35 éve jelent meg a Karthago zenekar egyik kulcslemeze, az Ezredforduló, és napokban került a boltokba Hatala Csenge Requiem című oknyomozó kötete, ami az 1981-es székesfehérvári Karthago-koncert után elhunyt fiú történetét dolgozza fel. A zenekar augusztus 26-án az egykori Budai Ifjúsági Parkban, a Várkert Bazárban lép fel. Volt miről beszélgetnünk Szigeti Ferenccel, a zenekar vezetőjével. Második rész. (Az első rész ITT olvasható.)
PZL – 061.hu
Minden dalotok megjelent lemezen, kislemezre került a Csak egy szót akarok, a Fohász egy új naphoz, a Tagadás, a Requiem… Nem voltak bootlegek a repertoárban. 1983-ban nem jelent meg lemezetek, miközben a Karthago termékeny zenekar hírében állt. Miért?
A Karthago sohasem „gyártott”, úgymond időre lemezeket. Nem is akartunk semmiféle kényszer okán minden évben, mindenáron kiadni albumot, akármi színvonalon… Más zenekarokkal szemben, mi egyáltalán nem is éreztünk erre késztetést. Én írtam folyamatosan új dalokat, idővel mások is nekikezdtek a bandában, majd amikor összegyűlt úgy 15-20 új szám, akkor nekiültünk és először is elkezdtük kiszórni a gyengébbeket. Ami pedig bennmaradt, azoknak nekiláttunk kidolgozni. Igen, mi nagyon sokáig és nagyon aprólékosan dolgoztunk egy-egy dalon. Ez fontos volt nekünk, valamint az is, hogy ne pufogtassunk közhelyeket sem zenében, se szövegben, legyen mondanivalónk…Szóval ezután sokat és sokáig vacakoltunk a dalokkal, csiszolgattuk, forgattuk, gyakran „ültettük” hetekig, vagy akár teljesen elölről is elkezdtünk egy-egy nótát, ha nem tetszett például a hangszerelés! Ha nem akart összeállni, vagy nem lett valami miatt logikus, gördülékeny, elég kemény, stb. Ilyenkor újra és újra elővettem az általam anno odahaza készített demót, ami ugye akkor mindenkinek tetszett és ismét átértékeltük a nótát, akár nekiálltunk teljesen elölről… Nem sürgethetett bennünket senki és semmi, amikor pedig elkészült a hanganyag, akkor kiadtuk.
Szarva közt a Gidót
Az Omega és a Bergendy mellett talán nektek voltak a legextrémebb cuccaitok. Volt olyan, amire azt mondták a fiúk, na Feri, ezt már ne, ez már sok….
Számomra a kezdettől fogva fontos volt, hogy ha már nagyon másfajta rockzenét játszunk, mint az addig idehaza megszokott heavy metal bandák, akkor a megjelenésünkben is változtassunk a tradíciókon. Tehát ne a fekete bőrszerkót favorizáljuk, hanem valami egész mást mutassunk a közönségnek, valami olyat, amilyet még soha nem láttak. Na, szerencsére nem kellett sokat győzködni a fiúkat, elkezdtek ömleni az extrábbnál extrább bődültségek és ebben persze Gidó járt az élen. Egy hét alatt teljes „ruhatárat” dobott össze, amelyben volt vikingszarv, második világháborús repülős bőrsapka női kézzel a tetején, ablaktörlős hegesztőszemüveg, szőrcsizma, és még számtalan őrültség. De mi sem tétlenkedtünk, Kocsándi Miki egy Zalatnay Cinitől örökölt balettruhában jelent meg, Kiss Zoli mint Sandokán perdült ki a színpadra, én pedig hol egy fehér lepedőből gyártott lepelben, hol meg mint egy transzilvániai őrgróf, tűzvörös lángnyelvekkel tarkított földig érő köpenyében és szögecselt nyakörves Rubik-kockás mellényében rondítottam a színpadképen. Egyedül Tamást nem lehetett öltöztetni, ő csakis a kb. 11 éves szakadt farmerében és egy hasonló korú végletesen kinyúlt, soha ki nem vasalt, gyűrött trikójában érezte rockernek magát. Egyszer gyártattam neki egy tényleg szuper fellépőruhát valami rém profi tervezővel, horror pénzért, amit kb. kétszer vett fel, azután valahol elhagyta… Úgy húsz évvel később azután bevallotta, hogy begyűrte egy kukába…
Az 1981-ben a koncert után elhunyt fiú halála megviselte a zenekart… Mikor született meg a dal? Még 1981-ben? Több verziója volt? Mert egy év múlva jelenik meg csak a kislemezen…
Hosszú történet, a napokban egy REQUIEM című könyv is megjelent Hatala Csenge tollából, amely a valós eseményeket dolgozza fel, dokumentumregényként. A lényeg, hogy a fiú halála után, valóban döbbentek voltunk, mert ilyesmi nem fordult elő addig Magyarországon. Az akkori hatalmi rendszer gondosan igyekezett eltitkolni a történteket, mert kínos lett volna beismerni, hogy a sokszor teljesen céltalan fiatalság körében, a szocialista kultúrának nem éppen megfelelőképpen valaki a kábítószerhez nyúl és ráadásul ebbe belehal. Szóval be is hívtak pár nap múlva egy belvárosi pártirodába, és közölte velem egy elvtárs, hogy nagyon nem szeretnék, ha ebből az amúgy sajnálatos esetből, valamiféle reklámot csinálnánk. Én említettem, hogy írtam már egy szép dalt, a fiú emlékére. Azonnal be kellett mutatnom a szöveget, amit akkor elvittek és csak pár nap múlva kaptam vissza. Tulajdonképpen engedélyezték a Requiemet, azzal a kikötéssel, hogy ha netán kiadná a Lemezgyár, akkor viszont semmilyen reklámot nem kaphat a dal. Azután fel is vettük a stúdióban és valóban így jelenhetett meg, minden reklám nélkül, egyen-borítóban. Mindezek ellenére a Requiem sokszoros aranylemez lett idehaza, megnyertünk vele egy nagy nemzetközi fesztivált Ausztriában, ennek folyamodványaként két angol nyelvű nagylemezt is készíthettünk Nyugat-Európában, amelyből az első, a Requiem című, Ausztriában aranylemez lett! Természetesen a mai napig a Karthago egyik legnagyobb himnusza, kihagyhatatlan a koncertjeinken.
A Karhago Hévizen, 2016 szeptemberében
A Karthago több-kevesebb rendszerességgel fellép. Nem lenne „logikusabb”, hogy 6-8 évente csináltok egy sportcsarnokot?
A Karthago hosszú évek óta abszolút aktív! Különösen a nyári időszakban koncertezünk rengeteget, 35-40 előadásunk van egy-egy turnén! Márciustól- szeptember végéig immár minden évben totálisan tele van a naptárunk, fesztiválokon, városi rendezvényeken lépünk fel. A Karthago legendája, jó híre és hitele nagyon erős brand manapság, ugyanis se idehaza, se Európában, de még a világon se tudok olyan zenekarról, akik 38 (!) éve változatlanul, ugyanabban a felállásban játszanának! Nincs ilyen. Ez óriási dolo,g és a közönségünk, a rajongóink ezt pontosan tudják. Ha megnézed a honlapunkat, vagy a Facebook oldalunkat, láthatsz fotókat a koncertjeinkről, kivétel nélkül mindenhol ezrek vannak a fellépéseinken! Van olyan is szép számmal, ahol 15-20 ezren! A Karthago sok-sok év alatt fesztiválzenekarrá nőtte ki magát, azaz ahol sok embert szeretnének a szervezők látni, oda a Karthagót hívják. Ez bizonyít valamit, de úgy gondolom, nem az én tisztem dicsérni magunkat. Én annyit tudok, hogy a banda minden egyes tagja imád zenélni, és tudom azt is, – hisz ismerem őket évtizedek óta, – hogy mi minden egyes koncerten a maximumot nyújtjuk, valahogy úgy vagyunk kódolva valamennyien, hogy mindig ott és akkor akarunk befutni, ahol éppen aznap játszunk! Merthogy szeretünk játszani, szeretünk együtt zenélni! Ja, és ősztől pedig egy fantasztikus unplugged/akusztikus koncerttel járjuk az ország színházait.
A Karthago Kaposvárott, 2016-ban
A zenekar tényleg egy baráti társaságnak tűnik, nincsenek egymásra mutogatások, szemben más, idősebb zenészekből álló zenekarokkal… Hogy sikerült kikerülni a konfliktusokat?
Ez valóban így van. A Karthago egy baromi jó hangulatú zenekar és emellett remek társaság! Pedig érdekes összetételű a banda. Öten, ötféle politikai nézetű, ötféle világnézetű, vallási és öt nagyon különböző habitusú emberből áll. Valahogy azonban mégis mély és hosszan tartó valódi barátság alakult ki közöttünk. Mi rég letettünk arról, hogy például meggyőzzük egymást a másik politikájának, vagy vallásának helyességéről… Elfogadtuk valamennyien a másik világnézetét és ezzel jól tudunk együtt élni. Sokat vitázunk és szeretünk is, de sosem veszünk össze, mert pontosan ismerjük a határokat, meddig lehet elmennünk, ami még nem veszekedés. Ilyenkor valaki bedob egy tök hülyeséget és máris röhögéssé fajul a vita. Imádunk sztorizni, szeretjük a vicceket, szeretünk beszélgetni, és alig várjuk, hogy újra együtt legyünk, beüljünk a turnébuszba, ahol képesek vagyunk az egész utat végigdumálni. A közös zenélés pedig számunkra még mindig katartikus élmény. Az is tanulságos egyébként, hogy nálunk, ha valaki hibázik a koncerten, akkor soha nincs és nem is lehet ebből veszekedés, mint más bandáknál. Mi összeröhögünk a színpadon, és a buli végén maximum megkérdezik például tőlem, hogy Feri, te melyik számot játszottad, az Áruló közben? Nem csinálunk gondot ilyesmiből.
A Karthago Nagykanizsán zúz
A régi zenekarok ragjai között a viszonyt főleg a pénz szokta errodálni…
Pontosan tisztázottak a banda anyagi dolgai is, ezt nagyon fontosnak tartom, mert sok zenekarnál okoz ez problémát, konfliktust. Mi egyformán osztjuk a gázsit magunk között, én pedig valamivel többet kapok nyilván, mivel a zenélés mellett, az egész banda ügyeit is én intézem 38 éve. Máshol külsős menedzsereket alkalmaznak erre, nálunk egyedül szervezem az egész éves fellépéseinket, a 35-40 állomásból álló nyári turnéinkat, a pénzügyi, sőt a marketing dolgainkat is, szóval ez egy baromi sokrétű és szerteágazó, komoly odafigyelést igénylő munka, bár szeretem nagyon csinálni, de elképesztően sok időm megy el rá. Ha valaki az országban, vagy akár Erdélyben, Szlovákiában, esetleg Ausztriában, Karthago koncertet szeretne rendezni, az teljesen megszokott, hogy a Szigeti Ferit kell felhívni… Ez pedig komoly érték. Úgyhogy a fiúk ezt teljesen normálisan elismerik és respektálják. Ennyi a titok.
Számíthatunk-e valami meglepetésre a Karthagótól? Lesz-e új lemez? Exkluzív nagykoncert, stb.?Persze. Mindig vannak terveink. Tavasszal összeraktunk öt új dalt, ezeket egyelőre demo szinten felvettük, csupán emlékeztetőnek. Ahogy vége az intenzív nyári turnénak, máris stúdiózni kezdünk és felvesszük profin a dalokat és párat elküldünk a médiának, klipet csinálunk a Youtube-ra… Jövőre ugyanígy tervezzük, és amikor majd összeáll úgy 12-14 új szám, akkor kiadjuk CD-n. A “nagy durranás” két év múlva következik, 2019-ben leszünk ugyanis 40 évesek! (Persze nagyon másként mint sok, magát hasonló korúnak hirdető zenekar, ahol tulajdonképpen sokszor már senki sincs az eredeti tagokból…) Tehát, ha a Jóisten is segít bennünket, akkor mi a 40 éves jubileumunkat változatlanul, a teljes originál, eredeti felállásunkban tudjuk majd megünnepelni, így öten! Ez mindenképpen fantasztikus dolog, még számunkra is hihetetlen, egyedülálló teljesítmény. Nemhogy Magyarországon nincs ilyen, de tudomásom szerint az egész világon nem lehet ilyen zenekart megemlíteni. Erre a jubileumra sokféle csodás projekttel készülünk. Egyfelől a legfontosabb az Aréna nagykoncert lesz. De készül könyv a Karthagóról, plusz egy szövegkönyv a dalszövegeinkről, és egy pompás turné-fotóalbum az elmúlt 40 év legjobb koncertpillanataival, és természetesen ekkor jelenne meg az új CD-nk is. A koncertről pedig megjelenik majd DVD és CD is. Szóval lesz mit csinálnunk a következő időszakunkban, mindenesetre én már most teljes gőzzel dolgozom ezen a nagy jubileumi esemény szervezésén, pedig még két év van hátra… Úgyhogy a legfontosabb: mindig fő az optimizmus és a hit a Karthagóban!
Képek: Szigeti Ferenc archív