanolyan lemezzel, mint a korábbiak, ami valójában remek hír. Már csak azért is, mert bár kétségtelen, hogy a már jól ismert hangkép köszön vissza, ugyanakkor minden dal remekül megírt, míves mestermunka, amiknek a zongora az origójuk, de annyi egyéb színt vitt fel a művésznő az alaprétegekre, hogy azt kell mondjuk: változatos produkcióról van szó. Akkor is, ha szinte minden számnak megvan az előzménye a korábbi lemezein, de ez sem probléma, mert ha Regina Spektort akarunk hallgatni, akkor tudjuk: védjegyértékű világába akarunk tenni egy érzékeny utazást.

regina-spektor-remember-us-to-life

Ezúttal talán több derűt olvashatunk a sorok között, a művésznőt megihlette a terhessége és az anyaság titokzatos élménye. (2014 márciusában született kisfia, az apa Jack Dishel, szintén zenész.) Az életrajzi vonatkozásokkal teli finom hangszerelési mutatványai szellősek, átszellemültek és melodikusak, és ezúttal elmaradtak a hisztériukus, cinikus futamok is. Nagyon is kellemes album a Remember Us To Life, aminek talán a teátrális zongoratémára épülő The Trapper and the Furrier című zenés történet a csúcsteljesítménye, illetve hasonlóan fontos az album első kislemezfelvétele, a Bleeding Heart, ami egy majdnem-vicces utazás a fiatalkori lelki sérülések képzeletbeli tájain.

Az, aki nem szereti a jazzt, annak afféle rávezető drogja lehet Nora Jones Day Breaks című lemeze, ami olyan, mint amikor valaki körbekalandozza a világot, visszatér, hogy elmesélje: mindenütt jó, de legjobb otthon, ahol mindig várja a nappaliban egy behangolt zongora, és bármikor felugrik egy kis jammelésre Brian Blade dobos, Lonnie Smith billentyűs, és a szaxofonlegenda Wayne Shorter is. Nehéz lenne hibát találni ebben a „vissza a gyökerekhez” karakterű albumban, ami máris klasszikusnak mondható, és jó eséllyel meg is jutalmazzák érte majd néhány Grammy-vel.

norah-jones-day-breaks

Az indiai származású Jones számos szerepjátékot eljátszott már, stílusgyakorlatai is iskolateremtőek, de legjobban a könnyű, macskásan puha léptű, bársonyos jazzy-pop áll neki legjobban. Ritka az ilyen erős albumindítás, (BurnTragedy, Flipside) de az összes felvétel csillogó remeklés, olyanok mintha egy el nem készült film betétdalai lennének. A saját számok mellett hallhatunk három feldolgozást is, a már korábban is elővett Peace Horace Silver szerzeménye, a Fleurette Africaine (African Flower) Duke Ellington víziója, míg a Don’t Be Denied Neil Young klasszikusa. Az albumot nemcsak ünnepekre ajánljuk, bármilyen napszakban, bármelyik égövön tökéletesen működik.

Regina Spector
Remember Us To Life
Warner
11 szám 39 perc

Nora Jones
Day Breaks
Universal
12 szám 50 perc


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •