“Néha kíméletlenül őszinték voltunk egymással” – Másik Jánossal beszélgettünk a Cseh Tamás 80. születésnapjára című esemény kapcsán

Budapest, Presszó, Keresztben jégeső, A hatvanas évek. Dalok, amelyeket jól ismerünk és dúdolunk, ahogy tették a szüleink, és ahogy valószínűleg teszik majd a mi gyerekeink is. Dalok, amelyek húsz, harminc vagy negyven év után sem veszítenek aktualitásukból, ma is ugyanolyan érzéseket ébresztenek, mint amikor megszülettek. A dalok egyik előadója, Cseh Tamás január 22-én lenne 80 éves. Ebből az alkalomból rendez estet a Petőfi Irodalmi Múzeum január 21-én, ahol Másik János, Cseh Tamás egykori alkotótársa is fellép. A zenésszel, zeneszerzővel többek között arról beszélgettünk, miben rejlik Cseh Tamás generációkon átívelő népszerűsége, hogy mi jellemezte a hármójuk (Cseh Tamás – Másik János – Bereményi Géza) munkametódusát, és hogy mi van nála előbb, a zene vagy a szöveg. Interjú.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Január 21-én lesz a Cseh Tamás 80. születésnapjára című rendezvény a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az est első programjaként Bérczes László beszélget Cseh Tamásról és hatásáról három nemzedék képviselőjével – Önnel, Beck Zolival, a 30y zenekar énekes-dalszerzőjével és Vecsei H. Miklós színművésszel. Mit gondol, miben rejlik Cseh Tamás generációkon átívelő népszerűsége, az, hogy meg tud érinteni egy hetvenest, egy ötvenest, de akár egy harmincast is?
Ez egy komplex dolog, de szerintem a dalokban rejlő üzenet az, amely bármelyik generációt megérintheti.

A Cseh Tamással és Bereményi Gézával közös dalainknak szokatlan a hangütésük, másrészt kortalanok, hiszen nem konkrét dolgokról, hanem örök, mindig aktuális témákról szólnak. Bármilyen embert megérinthetnek nemtől, kortól, korszaktól függetlenül. Tamás speciális, különös előadásmódja is vonzóvá tette ezeket a dalokat. Ő akkoriban nem követett senkit, semmit, nem is igazán tudom könnyűzenének hívni, amit csinált, inkább színházi zenének.

A legfontosabb az az attitűd, amivel az előadó közvetíti a mondanivalóját a különböző dalokban. És ő ezt nagyon különlegesen tette. A kérdésre válaszolva, a különböző generációkat összefogó beszélgetéssel kapcsolatban furcsa érzésem van, legfőképp azért, mert úgy érzem, hogy a mai fiatal generáció sokkal konzervatívabb, mint bármely megelőző kor fiataljai. Ezt tíz-tizenöt éve vettem észre, és nagyon furcsának tartom. Valószínűleg a világhelyzet alakulása miatt is lehet így, ott is látok egy ilyen tendenciát, hogy a legfiatalabb generáció konzervatívabban áll hozzá a dolgokhoz, mint húsz, harminc vagy negyven évvel ezelőtt.

És ezt pozitívumként könyveli el?
Egyáltalán nem. És nem is irigylem. Vannak gyerekeim, és azt kell, hogy mondjam, az ifjúságot némi aggodalommal szemlélem.

Ez mit jelent? Kevésbé progresszívek?
Azt mondanám, hogy általában igen. Persze, az ismeretségi körömben látható ennek a tendenciának az ellenkezője is. És mindig kiderül, hogy minden kornak megvannak a maga zászlóvivői. Még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem derül ki.

Az est gerincét a legendássá vált három lemez, a Levél nővéremnek, a Levél nővéremnek 2, és az Igazi levél dalait alkotják. Az 1977-es első lemez – ami a magyar könnyűzene egyik meghatározó albuma lett – gyorsan, két hét alatt született meg. Mi az oka annak, hogy a második album nehezebb szülés volt? Ez csak 1994-ben jelent meg. Visszavezethető munkametódusbeli változásokra, ami a triót (Cseh Tamás – Másik János – Bereményi Géza) jellemezte?
Mindenképpen. Időközben mondhatni „felnőttünk”, és sokkal jobban átgondoltuk, mit adunk ki a kezeink közül. Ennek persze vannak előnyei, mert amikor a Levél 2-t bemutattuk a Katonában, aztán még jó pár helyen az országban, akkor azért mind a hárman úgy gondoltuk, hogy ez sokkal erősebb anyag, mint az első.

A harmadik lemezre pedig azok a számok kerültek fel, amelyek valamilyen okból kifolyólag az elsőről lemaradtak. Mit gondol, lett volna folytatás, ha Tamás nem betegszik meg?
Abszolút terveztünk folytatást, akkor is, amikor Tamás már beteg volt, csak azt nem tudtuk, hogy mennyire. Ültünk hárman a Bartók Béla úton, és arról beszélgettünk, hogy csinálunk egy újabb levelet, vagy valami mást, de aztán kiderült, hogy a betegsége súlyos.

Mi jellemezte a hármójuk munkamódszerét, mennyire volt nehéz ezt a triót harmóniába hozni?
Évtizedekről beszélünk, szünetekkel együtt, mindhárman sok mást is csináltunk. Tamás filmezett is, Géza írt és rendezett, én pedig a jazzből jöttem. Amikor mi találkoztunk, sok filmzenét írtam, különböző underground zenekarokban játszottam, előtte pedig jazz zenekarokban. Tehát mindhárman nagyon különböző dolgokat csináltunk. Ennek ellenére valahogy ez a hármas nagyon jól tudott együtt működni. Géza mindig zenére írt dalt, ami persze valamilyen szinten képlékeny volt a szövegek alakulása közben is. Kicsit olyan volt ez a folyamat, mint a pingpong. Volt olyan, hogy összeültünk ketten Tamással, így születtek a Budapestek, a Presszó, a Keresztben jégeső, vagy A hatvanas évek.

Nagyon egyedi és specifikus, amit létrehoztak. Hogyan definiálná ezt a műfajt? Dalszövegköltészet?
Ilyesmi. Mindenképpen a színházhoz kapcsolódik, és ahogy az idő megmutatta, nagyon sok köze van a rockzenéhez is. De a jó rockzenekarok és a jó rock előadók szintén valamilyen módon zenés színházat csinálnak a színpadon, akkor is, hogyha ez kellékek nélkül történik.

Az, hogy a jazz felől jött, mennyire volt meghatározó akár az alkotói, akár az előadói attitűdöt illetően?
Ez néha felbukkant, de nem dominált. Ezeket a dolgokat szabadon hagytuk, valószínűleg azért is készült el olyan hamar az első Levél, mert nem voltak prekoncepcióink: sem a megjelenési forma, sem a zene tekintetében. Nyitottak voltunk mindenre. Egyszerűen, ösztönösen, csináltuk mindent, ahogy épp eszünkbe jutott.

A Kaland barátom című dal a Cseh Tamással való barátságáról szól, amiből kisejlik, hogy elég rapszodikus volt a kapcsolatuk. Jellemezné kicsit, hogy milyen volt ez a barátság? Személyes vagy szakmai barátságról volt szó?
Mindkettőről, a kettő valahogy összefonódott. Azért nem mondanám csak szakmainak, mert függetlenül attól, hogy voltak évek, amikor ritkábban találkoztunk, beszéltünk, mikor újra együtt voltunk, akkor ugyanott, ugyanazt folytattuk, mintha mi se történt volna. Amikor a Levél 2-nél elkezdtünk turnézni, ez egy közös öröm volt, boldogok voltunk, hogy megint együtt vagyunk. Az, hogy húsz évig alig találkoztunk, nem számított. Szokták kérdezni, hogy voltak-e a konfliktusaink, persze, hogy voltak, de azoknak vannak konfliktusai, akik közel vannak egymáshoz. Mi néha kíméletlenül őszinték voltunk egymással, és ez konfliktusokat is eredményezett. De szerintem ez kevésbé érdekes, mint az, hogy mi született az együttműködésünkből.

A sikerük egyebek mellett annak is volt köszönhető, hogy a szövegek kivételes nyelvi színvonalúak, tematikusan is sokrétűek és összetettek. Hogy látja, mennyire nyitottak ma a szövegközpontú zenére? Illetve Önnél mi van előbb, a zene vagy a szöveg?
Egy jó dalban valahogy ezek a dolgok találkoznak. Egy összetett mondanivalót sokszor a legegyszerűbb zene hordoz a legjobban. Egy összetett, mély, bonyolult mondanivaló nem biztos, hogy hasonlóan bonyolult zenét kíván ebben a műfajban.

Mi kell ahhoz, hogy valaki, vagy valakinek a művészete kultúraalakító tényezővé váljon? Cseh Tamásé és az Öné is egyértelműen azzá vált. Ezek a dalok nemzedéki élmények, mégis megtalálják bennük a maguk üzenetét a későbbi generációk is. Vecsei H. Miklós például előadást készített Bérczes László Cseh Tamással készített beszélgetőkönyve alapján.
Ez nézőpont kérdése. Függetlenül mindezektől, azért ez mégiscsak egy marginális műfaj maradt, ami egyébként nem is probléma. A mi létezésünkben ez is kettős volt: tudtuk, hogy a Levelekkel nem fogunk stadionokat megtölteni, viszont mindegyik előadással bejártuk a nagyvárosokat, tehát megvolt ennek a közönsége, de a legpopulárisabb műfajokkal nem tudtunk, és nem is akartunk versenyezni, sőt.

Szerettük a sikert, nincs olyan előadó, aki ne szeretné, ugyanakkor nem akartunk nagyon sikeresek lenni, mert egy olyan korból jöttünk, ahol a nagy siker egyfajta felhígulást is jelentett. Ezért ezt kifejezetten kerültük. Meggondoltuk, hogy hol lépünk fel.

Milyen tervei vannak a közeljövőben? Milyen projekteken dolgozik?
Ezt az estet is műsoron tartom, van már egy másik meghívásom ezzel kapcsolatban, és egy másik szólóműsort is ébren tartok, a Törd szét, törd szét bennem ezt a készet! címűt. Van némi átfedés a két est között, de ez utóbbiban a Bálint Istvánnal írt dalok mellett olyanok is elhangzanak, amelyeknek a szövegét is én írtam. Tavaly újraélesztettem a több évig szünetelő Heart Rock Company zenekaromat. Szekszárdon nagy sikerrel játszottunk egy fesztiválon, és szerintem lesznek meghívásaink a jövőben. Emellett darabokat is írok. Nemrég Vörös Eszternek és a Budapesti Vonósoknak írtam egy concertót bandoneónra és vonószenekarra, és egy repetitív darabot szintén bandoneónra és zongorára. Ami még izgalmas és a közelmúltban történt, hogy egy londoni kiadó tavaly júliusban megjelentette bakeliten a Trance Balance lemezemet, ami harminc évvel ezelőtt jelent meg Magyarországon, és teljesen eltűnt a süllyesztőben. Kint DJ-k fedezték fel, a kiadó felfigyelt rá, és meg is jelentette. Ez egy nagy meglepetés számomra. Mikor találkoztunk Londonban egy fél évvel ezelőtt, ők csodálkoztak a legjobban, hogy ennek Magyarországon nem volt nagy visszhangja. Ők meg a szürrealista zene csúcsának tartják.

Vezető kép: Másik János és Cseh Tamás (Fotó: Baksa-Soós Vera)