“Egyikünknek sem piszkos a munka, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy el kell mennünk valahova dolgozni, akkor el fogunk. Ilyen szempontból nem féltem magunkat, bármit elvállalunk azért, hogy életben tartsuk azt, amit öt-hat év alatt felépítettünk” – mondja Lábas Viki, a Margaret Island énekesnője, aki harmadmagával, zenekara két gitárosával Fonyódon vonult önkéntes karanténba, hogy a vírushelyzet miatti kényszerpihenőt hasznosan, alkotással, dalírással tölthesse. Interjú.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Megterhelő időszak a mostani, a művészvilágot ért érvágásról nem is beszélve…Hogyan fogadtátok, mikor megtudtátok, hogy az idei nyár fellépések, fesztiválok nélkül telik majd?
Nagyon érdekes érzés volt, sosem történt még olyan, hogy rajtunk kívül álló okok miatt nem koncertezhetünk, nem találkozhatunk a közönségünkkel. Az első egy pánikreakció volt, hogy mi lesz a zenekartagokkal, a stábtagokkal, hiszen nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem azért a 20-25 emberért is, akik velünk dolgoznak a kezdetek óta. Amikor realizálódott, hogy miről is szól ez az egész, úgy döntöttünk, hogy hárman, Bálint (Füstös Bálint – a zenekar gitárosa – a szerk.), Kristóf (Törőcsik Kristóf, a zenekar basszusgitárosa – a szerk.) és én önkéntes karanténba vonulunk Fonyódon, ennek már egy hónapja. Úgy gondoltuk, az a leghasznosabb, ha ezt a felszabadult időt alkotással, új dalok írásával töltjük. Innen is meg tudjuk oldani az interjúkat, az online bejelentkezéseket, úgyhogy ez tűnt a legésszerűbb döntésnek.

Tartottatok “válságértekezletet” arra vonatkozóan, hogyan tovább? 
Mindenképp lejöttünk volna Fonyódra, de nem csak hárman. Eredetileg egy angol barátunk, Miles is velünk tartott volna, ám ő közben koronavírus gyanúval Angliában ragadt. Felhívtuk az összes stábtagunkat és megnyugvással töltött el bennünket, hogy mindannyiuk volt annyira odafigyelő, hogy egyelőre anyagilag senkit nem ért nagy kár. Próbálunk erre folyamatosan odafigyelni, szeretnénk, ha tudnák, amint valamelyiküknek segítségre van szüksége, számíthatnak ránk, képesek vagyunk lépéseket tenni. Nyilván a mi szakmánk lesz az utolsó, ami visszatérhet a normális kerékvágásba, akik koncerteket adhatunk, vagy nagy közösségi rendezvényeken vehetünk részt. Először az iskolák nyitnak majd ki, a munkahelyek indulnak újra. Persze, nem tudjuk, hogy a válság mit hoz magával, de bízunk a legjobbakban. Ugyanúgy tesszük a dolgunkat, ugyanúgy a zenénkkel próbálunk segíteni sok-sok alapítványt és szervezetet.

Sok jó hozadéka lehet egy ilyen önkéntes karanténnak, meghozhatja az alkotókedvet, más színeket hozhat elő egy művészből ez a lelassult, befelé forduló életmód. Mégis megkerülhetetlen a kérdés, hogyan és miből gazdálkodik most a zenekar? Mennyire kell szorosra húzni a nadrágszíjat?
Hál’istennek sosem voltunk az a túlköltekezős típus, ezelőtt sem éltünk pazarló életmódot. Ennek köszönhetően még nem vagyunk akkora pácban, de ha ez hosszútávon így marad, el kell gondolkodnunk azon, hogyan tudjuk megmenteni ezt az egészet. Természetesen első a zenekar, de egyikünknek sem piszkos a munka, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy el kell mennünk dolgozni, akkor el fogunk. Ilyen szempontból nem féltem magunkat, bármit elvállalunk azért, hogy életben tartsuk azt, amit öt-hat év alatt felépítettünk.


A jó idő megérkeztével rengetegen veszik az irányt a Balaton felé. Ti mit tapasztaltok?
Nem nagyon mozdulunk ki a házból, pont emiatt. Heti egyszer megyünk el bevásárolni, ekkor letudjuk a gyógyszertári, postai és egyéb köröket is. Nem úgy töltjük itt az időnket, ahogy sokan gondolják, nem kirándulgatunk, hanem tényleg próbálunk a ház környékén maradni. Eddig összesen háromszor mentünk le a partra, akkor körülbelül ugyanannyian voltak, amennyien ilyen időben szoktak. Nem éreztem tömeget.

Hogyan álltok a vírushelyzethez, mennyire vagytok elővigyázatosak?
Egyetlenegyszer elfelejtettem, hogy csak délután mehetek a boltba, 11 óra körül megjelentem és mindenki nagyon furcsán nézett rám, hiába voltam maszkban és kesztyűben. Na, az egy necces helyzet volt, meg is szidtak, hogy mit keresek ott… A vírustól senki sem védett 100 százalékosan, de mi viszonylag erős immunrendszerrel rendelkezünk, egészségesek vagyunk, és mióta elvonultunk, próbálunk rendszeresen mozogni is. Néha az az érzésem, hogy oké, hogy a négy fal között vagyunk, de itt, a bezártságban várja mindenki, hogy elkapja ezt a betegséget és immunis legyen rá, úgyhogy ez egy furcsa dolog…Persze érdekes volt megélni, hogy egy nap alatt megszüntették a munkánkat. Ugyanakkor inspiráló is ez az élethelyzet, hiszen van miért írni, most talán még nagyobb az ihletettség, mint ami egyébként szokott lenni.

Most nincs más lehetősége a zenekaroknak, mint az online térben való jelenlét felerősítése. Terveztek online követhető koncertet, vagy valami ehhez hasonlót?
Ha őszinte akarok lenni, az élő bejelentkezésektől lassan herótot kapok…Mindenki „live-ol”, persze ez is hozzátartozik ehhez a rendszerhez, de mi ezt is próbáljuk normális keretek között tartani, és csak akkor bejelentkezni, amikor valóban van értelme. Egyébként nagyon érdekes, hogy már vannak olyan cégek, amelyek belső használatra rendelnek meg online koncerteket. Ennyire átalakult a szakma! Nem is tudom, hogy fogjuk ezt megoldani úgy, hogy nem látjuk a közönséget, és a gép előtt kell tenni-venni magunkat! (nevet) Mintha ne lenne ez egy teljesen groteszk helyzet…Gondoltunk azon, hogy a teljes zenekarral összehozunk egy live sessiont, de erre még nem vagyunk felkészülve technikailag, még dolgozunk rajta. Eddig egyetlenegy élő bejelentkezésünk volt, két hete, amikor az új dalunk, a Valahol debütált. Persze rengetegen írnak, hogy szeretnének több “live”-ot, őket ezúton is megnyugtatom, lesznek még, hiszen mi sem bírjuk sokáig, hogy ne kommunikáljunk a közönségünkkel.

Jelenlegi tudásotok szerint mikor lesz újra koncertetek a kényszerpihenő után?
A májusra meghirdetett Budapest Parkos koncertünket épp most tették át szeptember 9-re, ez elvileg fix. És elég bizakodó a többi szervező is – a júliusi, augusztusi koncertek egyelőre még állnak, de meglátjuk hogyan alakul majd a járványhelyzet. Ha a legpozitívabb forgatókönyvet nézzük, akkor már a júniusi koncert is összejöhet, bár az is kérdés, hogy az embereknek mennyire lesz kedvük ilyen körülmények között másokkal találkozni. Lehet, hogy maszkos bulikat tartunk majd!

Fotók: Sivák Zsófia