Miért fontos, hogy a rendszerváltozás előtti évtizedek populáris zenéjét és annak társadalmi vonatkozásait megismerjük? Van-e még az 1990 előtt szocializálódott korosztályban szorongás, félelem, frusztráció? Milyen emlékeket idéz fel ez a kiállítás? Többek között ezekről kérdeztük a hazai popzene hőskorát bemutató, január 22-én a Magyar Zene Házában nyíló, „Nekünk írták a dalt! A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig” című tárlat sajtómegnyitóján a korszak legkiemelkedőbb, és még ma is aktív előadóit. A 061.hu-nak sikerült elcsípnie Nagy Ferót, Varga Miklóst és Szigeti Ferencet.

MM – 061.hu

Nagy Feró: Ennek a rendszernek semmi köze nem volt a szabadsághoz

“Minket, nyugdíjasokat jó érzéssel tölt el, hogy nem volt teljesen felesleges, amit annak idején “alkottunk”. Azon, hogy ennek milyen hatása van, néha tényleg elcsodálkozom” – mondja Nagy Feró a kiállításon sétálva. A zenész szerint a tárlat zseniális, és egyben nyomasztó is.
“Szerepel itt egy kép rólam, emlékszem rá, hogy akkor épp depressziós voltam, vagy előtte vittek be két nappal a rendőrök. Előjönnek a rossz emlékek. De ezt ma már vidáman tudom mondani, mert már túl vagyok rajta. De akkor az egy szörnyű világ volt, amiben a legrosszabb a tehetetlenség volt. Fölmentél a színpadra, próbáltál valamit előadni, ami ellene szól annak a világnak, persze nagyon óvatosan. Aztán mégis elvitt a rendőr, pedig óvatoskodtam.”
Nagy Ferót arról is kérdeztük, érzi-e ma bármilyen hatását ennek a kornak. Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a megnyitón elhangzott szavaihoz csatlakozott, miszerint az 1990 előtt szocializálódott korosztály rengeteg szorongást, félelmet hozott magával, ezért egyik legfontosabb feladata, hogy ne adja át a következő nemzedéknek ezeket a frusztrációkat, azokra a dolgokra emlékezzen, amelyek összetartanak. 
 

“Mi ugyanúgy vagyunk, mint akkor. A határnál mindig van a gyomrunkban egy rossz érzés. Egy mai gyerek nem tudja, milyen az, amikor száz dollárral a zsebedben mész át a határon, és jól tudod, hogyha megtalálják, börtönt kapsz érte.”

“Nagyon sok rizikó volt abban a világban…A maiban is van, de ma anyagi rizikója van mindennek. Az más volt, az a szabadságodról szólt. Ennek a rendszernek semmi köze nem volt a szabadsághoz”

-fogalmaz Nagy Feró.

Feró szerint a fiatalságnak annyira nem fontos ez a korszak, nem is tanítják az iskolában, pedig, mint mondja, kellene. Úgy látja, hogy akit kimondottan érdekel ez az időszak, akár szociológiai, akár történelmi szempontból, annak érdemes eljönnie, mert a kiállítás által valamit megsejthet a popzene hőskoráról.

Szigeti Ferenc: Végre a helyére került ez a műfaj

“Ez a műfaj a három T időszakában valahol a tiltott és a tűrt között mozgott. Az, hogy megvalósulhatott egy ilyen kiállítás, azért fontos, mert végre a helyére kerül a rockzene, a popzene, a szakma, ami minden más normális országban természetes, hiszen a kultúra szerves része, akár az építészet, a festőművészet, vagy az irodalom. Csak nálunk volt kissé a periférián a régi rendszerben. Ezen a kiállításon viszont megmutatkozik, hogy ezek a zenék és előadók igen komoly és maradandó értékekkel bírnak”

– fogalmaz Szigeti Ferenc, a Karthago gitárosa.

A zenész szintén reflektált Csák János szavaira, mint mondta, őket mindig kiemelt figyelemmel ellenőrizték a határokon, akár az NDK-ba, akár Csehszlovákiába, akár Erdélybe utaztak. Mint mondta, a zenekar buszát kipakolták, az utolsó szögig átvizsgálták, megnézték a zsebeiket, az újságjaikat elvették. Emiatt a mai napig van benne egy kis gyomorgörcs, amikor a határhoz érkezik.

Szigeti Ferenc, Máté Péter-díjas gitáros, a Karthago zenekarvezetője

“A sanzonbizottság időnként kihúzott sorokat a dalszövegeinkből, de ki lehetett őket játszani. Ha át akartunk vinni egy dalt, akkor beleírtunk egy olyan sort, amiről tudtuk, hogy bele fognak kötni. Úgy is számoltunk vele, hogy kihúzzák. Viszont alatta kettővel volt egy olyan sor, amit már nem vettek észre, így az már mehetett. Ilyen például az Apáink útján című dalunk, amiben van egy csomó politika. Beleírtam egy olyan sort, amit rögtön kihúztak, de én erre számítottam.”

A gitáros szerint ennek a nagymestere Bródy volt, aki “zseniálisan tudott rendszerkritikákat különböző metaforák mögé bújtatni”. Szigeti Ferenc szerint szükségszerű volt a kiválasztódás, hiszen egy darab hanglemezgyár volt, és az ORI: sokuknak segítettek, másoknak nem, valakit szerettek, valakit kevésbé.

Varga Miklós: Az illetékes elvtárs fogott egy tollat és kihúzott pár sort

“Az a fajta szorongás, ami bennünk volt, a mai generáció számára ismeretlen. Amikor írtuk a dalokat, rögtön végig kellett gondolni, hogy az vajon belefér-e a hatalomnak. Cenzúra mindig volt: emlékszem, még az első P.Box időkben bementünk egy komplett albummal, és az illetékes elvtárs fogott egy tollat és kihúzott pár sort. Ezt nem lehet, ezt sem lehet, tessék átírni! – mondta. Ez a mai generációnak nyilván elképzelhetetlen.”

Varga Miklós hozzátette, szerinte ma már nem kell óvatosan fogalmazni erről az időszakról, egyrészt mert egyre távolabb kerülünk tőle időben, másrészt pedig mert azok a negatív figurák, akik rossz emlékeket idézhetnek fel a zenészekben, már nincsenek közöttünk.

Arra a kérdésre, hogy miért fontos, hogy a fiatalok megismerjék ezt a korszakot, Varga Miklós azt mondta, szerinte a múlt megismerése nélkül nem lehet építeni a jövőt. A jelenlegi generációnak is fontos, hogy megismerkedjenek a műfajjal, hogy honnan, kikkel és milyen minőségben indult el Magyarországon, és ettől talán az ő művészetük is több lesz.

“Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a műfaj kialakulásának hajnalán ott lehettünk. Én – a koromnál fogva – egy kicsit később, az utolsó etapban kapaszkodtam fel a nagy rockhullámra, de ott voltam, benne voltam, és úgy gondolom elengedhetetlen, hogy meglegyen a folytonosság, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék azt a közeget, azokat az alkotói lehetőségeket, amelyek ezt a korszakot jellemezték”

-fogalmazott Varga Miklós a 061.hu-nak.


A “Nekünk írták a dalt!” A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig című kiállítás az intézmény első időszaki kiállítása, amely nyolc egymáshoz kapcsolódó témakörben mutatja be a korszak zenéjét és társadalmi hátterét, 200 előadóját és 39 dalát, a hatvanas-nyolcvanas évek klubjait, kulturális intézményeit, zenei technológiáját és zenekarainak rajongóit. A tárlat október 29-ig látható a térszint alatti időszaki kiállítótérben.

Fotó: Hatlaczki Balázs