A Balázs Elemér Group hosszú ideje élvezi a közönség szeretetét. Az idén ötvenéves Balázs Elemér ma este nagykoncerten összegez a MOMKultban, de ez az összegzés a múltbanézés helyett sokkal inkább a jövőbe tekintést tűzte ki célul. Pályakezdésről, Mr. Dobról és a fiatal tehetségekről szintén kérdeztük a zenészt.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Több évtized megszakítás nélküli munka van a hátad mögött. Soha nem kerekedett felül rajtad a rutin?
Rutin soha nem lesz, különben a varázsából veszítene az egész. Az évtizedek során bölcsebb lettem, a pályakezdéshez képest másképp látom a dolgokat, a zenéhez való viszonyom mostanra gyökeresen megváltozott. Régóta tudom, hogy a zene nem rólam szól. Mindig is csapatjátékra, közösségi együttműködésre törekedtem, és ez a szándékom végül a Balázs Elemér Groupban teljesedhetett ki.

Mikor érezted először, hogy egyszer és mindenkorra rátaláltál a saját „hangodra”?
Körülbelül harminc éves korom után éreztem, hogy sikerült rátalálnom az enyémnek tulajdonítható soundra. Addig – és ez most sincs másképp, — folyamatosan visszahallgattam a velem készült felvételeket, próbáltam belőlük kiszűrni, milyen hibákat vétettem, miken kellene javítanom. Ez a mániákus módszer roppant sokat segített a fejlődésemben.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Bartók Béla Zenei Konzervatóriumban Kovács Gyula, „Mr. Dob” volt a tanárod. Oktatóként mit köszönhetsz neki, hogyan emlékszel rá?
Rendkívül kedves és jó humorú ember volt, nagyon szerettem őt, örömmel jártam az óráira. Mindig őszinte és következetes volt velem, az ő szakmai támogatása inspirálóan hatot rám. Élete egyik utolsó rádióinterjújában többek mellett engem is megemlített, mint olyan tanítványt, akire büszkeséggel gondol. Legendás zenész hírében állott, az ő tehetsége elbírta volna a külföldi megmérettetéseket, erre azonban a politikai helyzet következtében nem kerülhetett sor. Hangsúlyozom, kifelé vidámnak mutatkozott, noha – feltételezhetően az előbb említett dolog miatt, — mindig ott bújkált egy kis szomorúság a szemében.

Jávorszky Béla Szilárd zenei újságíró írja rólad: „Már amikor a 80-as 90-es évek fordulóján a No-Spában, a Trió Midnightban, illetve a Vukán György vezette Creative Art Trióban felbukkant, érezni lehetett, hogy hangszerén ő a jövő egyik legnagyobb hazai ígérete.” Általában befolyásol a téged vagy a zenéteket érintő kritika?
Legnagyobb problémaként azt látom, hogy Magyarországon a kritikusok jelentős része nem ért ahhoz, amit csinál. Nem egyszer fedezek fel a rólam szóló írásokban felszínességet, szakmaiatlanságot. Az ilyen bírálatokkal nem igazán tudok mit kezdeni. Ha azt látom, hogy a kritika, akár pozotív, akár negatív, tartalmaz szakmai észrevételt, megfigyelést, amiből tanulhatok, azt mindig szívesen veszem. Azonban a muszáj-kritikusok nem válnak a zenész-szakma előnyére.

Ellenben a közönség jó kritikus?
Meggyőződésem, hogy a közönség a legjobb kritikus. Összegzést végezve magamban azt kell látnom, hogy elégedett lehetek a pályámmal és a közönségemmel. Az ő szeretetük folyamatosan befolyásolja a munkám és inpirál engem.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Balázs Elemér Group előtt számos formációban kipróbáltad magad. Vukán Györggyel szintén hosszú ideig játszottál együtt. Hogyan találtatok egymásra?
A Medicor Jazz Clubban léptem fel a No-Spa zenekarral. Oda jött le az egyik este Vukán György. A koncert szünetében odajött hozzám és ajánlatot tett, hogy a jövőben játszak az ő együttesében is. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éltem meg Vukán meghívását. Az így létrejött Creative Art Trió egy év híján huszonöt évet élt meg, aminek sajnos Gyuri halála vetett véget.

A jazz, hasonlóan a klasszikus zenéhez, rétegműfaj, nem mindenki nyitott az ilyen típusú zene iránt. Fontos lenne, ha szélesebb körben elterjedne a jazz?
Az a divat ütötte fel a fejét mostanában, hogy a jazzfesztiválok a közönség becsalogatása érdekében különböző körítésekkel színesítik a programokat. Szerintem ez nem jó. Egy jó jazz fesztivál már önmagában, az egyéb adalékok igénye nélkül is vonzó kell, hogy legyen. Az ilyen-olyan higítás olyan irányba viheti el a műfajt, ami már nyomokban sem tartalmaz jazzt. Hogy a jazz világszerte rétegműfaj, különösebben nem kell, hogy problémát jelentsen, bár engem az lelkesít, ha minél több embert fertőz meg a jazz.

Rengeteg jó zenész van Magyarországon, miközben a jazzclubok számáról ugyanez nem mondható el.
Az, hogy Budapesten létezik két jazzclub, a Budapest Jazz Club és az Opus Jazz Club, hatalmas dolog. Nem egy olyan nyugati nagyvárosban jártam korábban, ahol jó, ha egy jazzclub akadt. A gazdasági válság miatt több club kénytelen volt lehúzni a rolót, ez a két intézmény viszont a nehézségekkel dacolva a mai napig változatlanul tartja magát. Elkéne még néhány jó kis club, ahol a fiatal zenészek megmutathatnák, mit tudnak. New Yorkban a befutott zenészeknek teret biztosító helyek mellett számtalan kisebb club üzemel, pontosan azért, mert a pályakezdők helyzetét is megkönnyíti a saját koncertterem.

Figyeled a fiatal zenészek próbálkozásait?
A mai napig nyitottsággal közeledem a fiatalokhoz. Meghallgatom őket, ha van rá igény, némelyiküket tanáccsal is ellátom. Azonban fontos lenne, ha ennek fordítottja is működne, ugyanis az a tapasztalatom, hogy a fiatalok alig járnak az idősebbek koncertjeire. Ez egy nagyon nagy probléma! Olyan zenészek lépnek fel Magyarországon, akiknek a koncertjeit vétek kihagyni. Nem hagyhatjuk, hogy az érdektelenség nyerjen magának teret. Emlékszem, a pálya elején minden fontosabb koncerten ott ültem. A You Tube-on nem egy jó felvétel meghallgatható, bár az élőzene-élményt, a koncerteken szerezhető tudást nem kárpótolja semmi. Nem egy fiatal fejlődését követhettem nyomon, pontosan azért, mert ott volt a koncertjeimen, figyelt, kérdezett, tanult. Példaként hozhatom fel szegény Mohai Andrást vagy Fenyvesi Marcellt, akik egy koncertet, tanulási lehetőséget sem mulasztottak el. Aki nem hivatásként tekint a zenére, akiből hiányzik a tűz, a határt nem ismerő lelkesedés, az soha nem válik igazi zenésszé.

Szeptember 23-án a Visszatekintés a múltba, részletek a jelenből című nagykoncerten ünnepled a születésnapodat a MOM Kulturális Központban olyan vendégekkel együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Berkes Balázs, Dés László, Oláh Kálmán. Nosztalgiakoncertre számíthat a közönség?
Semmi esetre sem. A koncerten a hozzám közel álló zenésztársak és barátok lépnek fel. Nagy segítség, hogy a MOL támogatását is élvezhetjük, nyugodtak lehetünk tehát, hogy semmi nem áll majd a koncert gördülékenységének az útjába.

A Balázs Elemér Group minden lemezében megújult. Hogyan tovább?
Az évek alatt kialakult saját sound mára branddé vált. Az új tagok látásmódja is alakítja a zenekart, minden zenész új színt hoz az együttes életébe. Elvileg jövőre jön ki a következő lemez, és hamarosan kezdetét veszi egy kelet-európai turné. Mindez hihetetlen örömmel tölt el minket, és hozzájárul ahhoz, hogy minél több helyre vihessük el a jazzt.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula