Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Cziffra György zongoraművész hazánk egyik nemzetközi sztárja volt, azonban ő sem lehetett próféta saját hazájában. Több ízben is nemkívánatos személynek nyilvánították, virtuóz játékát komolyzenei pódiumok helyett Magyarországon csak a bárok közönsége hallhatta. Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművész 2016 februárjában hívta életre az első Cziffra Fesztivált, amelynek alapvető küldetése, hogy a világhírű magyar zongoraművész magas művészi színvonalú életművét és hagyatékát méltóképpen megőrizze és ápolja, illetve folytassa azt a fiatal művészeket felkaroló és segítő munkát, mely Cziffra György életében nagy hangsúlyt kapott. Az első fesztivál nagy sikere után most jön a második évad. Az idei Cziffra fesztivál koncertsorozata február 21-én kezdődik, amit egy kamaszoknak szóló klasszikus zenei nyomozós vetélkedő és egy mesterkurzus előz meg. Cziffra Györgyről és a fesztivál küldetéséről beszélgettünk Balázs János zongoraművésszel.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Cziffra Györgyre az egész világon elismert művészként emlékeznek, mi az oka, hogy Magyarország volt az, ahol ilyen sokáig nem beszéltünk róla?
Ennek többféle oka is van. Az egyik talán hányattatott élete, ami kezdődött azzal, hogy őt és családját Franciaországból haza deportálták egy 13. kerületi, nagyon rossz állapotú kis lakásba, ahol nagyon szerény körülmények között éltek, lényegében kenyérproblémákkal küzdött a család. Ezt megelőzően Párizsban egy gyönyörű lakásban éltek, édesapja megbecsült cimbalmos volt, mindenük megvolt. Innen kerültek a nyomornegyedbe, úgy, hogy mindent maguk mögött kellett hagyniuk, egyetlen bőrönddel térhettek haza Budapestre. Később, egy szerencsés véletlen folytán kezdhetett el zongorázni, aminek eredményeként később fel is vették a Zeneakadémiára, ahol Kéri Szántó Imre tanítványa lett. Ő egy fantasztikus tanár volt, de sajnos hamar elhunyt, ezt követően Cziffra György nagyon sokáig nem is érintkezett a Zeneakadémiával, nem tanult tovább zongorázni.

Miért nem folytatta az akadémiát?
Rossz társaságba keveredett, nyilván az otthoni körülményeket, a kilátástalanságot ellensúlyozandó szeretett volna találni egy kapaszkodót, egy olyan pontot, ahol ő is érezhette magát valakinek. Aztán felnőtt, megérkezett a behívója, besorozták, elment katonának. A  világháborús éveket követően egyszerűen nem volt lehetősége pódium zenészként elhelyezkedni, viszont már volt családja, ezért bárokban kezdett el játszani, hogy el tudja tartani őket. Talán ez az egyik indoka, hogy ő sokáig nem lett Magyarországon elismert zenész. Valójában mindenki tudott róla, játékát a szakma is elismerte, mégsem jutott neki a valódi szakmai megbecsülésből.

Cziffra György (fotó: Cziffra Fesztivál)

Miért nem emelték pódiumra?
Cziffra disszidálni szeretett volna a családjával együtt, de elsőre nem sikerült elhagyniuk az országot. Elfogták őket és börtönbe zárták nemcsak őt, hanem a feleségét és a gyermekét is. Ezt követően, már börtönviselt emberként nem támogatta őt a művészi elit. Volt egy-két segítője, akiknek köszönhetően például Kodály Zoltánnak is bemutatták Cziffra Györgyöt és egy-két kisebb koncertet is szerveztek számára Magyarországon. De ő ennél sokkal többet érdemelt volna, nagyobb koncerthelyszíneket, szélesebb közönséget és külföldi szerepléseket, hogy nevét megismerje az egész világ.

Balázs János (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Ezért is próbáltak újra külföldre menni?
Valószínűleg ez is nagy szerepet játszott benne. Cziffra ekkor még csak 35 éves volt, ami a fénykort jelenti egy zongorista életében. Egy művésznek ekkor kell a csúcsra érnie, karriert építenie, amire természetesen Cziffra György is vágyott. Ezért az 1956-os forradalom idején a család ismét megpróbálkozott a disszidálással, annak ellenére, hogy egyszer már nem sikerült nekik. Nagy bátorságról, elszántságról és kitartásról tesz tanúbizonyságot, hogy valaki ahelyett, hogy magába roskadt volna, Cziffra nem adta fel, hanem újra megpróbálta. Ezúttal sikerült is nekik.

Azonnal befogadták külföldön?
Ferenczy György, jó barátja és tanára „előkészítette számára a terepet”, már várták őt Bécsben, lemezszerződést és fellépési lehetőségeket ajánlottak neki. Cziffra tudott élni a lehetőségekkel, végre ott lehetett, ahol mindig is szeretett volna, és amit mindig is megérdemelt volna: a koncertpódiumokon. Körülrajongott, ragyogó zongorista volt, igazi sztár a nemzetközi színtéren, Magyarországon viszont majdhogynem még a nevét sem volt szabad kiejteni, természetesen haza sem jöhetett sokáig. Több mint két évtizeden keresztül nem láthattuk és hallhattuk őt itthon, pont abban az időszakban, amikor a csillaga legfényesebben ragyogott, amikor művészként a fénykorát élte. Amikor idősebb korában hazatért, már nyilvánvalóan nem játszott ugyanolyan virtuóz módon, majd elveszítette a fiát, ami megbénította a karrierjét többé nem szeretett volna közönség előtt játszani. Így tehát a hazai közönség lényegében a bárokban találkozott utoljára azzal a virtuóz Cziffra Györggyel, akinek a lábai előtt hevert a világ, akinek a neve nemzetközi szinten is legenda mind a mai napig.

Szerencsétlen fordulatok sora, a zeneakadémiáról való kimaradástól kezdve a haza deportáláson át a fia haláláig. Mégis egy világ hevert a lábai előtt. Mitől volt az ő zongorajátéka ennyire egyedi és különleges. Azt, hogyha Cziffra György játszott, még egy laikus fül is felismerte?
Szerintem igen. Pontosan annyit tanult amivel még meg tudott maradni az egyéni  játékstílusa, ami senkihez sem hasonlítható. Azt is mondhatnánk, hogy nem tudta senki elrontani, de ennél azért jóval többről van szó. A hozzá hasonló zseniknél kialakul egy olyan stílusjegy, amely csak rá jellemző, és amit később is nagyon nehéz utánozni. Cziffra is szívesen meghallgatta mások tanácsait, de ettől függetlenül úgy játszott, ahogy akart. Az ő különlegessége az a fajta lobbanékonyság, energikusság az a fajta ellentmondást nem tűrő perfekció volt, amely sohasem jelentett steril zenei megfogalmazást. Ráadásul Cziffra improvizációs képessége, amely egy klasszikus zenei alapra épül, és amely sok jazz zenész képességeit is nagyban felülmúlta, egészen egyedülállóvá tette az ő játékát. Ráadásul olyan széles repertoárja volt, amely a legnagyobbak közé emelte őt. Mindenki a Magyar Rapszódiák és a többi Liszt mű kapcsán emlegeti Cziffra György nevét, de azért tudni kell, hogy sokkal szélesebb repertoárral rendelkezett ennél. Tény, hogy a virtuóz Liszt műveket sem előtte sem azóta senki nem tudta és tudja úgy előadni, mint ő. Talán nem véletlen, hogy a 19 Magyar Rapszódia bakelitlemezből egymillió példányt tudott eladni.

Balázs János (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Ti sosem találkoztatok, ugye?
Sajnos nem, hiszen mindössze hat éves voltam, amikor elhunyt. Ugyanakkor van családi kötődés, hiszen a nagypapám együtt játszott vele a bárokban, otthon pedig nagyon sokat hallgattuk Cziffra György lemezeit. Sajnálom, hogy nem adatott meg a találkozás. Ha lehetőségem lenne, két emberrel találkoznék, akivel már nem lehet, az egyik Liszt Ferenc, a másik Cziffra György.

Nemcsak zenei, hanem emberi példaképed is ő. Miért?
Én, mint mai fiatal, sokszor találkozom azzal a fajta pesszimizmussal, amely állandóan körülvesz minket, azzal a sok panasszal, amely fogad, bármerre is visz az utam. Cziffra Györgynek többször kellett nagyon mélyről újrakezdenie mindent, és ő így is képes volt elérni, amire vágyott. Nem tudom, hogy közülünk hányan lennének erre képesek. Ha zeneileg egy kicsit eltévedek, meghallgatom a zongorajátékát, ha emberi problémám van elolvasom a könyvét. Mindig segít, néha úgy érzem, mintha mégiscsak ismertük volna egymást.

Mindig ott van a fejedben, ha játszol?
Természetesen. Édes teher, ha az embert mindig Cziffra Györgyhöz hasonlítják, de rendkívül motiváló is egyben. Nyomaszt, hogy meg kell felelnem az állandó elvárásoknak, de ösztönöz is arra, hogy megfeleljek az ő emlékének.

Mikor érlelődött meg a fejedben a gondolat, hogy fesztivált szervezz az ő emlékének ápolására, fenntartására?
Már jó tíz éve ott motoszkált a fejemben a gondolat, minden évben tartottam emlékkoncertet a tiszteletére. Nekem ez mindig nagyon fontos volt, hiszen nemcsak zenei, hanem emberi példaképem is. Nem éreztem igazságosnak, hogy pont róla nem emlékeznek meg soha. Én az egész zeneiségemet, zenei világomat neki köszönhetem. Egyre nagyobb helyszínekre kellett szerveznem az emlékkoncerteket, hiszen gyűlt a közönség és a művészek közül is nagyon sokan pártolták a kezdeményezést és csatlakoztak hozzám. Végül 2015 nyarán megfogalmazódott bennem az elhatározás: fesztivált szeretnék szervezni Cziffra György tiszteletére!

Miért pont fesztivált?
Arra gondoltam, hogy azt a fajta nagyon színes, több stílust felölelő zenei kultúra, az ő sokrétű tevékenységének bemutatására ez a legmegfelelőbb műfaj. Ráadásul ő Franciaországban elindított egy zongoraversenyt, egy fesztivált és egy alapítványt. Ezeket szerettem volna itthon is megvalósítani. Amikor elkezdtük, kicsit féltem attól is, hogy Cziffra György nevét elfelejtették mára, de szerencsére szó sincs erről. A koncertek telt házakkal zajlottak, beigazolódott, hogy van létjogosultsága egy ilyen tradicionális, de mégis újszerű fesztiválnak, amely többféle műfajban, többféle korosztályhoz szólva szentel emléket egy olyan zseninek, mint amilyen Cziffra György volt.

Balázs János (Fotó: Horváth Péter Gyula)

Ha jól tudom, idén bővül a fesztivál kínálata…
A világzene, a népzene, a jazz és könnyűzene mind-mind megtalálhatók a komolyzene mellett a Cziffra fesztivál kínálatában.  Az első fesztiválra már másfél hónappal a rendezvény előtt elkelt minden jegy, úgyhogy az idei évre megdupláztuk a koncertek számát és a MOM Kulturális Központ mellett a Zeneakadémiára szervezünk hangversenyeket, amely az autentikusság egyik megmutatása. A műfajok is keverednek és bővülnek, egyre színesebb a fesztivál. Fellép majd többek között Boros Misi, mint a legfiatalabb generáció képviselője, játszanak komoly és népzenészek, és ugyanúgy színpadra állnak majd operaénekesek, mint jazz előadók, de még egy agykutató előadására is sort kerítünk majd. 2017-ben többek között olyan nemzetközileg elismert, világhírű  művészek lépnek föl, mint Fazil Say, Mischa Maisky, Rost Andrea, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Lajkó Félix és Jandó Jenő. Az egyéb, a fesztiválhoz kapcsolódó programok is nagyon sokszínűek lesznek, hiszen rendezünk a kamaszoknak egy klasszikus zenei nyomozós vetélkedők Cziffra kód néven a legkisebbeknek ismét tartunk hangszerbemutató koncertet. Megalakul a Cziffra Fesztivál kamarazenekara is, amely rezidens zenekarként működik majd a következő években. Idén átadjuk a tehetség és az életmű díjakat is. Előadóművészeket és a kulturális élet szervezőit, a magas kultúra hitelesítőit díjazzuk. A Szamos Cukrászda továbbra is kedveskedik az édességeket kedvelőknek, sőt ezúttal a Takler borászat is csatlakozott egy finom, kifejezetten a fesztiválra készített bor különlegességgel. De két Cziffra ösztöndíjas képzőművész Kürthy Hanna és Pajor Ildikó kiállítását is megtekinthető lesz a fesztivál alatt.

Milyen az érdeklődés?
Ugyanolyan nagy szeretettel fogadta a közönség a fesztivált, mint tavaly, már rengeteg jegy elkelt. Most a legfontosabb dolgunk, a fesztivál nemzetközivé tétele. Szeretnénk utaztatni a fesztivált. Nem csak az itt fellépő magyar művészek utaznának, hanem azok a nemzetközi előadók és zenészek is, akik szívesen csatlakoznak ehhez a programhoz. Úgyhogy a fesztivál szervezése és a koncertekre való felkészülés mellett járom a világot Kanadától Európa nagyvárosain át Ausztráliáig és hangversenyekkel kísért előadásokat tartok Cziffra Györgyről a kulturális élet képviselőinek. Nagyon biztató az érdeklődés, amely fogad. A nemzetközi művészek meghívásakor is csodálatos hívó szó Cziffra György neve. Már most gondolkodunk a 2022-re tervezendő Czirffra 100-on, amely újabb különlegességeket és koncerteket ígér majd, még az is lehet, hogy nem is csak Magyarországon.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •