Snétberger Ferenc számos alkalommal gazdagította játékával a Budapesti Tavaszi Fesztivál kínálatát, Hallgató című albumát a friss Kossuth-díjas Keller András hegedűművész nevével fémjelzett, szintén világhírű Keller Quartettel koprodukcióban rögzítette a Zeneakadémia Nagytermében. Ez a koncert nézhető meg online április 16-án pénteken, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján a rendezvénysorozat weboldalán. A Kossuth- és Liszt-Ferenc díjas gitárművésszel az új album mellett arról beszélgettünk, milyen dallam ihlette a holokauszt áldozatainak emlékére írt darabját, hogy lehet-e fejleszteni az improvizációs készséget, és arról is, várhatóan mikor térhetnek át a normál oktatásra a Snétberger Zenei Tehetség Központban.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Óriási nemzetközi sikert ért el februárban megjelent lemeze, a Hallgató. Az album a hónap legjobb tíz klasszikus zenei felvételei között szerepel az Apple Music kínálatában, a The Classic Review portál az Editors Choice rovatban pedig április hónap legjobb klasszikus lemezei közé sorolta. Ön is úgy érzi, hogy ez az album fontos állomás, mérföldkő a pályafutásában? Ha igen, miért?
Voltak lemezeim, amik tényleg sikeresek voltak, de egyik sem kapott ilyen elismerést. Nagyon örülök neki, nagy dolog, hiszen az Apple Music-on több millió zene van, úgyhogy, őszintén szólva nagyon elcsodálkoztam, mikor meghallottam a jó híreket. Az ECM egyébként nem csak jazz, hanem klasszikus zenei kiadó is, és ez a lemez nyelvezete szerint ez utóbbinak számít. Azt nem mondanám, hogy mérföldkő, de örülök neki, hogy ilyen sikere van. Remélem, hogy sokan megveszik majd az albumot.

Hogy lehet hat évszázadnyi zenét – John Dowlandtől Sosztakovicsig – egyetlen album égisze alatt bemutatni? Mi volt a koncepció?
A kiindulópont két már létező darabom volt – az egyik a Népem emlékére (For My People), a másik pedig a Rapszódia 1. Ezeket korábban már eljátszottuk a Keller András vezette Concerto Budapesttel nagyobb létszámmal. A For My People-t a holokauszt áldozatainak emlékére írtam, és olyan lemezt szeretünk volna készíteni, amelyen a többi kompozíció is illeszkedik ehhez a tematikához vagy hangulathoz. Andrisnak volt egy nagyon jó ötlete a zeneszerzőkkel kapcsolatban, akik szintén ehhez hasonló darabokat írtak, és így állítottuk össze a programot. Dowland is bekerült, nem is tudom már hogyan. Szeretem, mert klasszikus gitárt tanultam, és nagyon sokat játszottam, gondoltam, miért ne. Egyébként a lemezen nem minden darab szerepel, ami elhangzott a Zeneakadémiabeli koncerten, hiszen, ha mind felkerült volna, akkor nagyon hosszú lett volna az anyag.

A Népem emlékére nyitányának címe Hallgató, ami egy roma sirató. Egy gyerekkori emlékét idézi meg, nagyanyjától hallott, generációról generációra továbbadott temetési dallamot hív életre. Mikor hallotta először ezt a dallamot, és mikor érezte, hogy ezzel még dolga lesz?
A nagymamán dúdolgatta ezt a dallamot gyerekkoromban, nem tudom hány éves lehettem, de benne maradt a fülemben. Ezzel mindig így voltam, ami tetszik, az megmarad bennem. Nem kérdeztem tőle, kitől hallotta, valószínűleg az apjától. Mikor jött a lehetőség, hogy megírhatom ezt a darabot, egyből eszembe jutott. Szóval ez a kis dallamtöredék indította el a folyamatot, amelynek az eredménye ez a három tétel. Ez nem egy roma sirató, kicsit hasonlít rá, és azért neveztük el hallgatónak, mert a roma zenében vannak ilyen megnevezések: nincs nagyon címük, a hallgató olyasmi, mint egy ballada.

A Népem emlékére című darabot főként nagyzenekarokkal játszotta ezidáig, kapott-e más tónust vagy hangulatot az által, hogy most egy kvartettel játszotta?
Egyébként ez kvintettel van, az én két darabomban van még egy nagybőgő. Természetesen másképp szól, nem olyan telt, mint egy nagyzenekarral. Kellett egy kicsit változtatni a partitúrán, és azért volt szükség a bőgőre, hogy tömörebb legyen a hangzás. Nagyon érdekesen szól így is, mert Kellerék elképesztő jól játszanak. Egy összeszokott zenekarról van szó, nagyon jól kijönnek a szólamok is.

A kompozíciós zene kötöttsége, szabályszerűsége és a rögtönzés szabadsága harmonikus egységbe olvad az Ön zenéjében. Milyen eszközei vannak ennek? Mi a feltétele annak, hogy a kötöttség és a szabadság ily módon kiegészítsék egymást?
A zenekarnak minden le van írva, ott a kotta. Az én részem a fő dallam, a többi mind szabad improvizáció. Kétszer ugyanúgy sosem tudok eljátszani valamit. A rögtönzött rész mindig más, de próbálok mindig alkalmazkodni a témához, a kötött dolgokra mindig szabadabban válaszolni. Ez nem azt jelenti, hogy elmegyek a jazz irányába, a cél közel maradni a klasszikus zenéhez, és ennek megfelelően improvizálni. Ehhez kell egyfajta tisztelet és persze nagyon sok munka. Kell egy klasszikus alapképzés, ami szerintem minden zenének az alapja. Plusz az improvizációs készség, mert enélkül nem megy.

Az improvizációs készséget hogyan lehet fejleszteni?
Ez nagyon nehéz kérdés. Ha őszintén kellene válaszolnom rá, akkor azt mondanám, hogy

az improvizációt nem biztos, hogy lehet tanulni: vagy tudja az ember, mert ebbe születik, és ezt tudja fejleszteni, vagy nem. Gyerekkoromban nekem ez természetes volt, ezt hallottam édesapámtól, ő szintén gitáros volt. Sosem tudta nekem megmutatni, amit pár perccel azelőtt játszott. Mindig improvizált, mindig kicsit másképp, és valahogy ez ránk ragadt.

Ez olyan, mint Spanyolországban a flamenco, lehet tanulni, de mégse olyan, mint amikor az ember ebben nő fel. Nagyszerű, ha a kötött zenei formák mellett jelen van az improvizációs készség is. Mi az iskolában először a szabad játékot tanítjuk, mert általában a gyerekek félnek a kottától. Szóval először játszunk, és utána fokozatosan megyünk bele a zene logikájába.

Milyen lehetőségei vannak most zenészként a pandémiás időszakban, online platformokon, koncerteken jelen tud-e lenni?
A legutolsó koncertem Budapesten volt a MOM-ban. Ez egy trió koncert lett volna, de sajnos a Covid miatt Anders Jormin nem tudott ide utazni Svédországból, Joey Barron pedig New York-ból, így szólóban játszottam. Ez volt az egyetlen élő koncertem, aztán jött a december, egy online koncert, ami, megmondom őszintén, borzalmas volt. Lehet, amikor egy zenekar játszik, az másmilyen, nem érzik magukat egyedül. Amikor én játszottam, azt négy kamera vette fel, tökéletes volt a hangosítás, nagyon jó az akusztika, de amikor eljátszottam az első számot és nem volt taps, az nagyon furcsa volt. Ezután következett még egy tévéfelvétel, Magyarország zenéit mutattuk be Fischer Ivánnal, amit az Arte televízió adott le, ott játszottam el két darabot. Voltak lekötött koncertjeim, amelyeket pár hónappal későbbre vagy jövőre tettek át. Nagyon remélem, hogy jövőre Magyarországon is találkozhatok a közönséggel.

Hallgatóság nélkül nagyon nehéz lehet…
Nem nehéz, hanem

egyszerűen lehetetlen így játszani. Ezért is örülök a Hallgató című lemezünknek – valamelyik kritikában írták is, hogy végre lehet hallani, hogy valaki beleköhög, vagy hogy recseg a szék, hogy emberek vannak ott. Nagyon ki vagyunk már éhezve az élőzenére. Nemcsak a vakcina, az élőzene is egy gyógymód.

Próbálom eltölteni minél hasznosabban az időmet, de őszintén szólva, most már elég volt.

Snétberger Ferenc diákjai körében (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Hogyan történik most az oktatás a Snétberger Zenei Tehetség Központban? Mikor térhetnek vissza a normál oktatási rendre?
Ugyanazt tudom mondani, mint a koncertekkel kapcsolatban. Online tartjuk meg az órákat, hétvégén lesz vége a négyhetes tavaszi kurzusnak. A gyerekek olykor lelkesek, máskor letörtek, mindenkinek elege van már ebből az egészből. Nagyon rossz, hogy nem találkozunk, hiányoznak a zenekari gyakorlatok, amiket online nem lehet pótolni. Szombaton tartunk egy kis koncertet, a gyerekek eljátsszák, amiket tanultak a tanáraiktól. Nagyon szeretnénk, ha nyáron, június végén kinyitna a központ, és élőben tudnák folytatni a tanulmányaikat. Július 27-én lesz a nagy jubileumi koncertünk, a Snétberger Zenei Tehetség Központ ugyanis idén 10 éves. Nagyon várjuk már, és reménykedünk benne, hogy meg tudjuk tartani.

Fotók: MTI/ Marjai János