Amióta a Pannonia Allstarts Ska Orchestra felépített Magyarországon egy Jamaica skanzent, és olyan növényeket ültetett el, mint a pálmafa, azóta a ska műfaja is könnyebben terem meg a löszös magyar talajon. KRSÁ-val a zenekar énekesével beszélgettünk a magyar skáról, az antirasszista skineheadekről, de főleg a napfényes bulizenékről. És akinek megjön a kedve, a végén elolvashatja KRSA exkluzív műfajhatározó gyorstalpalóját. A zenekar szeptember 18-án a Kobuciban lép fel. 

 PZL – nullahategy

A ska alapvetően tradicionális műfaj, bár sokféle változata van. Mi lehet a magyar ska „jellegzetessége”? Az angol 2 Tone-féle new wave-es vonal áll hozzá közel?
A  nyolcvanas években a magyar ska színteret elsősorban az angol ska inspirálta, ez teljes mértékig igaz, de ez önmagában nem lenne igazi jellegzetesség, másrészt ezt ma már nem is mondhatjuk. A PASO indulása és az azóta eltelt idő ezt megváltoztatta. Lipi anno mindenképpen azt szerette volna, ha megmutatjuk itthon, hogy nemcsak az angol-, vagy az amerikai típusú ska létezik, hanem itt van az eredeti, jamaicai vonal is. Elértük, hogy itthon az embereknek ma már a ska zenéről a PASO és Jamaica is eszébe jut, a korábban kizárólagosan ismert angol vonal mellett. A magyar ska hangzásnak jellegzetessége egyrészt a nyelvben van (máshogy szól, ha magyarul hangzanak a dalok), illetve ha zenét nézzük, a régebbi bandáknál is hallható egyéni íz, nálunk pedig a tradicionális megszólalásba került egy afféle „népi vonal” is, ami szintén egyedi karaktert ad.

PASO2015

Ha egy zenekar a tradicionális ska felé mozog, elveszítheti az egyéni arculatát. Ettől nem félted a PASO-t?
Erre rájöttünk mi is menetközben. 2003-ban kiadtunk egy demót, ami még többféle irányból jött zenéknek az ötvözete volt. Törekedtünk a tradicionális megszólalásra, de csak nyomokban sikerült megvalósítanunk. Aztán eltelt néhány év, megpróbáltuk minél jobban elsajátítani a műfajt, kitanulni a stúdiótechnikákat, közelíteni az autentikus hangzáshoz, és nagyjából 2007-ben, a 7 inch-es bakelitünk idejére eljutottunk oda, ahova egy európai ska zenekar el tud a jamacai ska-t illetően. Viszont közben az amerikai kiadónak és a német koncertszervező ügynökségnek köszönhetően elkezdtünk turnézni Európában, találkoztunk nagyon sok jó zenekarral, kaptunk rengeteg hanganyagot és rájöttünk: sokan tudják ezt a soundot. Innen már arra vágytunk, hogy kialakítsunk egy sajátos PASO-féle arculatot. Ekkor került elő a hegedű, ami a ska-ban atipikus hangszer, egyáltalán nem használják. Ebben az időben készült A Tenkes kapitánya című dalunk is. Persze ez ennyire azért nem volt tudatos. Inkább csak így visszatekintve látszik egyértelműnek az út. Végül is így sikerült létrehozni egy olyan mixet, ami még korábban nem létezett, ami nagyon jó érzés, mert így hozzá tudtunk tenni valamit a ska zenetörténetéhez.

paso (1)Említetted egyszer, hogy azok, akik elmennek a koncertjeitekre, talán nem is tudják, hogy mi az a ska, csak bulizni akarnak. Az utóbbi időben már nem nyomjátok a népművelő gesztusokat, a weboldalon sincs fenn a nagy ska családfa
Az első öt-hat évünk szinte csak a misszióra ment el. Van rádióműsorunk, szóval mindenhol elmeséltük már a ska történelmet… Hívtunk ide zenekarokat, csináltuk a ska tábort. Ezek már kevésbé futó dolgok, mert kevesebb is a lehetőség, és a munka jó részét remélhetőleg már elvégeztük, de azért a mai napig nyomjuk az ismeretterjesztést, még ha nem is olyan intenzitással, mint a tíz éve. A koncerteken is mindig ejtünk pár szót a műfajról, ha úgy érezzük, hogy olyanok is vannak a közönség soraiban, akiknek ez újdonság lehet.

A ska zenészek sokszor Rejtő Jenő-féle figurák. Nálatok csak te vagy ízig-vérig ska-arc…
Ha a külsőségeket nézzük, akkor a többieknek talán jobban tetszik a ska-jazz zenekarok stílusa, inkább arra hajaznak. Sima elegáns zakó, ing, nem annyira az angol 2Tone imázs a meghatározó. Az én imidzsem egy tiszteletadás a jamaicai ska előadók felé, akik öltönyben léptek fel anno, amikor indult a műfaj. A kalap és ruha fehér színe szándékunk szerint erősíti a karibi hatást.

Ha gitárost keresnétek, és valaki ajánlana egy jobb oldali érzelmű, kiváló ska gitárost, bevennéd a zenekarba?
Nem vagyunk ideológiai szerveződés. Különbözőképpen gondolkozunk a világ dolgairól, vannak jobboldali és baloldali zenészek a zenekarban, de nincs semmilyen törésvonal. Ezért sem lehet azt mondani a PASO-ra, hogy liberális, jobboldali vagy baloldali, hiszen a zenekarban benne van a szabadság szeretete és a magyar kultúra ápolása, propagálása is. Egy éles határ van: olyan személyt biztosan nem vennénk be a csapatba, aki rasszista vagy bármilyen gyűlöletkeltő dolgot képvisel. De szerintem, aki jó zenész, az alapvetően befogadó, nyitott személyiséggel rendelkezik, mert igyekszik a lehető legtöbb fajta impulzust beengedni és a lehető legtöbb technikát elsajátítani, pláne a jazz, vagy a világzene területén, aminek a ska a határmezsgyéje.

koncert-20141109-12858-14-11-07_akv_pasoMi az oka, hogy a közös platformok ellenére Magyarországon a ska bandák sosem lépnek fel skinhead zenekarokkal?
Egyfelől alapból nincs is olyan sok magyar anti-rasszista skinhead zenekar, másfelől az a tapasztalat, hogy a magyar sharp-ok leginkább oi-punk, streetrock rajongók, kevés közöttük az olyan, aki mondjuk skinhead-reggae-t hallgat. Az a pár közülük, akik lejártak ezekbe a bulikba, vagy DJ-ként ilyen zenét játszottak, már nagyrészt külföldön élnek. Külföldön jellemzőbb, hogy a tradicionális skinheadek ska és early-reggae bulikba járnak, de úgy tűnik, hogy itthon ízlésben nem találkozik annyira a két dolog. Ugyanakkor azért van rá példa, Szombathelyen biztosan többször játszott együtt az ilyen gyökerekkel rendelkező Derkovbois és a helyi ska csapat, a Tizenhét – legalábbis nekem így rémlik. A PASO esetében pedig az a helyzet, hogy már nem olyan elfogadott a skinhead közegekben. Ugyan talán mi beszéltünk először nagy nyilvánosság előtt az antirasszista skinheadekről, mi nyilatkoztunk mindenhol a skahoz is kötődő skinhead szubkultúra eredetéről, és promotáltuk a Magyar Antirasszista Skinheadek mozgalmát, de amikor már szélesebb közönség járt a koncertjeinkre, és már a rádióban is PASO szólt, akkor úgy tűnt, hogy mainstreammé váltunk számukra. Egy idő után már nem érezték magukénak a PASO-t, elmaradoztak a koncertekről, illetve az idők során sajnos maga a szubkultúra is megkopott, nem nagyon aktív, mivel a legikonikusabb arcai vagy külföldre költöztek, vagy egyszerűen vesztettek a lelkesedésükből.

Miért álltok ki 11 fővel, ha nagyjából ugyanezt a hatást már 8 fővel is el lehet érni?
Sosem a gazdasági oldalát nézzük a dolgoknak, hanem a zenei produkciót. Arra törekszünk, hogy a legjobban szóljunk, és a legszínvonalasabb koncertet adjuk. Meg persze a név is kötelez – ha már egy kis túlzással orchestrának neveztük el magunkat, akkor már ténylegesen álljon egy nagyzenekar a színpadon. Jelen pillanatban tízen vagyunk alapból, de előfordul, hogy csak kilencen, ha a hegedűs nem tud jönni. Ugyanakkor, ha vendégeink vannak, akkor előfordul, hogy tizennégyen zenélünk egyszerre.

Amikor populárisabb feldolgozásokkal álltok elő (pl. a Trónok harca), többen mennek a koncertekre?
Ilyen erős összefüggéseket nem fedeztem fel, de amikor a rádióban többet játszanak minket, akkor a vidéki fellépéseinken érezhetően nő a nézőszám. Biztos van tehát valamiféle korreláció.

Mikor lesz a következő nagy koncertetek? Mit terveztek az őszre?
Szeptember 18-án a Kobuciban lesz az utolsó idei szabadtéri koncertünk, ahol fellép majd velünk régi énekesünk, Rieger Jani. Előtte szeretnénk befejezni a legújabb klipünket, amit a rádiókban nemrég debütált Billie Boyo című dalhoz készítünk. Na, például ez is egy érdekes fúzió, mert ez egy ska western szám. Mondjuk a klip nem westernes lesz, legalábbis nem direktben. A Kobuci után aztán jön néhány vidéki koncert, aztán felvesszük a következő nagylemezünk anyagát.

[dcs_note color=”#696969″ bgcolor=”#DCDCDC” bcolor=”#F2F2F2″ bwidth=”6″ align=”justify” rounded=”2″ bottom=”15″ execute=”false”]Kis ska történet KRSA szavaival- tánclépésben

ska_by_okxoAz eredeti, tradicionális jamaikai ska nem jutott el hozzánk a hatvanas években, viszont eljutott Angliába. A koronagyarmat Jamaica 1962-ben vált függetlenné, de előtte és utána is folyamatosan áramlott a munkaerő Nagy-Britanniába. A karibi bevándorlók magukkal vitték zenéjüket is, ennek nyomán népszerű lett a ska, és utódműfajai Angliában. A jamaicaiak többnyire a munkásosztály tagjaival barátkoztak, ebből a közegből kerültek ki a ska zenéhez kötődő szubkultúrák tagjai is. A ska jamaicai követői a rudeboy-ok voltak, angliai vonalon pedig a hard mod-ok, majd később a skinhead-ek csatlakoztak hozzájuk. A skából aztán kialakult a rocksteady, ami ’66-68 között élte a fénykorát, 1969 táján pedig elindult a reggae zene első formája az early-reggae, reggae-funk, vagy ahogy az angliai követői miatt később nevezték, a skinhead-reggae. A Karib-szigeten a reggae közben tovább formálódótt, és beköszöntött a roots reggae időszaka, amivel már kevésbé tudtak azonosulni a brit fiatalok, mivel a rastafari vallás és az afrikai gyökerek keresése nem állt közel hozzájuk.

Az Egyesült Királyságban a 70-es évek végén fedezték fel újra a ska-t az angol fiatalok, párhuzamosan az újhullám és a punk felfutásával. Ekkor élte fénykorát a 2Tone kiadóhoz köthető, az eredetihez képest rockosabb megszólalású, újhullámos hatásokkal is bíró 2Tone ska, aminek a logója reflektált a zenekarok vegyes tagságára, és a közönség összetételére: a fekete és a fehér fiatalok egységét reprezentálta. Ez a hullám a jamaicai elődjével ellentétben viszont már eljutott Magyarországra. A ’80-as évek elején elkapta az angol ska láz a magyar zenészeket is, és így nálunk is leginkább ez, az újhullámmal kevert, rockosabb változata jelent meg, a bajai Fórumnak, vagy a Galla Miklós féle GM-49-nek köszönhetően. Őket követte a Fals, a Flúgos Futam, illetve a Skanelizé, és megtelt a PECSA a Táncőrületekre. Azt tudni kell, hogy közben Angliában forrongott a levegő, és a szélsőjobbos Nemzeti Front mindenhonnan igyekezett tagokat toborozni. A hódításaik egy részét siker koronázta, ennek következtében a skinhead mozgalom is több részre szakadt. A nemzetközi és a hazai médiában leginkább a nemzeti frontos bőrfejűek kaptak teret.

c210dce0ff37ed8296eaa4f8993ed270Ez idézte elő azt a helyzetet, hogy a ska, és skinhead-reggae szövegekben sokszor emlegetett skinheadeket a hazai közönség nagy része a médiából ismert csoporttal azonosította, és félreértelmezte a dolgokat. Ott voltam a Specials zenekar első magyar koncertjén 17 éve (ami mondjuk nem az eredeti felállás volt, de Neville Staple az egyik eredeti énekes énekelt benne), és végignéztem, ahogy a koncertre érkező magyar szélsőjobbos skinheadek meglátták, hogy színesbőrűek is játszanak a zenekarban, és teljesen megrökönyödtek, folyamatosan beszólogattak. Azóta ugye már itt az internet, rengeteg kép- és videóanyag került fel. Mára már tiszta a helyzet, kiderült mindenki számára, hogy a ska egy jamaicai eredetű műfaj, fekete és fehér zenészekkel, így nem is lehet rasszista. Visszatérve a ska történetre: a ’80-as években az Egyesült Államokban is elindult a ska hullám, ami elsősorban a The Toasters zenekarnak és gitáros/énekes vezetőjének, későbbi kiadófőnökünknek, Robert ’Bucket’ Hingley-nek volt köszönhető. Ő nem csak a zenekarával turnézott, hanem létrehozta a Moon Ska Records nevű, később legendássá vált kiadót és azzal építgette a színteret, míg egyszer csak robbant a ska bomba, és a ’90-es években igazán befutott a műfaj: a Music Tv is játszotta a műfaj bandáit, mainstream közeli lett az egész. Ez persze már elég messze volt az eredeti tradicionális skatól, itt már teljes volt a cross-over. Punk, swing, hardcore, metal, rock, bármivel párosították.

Ebben az időszakban volt a csúcson a Sublime, a No Doubt, a Mighty Mighty Bosstones, vagy akár a vicc-okkult Mephiskaphales. Olyan szintű volt akkor ez a hullám, hogy a kilencvenes években még sok kaliforniai punk banda is bevett fúvósokat, mert ez volt a trend, szóval, mindenütt nyomott hagyott a műfaj. A ’90-es évtized végén, a 2000-es évek elején nálunk is elindult újra a ska élet, aminek a zászlóshajója a CsizmáSKAndúr volt, és ezzel a lendülettel újjáéledtek korábbi csapatok is, mint például a Kabinet Rt. is, akik korábban (’88-ban) a Ki Mit Tud?-on is szerepeltek a Bad Manners feldolgozásukkal (Lip up Fatty – Lipót bácsi). A Csizmás vitte a 2Tone-os, rockos vonalat, zeneileg a ’80-as évek ska-jához voltak a legközelebb, közben viszont a csapat dobosa, Lipi Brown egyre több jamaicai skát hallgatott, és szeretett volna egy olyan zenekart is csinálni mellékprojektként, ami ezt a zenét is megmutatja a magyar közönségnek. Egy buliban beszélgetett a Kevés zenekar (meglepő módon egy győri hardcore banda) gitárosával és ez találkozás indította útjára a Pannonia Allstars Ska Orchestrát 2003-ban. A PASO aztán lényegében megvalósította az alakulásakor kitűzött misszióját, bemutatta itthon is, hogy a ska egy jamaicai műfaj, illetve feltette Magyarországot a nemzetközi ska térképre (ide hozta a nemzetközi ska élet vezető zenekarait, és maga is nemzetközi ismertségre tett szert).

[/dcs_note]