Láthatjuk a Centrál Színházban és az Átriumban, producer saját cégében, közben sorban adja ki új dalait, melyek közül a legutóbbit Amerikában rögzítette. Bereczki Zoltán végigkoncertezte a nyarat, de a fővárosi közönség május óta nem hallotta élőben zenekarát. Október 24-én az Akvárium Klubban ez a mozaik darab is a helyére kerül, Szenvedély koncertre vár mindenkit Bereczki Zoltán, akivel színházról, zenéről, szabadságról, Amerikáról és a beszélgettünk.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Most értél haza New Yorkból. Nyaralás volt vagy munka?
New Yorkban az ember hagyja magát elcsábítani, így természetesen a szórakozás és a pihenés sem hiányzott, de alapvetően nem ezért utaztam Amerikába. Dolgozni mentünk, tapasztalatot gyűjteni, de azért ilyenkor egy kicsit kikapcsol és feltöltődik az ember.

Mi volt a cél?
Jövő évben a Lepkegyűjtő Produkcióval bemutatjuk az 1984 című darabot Budapesten, és azért utaztunk New Yorkba, mert szerettük volna a saját szemünkkel látni, a bőrünkön érezni ezt a híres vagy mára már hírhedtté vált előadást. A legszűkebb kreatív team, a két producer, a rendező, valamint a díszlet- és jelmeztervező utazott, szerettük volna megtapasztalni, hogy mit csináljunk és mit ne csináljunk majd a magyar változatban.

És mire jutottatok?
Sok remek színpadtechnikai megoldást láttunk, amelyekre rácsodálkoztunk, mégis arra a döntésre jutottunk, hogy kevés dolog lesz, ami „utazik”. Egészen más fogalmaink vannak a szabadságról itthon, mint a tengerentúlon, ezért másként kell értelmezni, másként kell megmutatni a darabot Magyarországon. Azt gondolom, hogy látványos, de sokkal tartalmasabb előadás  kerül a nézők elé Budapesten.

Fotó: Lepkegyűjtő Produkció

Miért választottátok az 1984-et?
Egy évvel ezelőtt „stoppoltuk” ezt az előadást. A Lepkegyűjtő produkcióval azokat a darabokat keressük, amelyekkel mesélni tudunk saját megélt érzelmeinkről, világlátásunkról, fundamentumunkról. Számomra az 1984 arról szól, hogy hogyan tud egy erősebb, megfélemlítő gondolat a tenni akarás, a nyitottság és az életszeretet elé helyezkedni. A jó történetek mindig emberi dolgokról szólnak és jó vagy rossz érzéseket szabadítanak fel a nézőben. Én azért járok színházba és moziba, mert ha „eltalál a film”, ha ugyanakkor tudok sírni, megdöbbenni és nevetni, mint a többiek… És nemcsak azért felszabadító, mert a sírás és a nevetés felold bizonyos feszültségeket, hanem azért is, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Szeretném, ha minél többen átéreznék ezt. Saját szavaimmal nagyon nehezen tudok ezekről a dolgokról, ezekről a mindenkit érintő problémákról beszélni, ezért keresek olyan darabokat, amelyek segítségével ezeket a gondolatokat eljuttathatjuk az emberekhez.

Többek között ez is volt az oka, hogy hogy prózai színházban folytattad a musicalek után?
Mindig is ugyanúgy gondolkodtam a színházról, mint most. Szerintem a mondanivaló nem, csak az eszközrendszer adja a különbséget a prózai és zenés színház között. Hogy az általam preferált üzenetek átadására mennyire alkalmas egy-egy műfaj, az egy másik kérdés. Nekem is meg kellett érnem, tapasztalatot kellett gyűjtenem ahhoz, hogy a prózai előadásokban mutassam meg magam. 17 évet töltöttem el zenés színházban, vágytam valami újra, még akkor is, ha ehhez „vissza kellett ülnöm az iskolapadba”.

Pokorny Lia és Bereczki Zoltán (Fotó: Lepkegyűjtő Produkció)

Hova illeszthető a popzene és a koncertezés az életedben?
A közepébe, a célkeresztbe. Nekem a popzene és a koncertezés a szerelmem. Az önkifejezésnek ez a formája hozza meg azt a belső rezgést, amely egyszerre nyugtat meg, pörget fel vagy állítja helyre bennem az egyensúlyt. Mindegy hogy hallgatom vagy művelem a zenét, mindegy hogy a saját dalomról vagy egy világslágerről van szó, nagyon elememben érzem magam.

Miért? Nagyobb a szabadság?
Talán a szabadság valóban nagyobb, de már nem ragaszkodom hozzá, hogy én döntsek mindenről. Amikor elkezdtem popzenével foglalkozni, mindent én akartam csinálni, a legkisebb feladatot sem engedtem át másnak. Mindent az irányításom alá akartam vonni, mindenről tudni akartam. Ma már képes vagyok megbízni a kollégákban a zenésztársaimban, sőt, még azt is elfogadom, hogy bizonyos dolgokat mások sokkal jobban csinálnak, mint én. Rájöttem, hogy a zenészek is sokkal jobban működnek csapatként, sokkal jobb produkció születik, ha mindenki magáénak érzi a projektet. Egy zenész sokkal jobban muzsikál, ha tényleg szívből játszik, mintha csak megkérik rá, hogy szívből játsszon.

Tavaszi Szenvedély koncert az Akváriumban (fotó: Lepkegyűjtő Produkció)

Legutóbbi dalodat, a Here I Am címűt Amerikában rögzítetted. Ez is közös munka eredménye?
Változó. De a legutóbbi dalom, amit Amerikában írtam a Here I Am, egy közös „együtt dolgozás” gyümölcse. Kimentem Amerikába, hogy megnézzem hogyan dolgoznak a zenészek a stúdióban a tengerentúlon. Találtam társakat, ajánlottak stúdiót, hangmérnököt, dalszerzőt, mindent készen állt egy jó produkcióhoz. Sajnos az utolsó pillanatban a dalszerző srác eltűnt a színről, ott álltunk szétárt karokkal és másnapra volt időpontunk a stúdióban. Nem szerettük volna elveszíteni a lehetőséget, úgyhogy „lesz, ami lesz” alapon elkezdtünk dolgozni és kétségek között gyötrődve, sok kérdéssel a fejünkben, de megszületett a Here I Am. Ez a dal egészen más lett, mint a korábbi számaim, hiszen az amerikai közeg, az ottani légkör adta az inspirációt. A Here I Am születésekor nagyon sokan „bábáskodtak”, mindenki benézett hozzánk, érdeklődött, véleményezett és én hagytam is, hogy ki-ki a maga szintjén beleszóljon a dalba.

De azt azért továbbra sem szeretnéd, hogy mások írják a dalaidat?
Ha megtalál egy olyan dallam és szöveg, amivel teljes mértékig azonosulni tudok, akkor állok elébe. A mai napig nagyon népszerű Hangokba zárva című dalom úgy született, hogy beleszerettem egy dalba, éjjel-nappal azt hallgattam, majd megkaptam hozzá ajándékként a magyar szöveget. Rögtön tudtam, hogy ehhez a dalhoz csak ez a szöveg illik és hogy a Hangokba zárva biztosan az én dalom, pedig sem a zenét, sem a szöveget nem én írtam.

A tavaszi Szenvedély koncert az Akváriumban (Fotó: Lepkegyűjtő Produkció)

Ha zenét írsz, könnyen jönnek a dalok?
Változó. Ahogy a Here I Am is alig egy nap alatt megszületett, az első Szenvedély koncertem előtt, is alig egy hét alatt írtam meg a Szenvedély című dalt. Valójában csak azért született, mert korábban kitaláltuk, hogy legyen ez a koncert címe, de úgy éreztem, hogy hiányzik hozzá egy Szenvedély című szám. Nagyon gyorsan megírtam, de egyik nagy kedvencem lett. Olykor viszont előfordul, hogy hónapokig üldögélek egy dallam mellett, aztán félreteszem azzal, hogy nem tetszik, néhány év múlva pedig, amikor rátalálok, örömmel csapok le rá.

Nem gondolkodtál rajta, hogy Amerikában dalt adj ki?
Nem tudom, hogy lenne-e ott keresnivalóm. De az biztos, hogy azt az érzést, amelyet egy Dusán vagy LGT szöveg megad nekem, azt nem tudom átélni angolul. A Here I Am is csak azért lett angol nyelvű, mert abban a környezetben, azok alapján az impulzusok alapján egyértelműen adta magát. De alapvetően magyarul szeretek énekelni.

Október 24-én az Akváriumban milyen repertoárral állsz a közönség elé?
Albumom nem jelent meg, de sok dalom készült a legutóbbi lemezem óta. Folyamatosan dolgozom. Az Akvárium klubban minden ismerős dal felhangzik majd. A koncertet azoknak is szánom, akik májusban nem jutottak be, és azoknak is, akiknek tetszett, de eljönnének még egyszer. Furcsa mód mindig a budapesti közönség a legkevésbé kiszolgált, a májusi koncert óta nem is léptünk fel Budapesten, pedig nagyon sok koncertünk volt, de mind vidéken. Most bepótoljuk az elmaradást.