Nemrég jelent meg a Black Bartók bemutatkozó albuma, a Live at Artemovszk 38 , amely a nevéből is látszik: koncertlemez. Ez azért is lehet meglepő, mert ez a zenekar debütáló munkája, ráadásul csak vinylen került forgalomba, a neten nem is érhető el. De nem ezért lett máris kultikus státuszú a lemez, hanem azért, mert az év egyik legizgalmasabb és legjobb, a magyar poppiactól és ízléstől teljesen eltérő anyagról van szó. A korábban már a Hangmásból is ismert Pogár Lászlóval és Minda Endrével beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Melyek voltak azok a tanulságok, amelyeket átbeszélve azt mondtátok: ezt tudjuk magunkról, tudjuk  a szórakoztatóiparról, de most itt vagyunk a Hangmás után, ide lőjetek.
Pogár László: A Hangmás kényszerleállása után Endrével több dalötletünk volt, amiket mindenképpen szerettünk volna megcsinálni. Akkoriban több minimál hangszereléssel megszólaló zenekar zenéje is szembejött velünk (pl.: Suicide, The Kills, FKA Twigs, különféle korai blues előadók) és kipróbáltuk, hogy Marcellel kiegészülve trió felállásban mit tudunk ebből kihozni. Izgalmas a trió felállás, de másfél év alatt kiderült, hogy a BB dalai is nagyon igénylik azt a fajta dinamikát, amit csak egy élő dobbal és basszusgitárral lehet megcsinálni. Főleg a koncerteken hiányzott ez a két hangszer, hogy fel tudjanak szabadulni azok az energiák, amik benne vannak voltak a dalokban. Dénes és András pedig az EZ Basic-ben már összeszokott groove-párost alkotott, ezért én nagyon örültem, hogy ők ketten csatlakoztak a BB-hez és pont azt tették hozzá, ami hiányzott. A Hangmással eltöltött több mint tíz évnyi zenélés alatt tisztába kerültem azzal, hogy mi az, amit gitárosként képes vagyok kihozni a hangszeremből, mi az, ami jól működik és mik azok a stílusok, amikben jól érzem magam, ezért zeneileg a BB-ba már sokkal határozottabb elképzelésekkel vágtunk bele.
Minda Endre: Nekem a Hangmásos idők legfőbb tanulsága, hogy nem érdemes túlságosan komolyan venni magad, ha rétegzenét csinálsz, és a Black Bartókban ezt próbálom is érvényesíteni. A legfontosabb, hogy olyan körülményeket teremtsünk magunknak, melyek között kiváltságként és nem nyomasztó teherként élhetjük meg azt, hogy a zenénk nem mozgat meg hatalmas tömegeket. Nincs más cél, mint, hogy jól érezzük magunkat a közönségünkkel együtt, és megtörténjen a varázslat, amíg a színpadon vagyunk. Igazából az az egyetlen tétje az egésznek, hogy ez sikerüljön.

Pogár László (Fotó: Sinco)

A zene, amit játszotok bizonyos szempontból eszményi rock and roll. Energikus, autentikus, melodikus, progresszív, de szügyig jár a hagyományban. És valahogy szubkultúra marad. A Black Rebel Motorcylce Club, a Jesus And The Mary Chain, a The Revonettes és még számos remek zenekar sem tudta adott tér időben tematizálni a popot, megmaradtak az ínyenceknek…. Mit gondoltok, mi az oka annak, hogy nem sikerül ezt a hangfekvést úgy tematizálni, ahogy megérdemelné?
László: A Hangmással és a Black Bartókkal is olyan zenékből táplálkoztunk vagy voltak ránk hatással, amiket eleve itthon csak szűk körben ismernek, szeretnek. Ezt jól jelzi, hogy a számomra izgalmas zenekarokat, előadókat vagy nem is tudják Magyarországra elhozni, mert nem lenne rentábilis az itthoni érdeklődés hiánya miatt vagy pedig kevesen jönnek el megnézni, ha sikerült elhozni. A tavalyi évből kapásból eszembe jut a Nick Cave és az Arcade Fire arénakoncert vagy a Volt Fesztiválos The Kills. Mindhárom produkció az általuk megszokott közönségszám töredéke előtt játszott.
Endre: Amit mi csinálunk, az nagyjából rétegzenének számít mindenhol a világon, de nálunk ráadásul ez a réteg nagyon vékony is, ezért sokkal tudatosabban kell megválogatni, mennyit koncertezünk, hogy működjön a dolog.

Nyilván a zenekarnak jól áll a koncertlemez, élőben vagytok igazán jók, de elképesztően sok réteget lehetett volna még a zenére tenni… Eleve koncertlemezt akartatok, vagy annyira meggyőző volt a visszahallgatott anyag, hogy inkább nem is vacakoltatok a drága stúdióban?
László: 2017 őszén egy koncertünk után keresett meg minket a DraZe Records, hogy szeretnék vinylen kiadni a zenénket. Nekem az ötlet nagyon tetszett és lelkileg fel is készültem, hogy egy komolyabb harcot kell vívni, hogy nem hagyományos stúdiólemezt szeretnénk, hanem koncertlemezt. Kellemes meglepetés volt, hogy végül ők vetették fel elsőként, hogy velünk kapcsolatban koncertlemezben gondolkodnak. Egy évvel később úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk felvenni sávonként az A38 hajós koncertünket. Az eredmény hallható a lemezen.
Endre: Nekem annyira bejött ez az egész koncepció, hogy élőben vesszük fel, és ráadásul csak bakeliten jelenik meg a lemez, hogy most már csak ilyen felvételnek látom bármilyen értelmét a jövőre nézve, mert ez az igazi Black Bartók. Bármi extra csak ronthat rajta, a nyers erőt, a valódiságot sokkal jobb átadni.     

Minda Endre (Fotó: Sinco)

Azért lehetett producerkedni utólag vele, vagy nagyon markánsan mutatott fel az anyag egyetlen hanglépet?
László: Korábbi Black Bartók dal-/lemezmegjelenéseknél mindig szerettem hangsúlyozni, hogy a feljátszásnál a stúdióban törekedtünk az élő megszólalásra, a spontaneitásra. Ez a lemez pedig pontosan az, itt nincs félrebeszélés. Pontosan megmutatja, hogy 2018 őszén mit tudtunk így öten együtt a színpadon.
Endre: Dénes elég rendesen produceri kezelésbe vette a nyersanyagot, hogy a lehető legközelebb hozza ahhoz, ahogyan élkőben megszólalt a zene, és szerintem elég jó munkát végzett.  

Van egy karakteres hangképe a zenéteknek, a gitárhúrokon és a szemplerben is szinte érezzük, ahogy serceg 220 volt… De bármikor elmehet, mondjuk a New Order irányába egy-egy dal, vagy maradok a jellegzetes karaktereológiánál?
Endre: Szerintem sikerült olyan hangzást kialakítani, ami jellegzetesen a miénk, bár nyilván millió másik dologra hasonlít, de mégis eredeti, és ehhez mindig próbálunk ragaszkodni. 
László: Én úgy gondolok a saját zenénkre, hogy az surf, blues, punk és electro elemekből épül fel. Ezek az elemek pedig elég nagy és izgalmas mozgásteret adnak.

A Black Cloud című dalotokban szó esik arról, hogy az ember szinte magában hordozza a sorsát, hogy látszik, mit futhat be, ahogy látni véljük sokszor a fejünk felett a fekete felhőt… Nektek is megvan a magatok látható karmája?
Endre: Szerintem ez mindenkinél így van. Az, hogy napi szinten hogyan érezzük magunkat, milyen a hozzáállásunk az élethez, milyen hangulat vesz minket körül meghatározza, hogy mi a sorsunk, és mik azok a hibák, amiket folyton elkövetünk. Persze ez egy kurva nagy közhely, mégis amikor rájössz, hogy ezen lehet tudatosan változtatni, azaz döntés kérdése, az elég felszabadító tud lenni. A Black Cloudnak kb. ez az üzenete.

A new wave történetében már voltak blues alapú poszt-punkos vagy goth-punkos formációk, az UK Decay-től a Lords Of The New Church-ön át a Damned bizonyos felvételéig… Mit gondoltok, ennek a sötét darkos punknak miért nem volt hagyománya nálunk soha?
László: Megvan ezeknek a zenéknek itthon is a közönsége, szcénája, de egy ekkora lakosságú országban ez nyilván arányaiban kisebb számot jelent, mint mondjuk egy 80 milliósban.
Endre: Nagyon is volt hagyománya, és most is van, de most éppen nem ez a zene határozza meg a korszellemet, pedig szerintem lenne rá igény.  

Azzal, hogy koncertlemezzel jelentkeztetek, behatároltátok a klipek világát, hiszen élő felvételre nem lehet klasszik imázs videót gyártani, csak a live-ot használni… Miközben a zenekarnál kimondottan erősek a vizuális gesztusok…
László: Számomra egy koncertvideó a legjobb imázsvideó. Örülök, hogy Sinco ilyen fasza videót tudott készíteni az A38 hajón felvett anyagból.
Endre: Élő felvételre is lehet bármilyen klipet forgatni, ebben szerintem nincsenek szabályok. A Hangmás Luna című számához pl. pont ezt csináltuk: élő zenéhez forgattunk sztorimesélős klipet.

A vinyl album egy szépen keresztülvitt artwork, még a korong címkéi is rendben vannak… 
László: A Black Bartók első megjelenésétől kezdve Hujber Áronnal és Benkő Bálinttal (Get in the VAN) dolgozunk együtt, ők felelősek az összes BB lemezborítóért. Szuper ötleteik vannak és nagyon érzik mi passzol vizuális szempontból a zenénkhez. A vinyl artwork is Áron érdeme.

Bejött akkor a vinyl formátum… Mi az előnye és mi a hátránya?
László: Nagyon pozitívak a visszajelzések. Aki hazaviszi a lemezt, az nem egy szokásos stúdiólemezt kap, hanem egy olyan változatát a daloknak, amit jelenleg sehol máshol nem lehet meghallgatni. Ráadásul digitálisan nem elérhető, ezzel is különlegesebb lett a megjelenés, illetve csak 150 példányban készült el, és van benne egy poszter, ami Hujber Áron terveinek és sinco fotóinak köszönhető. Hátránya – ha ez egyáltalán az -, hogy lemezjátszó nélkül csak nézegetni lehet, meghallgatni nem.
Endre: Igen, nekem pl. nincs is lemezjátszóm, ezért csak Lászlónál hallgattam meg egyszer a lemezt, de jól néz ki, jó kézbe fogni, és tartósabb is lesz, mint bármilyen másik formátum.

Mire számíthatunk az év hátralévő részében? Milyen új anyagok várhatóak?
László: Idén még megjelenik egy EP, az egyik dalához pedig egy DIY klip is készül. Már csak egy budapesti koncertünk lesz, amiről hamarosan jönnek az infók, új dalok pedig folyamatosan készülnek.

Vezető kép: Sinco