Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Február 9-én Szegeden, a JATE Klubban lép fel a Brains, és április 29-én velük nyit a Budapest Park. És hogy a várakozást könnyebben tudják elviselni a rajongók, leültünk beszélgetni Dájvval, Jimbóval és Levivel. 

PÁN – 061.hu

A Brains alig használja  médiát, mégis népszerű. Ti tartjátok magatokat távol a kereskedelmi tévék és bulvár világától, vagy párhuzamos világokban élünk?
Dájv: A magánéletünket igyekszünk megtartani magunknak, a bulvár média pedig sokszor igyekszik ebbe is betekintést nyerni. Próbálunk inkább a szakmailag fontos, illetve tartalmilag hasznos médiumokban megjelenni.
Jimbo: Valamennyire tudatos ez az elkülönülés, bár nem csak mi részünkről. Az úgynevezett tömegmédia sem foglalkozik velünk, ami nem baj, hál’ istennek nem szorulunk rá. Nincs is nagyon bulváros téma velünk kapcsolatban, nem gyújtunk fel hotelszobákat és nem keveredünk balhéba csak azért, hogy írjanak rólunk. Ennek nem sok értelme van, inkább a zenére, a koncertjeinkre koncentrálunk.
Levi: Érdekes a magyar bulvár, mert csak a tuti, szokásos köröket nyomja, de azokat orrvérzésig. Tartalom és felelősség nélkül. Kicsit csapda ez a számunkra, de hát ez van, szerencse, hogy nem kell megfelelnünk ennek. Viszont az már sajnálatos, hogy teljesen kihalt, vagy nagyon kis körben maradt érdeklődés a valódi dolgok iránt.

Profi a zenekar art workje, hatásosak a vizuális elemek. Ezt grafikai team készíti, vagy magatok rakjátok össze?
Jimbo: Van egy grafikus ismerősünk, akinek elég profi munkái vannak, az alapokat ő csinálja meg. Általában több verzió születik, amiből közösen választjuk ki a legjobban hozzánk illőt, majd ezt adaptáljuk a kisebb elemekre pl. plakátokra, ruhákra, stb. Volt olyan eset is egy másik, „még profibb” grafikussal, hogy egyszerűen nem tudtuk megérteni egymást, és csak teltek a hónapok, gyűltek a skiccek, de a végén mégis elváltak útjaink.
Levi: Egy másik brigád pedig a koncertek látványáért felelős. Velük folyamatos a munka, az egyeztetés, mindig kitalálnak valami újat, ami nekünk nagyon bejön, és a zenekarnak kezd ilyen szinten is komoly híre lenni.

Dajv_foto_NagyMarton

A Brains shopban arctörlőt és tangát is lehet venni.A  bevételnek nagy százalékát teszi ki a merchandising?
Jimbo: Nem panaszkodunk. Az előbb említett grafikus művésznő munkái nem csak nekünk tetszenek.
Levi: Nagyon odafigyeltünk az elmúlt évben, hogy csúcsminőség legyen a merch-ünk, és ez be is vált, nagyon sokan dicsérik és veszik koncertek után.

Fontos számotokra a társadalmi szerepvállalás. Tapasztaljátok, hogy a rajongók nektek köszönhetően érzékenyebbek lettek ezekre a témákra?
Dájv: Igen, fontosnak tartjuk. Nemrégiben a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány felkérését ezért is vállaltuk el. 
Levi:Amikor egy zenekar eljut odáig, hogy tömegek figyelnek a szavaira, szinte kötelessége felhívni a figyelmet bizonyos társadalmi problémákra. Arra kell figyelni, hogy ez őszintén vállalható legyen és tudjunk vele azonosulni.

Jimbo_foto_NagyMarton

Mindig pörgősek a Brains bulik. Mi van akkor, ha egy fárasztó nap után léptek fel, viszont hozni kell a “kötelezőt”? Mivel pörgetitek fel magatokat? 
Dájv: A nyári fesztiválszezonban előfordul, hogy besűrűsödnek a bulik. Ilyenkor azért igyekszünk felelősségteljesen mulatozni. Az az igazság, hogy amikor közeledik a koncertkezdés, olyan erőt ad a közönség hangja, jelenléte, hogy azt semmihez nem tudom hasonlítani. Van egy egészséges izgalom, ami felpörget. Koncert előtt átnézzük a számsorrendet, picit átgondoljuk, és egy közös koccintással indulunk a színpadra.
Jimbo: Parádés a társaság, úgyhogy már a lefelé úton elindul a savazás, beindul a youtube disco a buszban. Beálláskor mostanában Demjén Rózsi a kedvenc (a hangmérnökünk imádja), majd indul a buli, feltárul a vodkásrack, Jimbokombók készülnek és hopp, máris elérkeztünk a koncertig. Ez a túlélő stratégiánk, ami eddig nagyon jól működött.
Levi: A Brains egy vidám társaság, képtelenség unatkozni velünk.

A Brains jól mozgósítja azokat a hangképeket, effekteket, amik most divatosak a party-rockban. Mit szól ehhez a hazai rocker szakma, ami jóval konzervatívabb?
Dájv: Jól megvagyunk a zenekarokkal. Én úgy látom, hogy mindenki fejleszti a felszerelését, és egyre nyitottabbak az új hangszerekre, effektekre. Az tény, hogy bizonyos stílusokhoz nem valók ezek az eszközök. Nekünk is vannak kedvenc vintage hangszereink, amik úgy jók, ahogy vannak és soha nem alakítanánk át. Az elektronikus zenékben viszont szükség van az újításokra, az új, egyedi hangokra. Szerencsénk van, hogy az egyik szponzorunk, a Roland ellát minket a legmodernebb felszereléssel.
Jimbo: Attól eltekintve, hogy a gitár sokszor előtérben van koncerteken, nem vagyunk rockzenekar, nem is tekintenek minket annak. Egy szint után már nem hiszem, hogy meghatározó, hogy ki milyen zenét csinál, vagy játszik. Általában fesztiválok alkalmával kerülünk egy backstage udvarba más stílust játszó bandákkal, és a végére mindig nagy buli kerekedik. Tudom, hogy vannak egymásra fújó zenekarok, de mivel mi nem piszkálunk másokat, minket se bántanak a hátunk mögött.
Levi: Szinte minden modern elektronikus zenének a rock az alapja. Ami változik, az a hangszerelés, a hangszínek, a megszólalás. De a cél mindenhol ugyanaz: dögösen szóljon egy koncert, a lágyabb részek után vigye le az emberek fejét a zúzás. Szerintem senkinek nincs oka panaszkodni ránk, a Brains odateszi a rockot koncerten.

A Brains nemzetközi kompatibilis zenekar. Az új lemezzel volt valami stratégiátok arra, hogy bevegyétek a nemzetközi végvárakat?
Levi: Az ország kulturálisan eléggé elszigetelődött a világtól, nagyon kevés példa van a könnyűzenében arra, hogy magyar zenekar kilépett volna nemzetközi porondra, legalább alapszinten is. Amíg egy holland zenekarnak szinte alap, hogy ne csak Hollandiában lépjen fel, addig nálunk egy procedúra, mire elintézünk egy külföldi fellépést itthonról. A megoldás az lenne, ha egy kinti management intézné nekünk, de ők jogosan akár folyamatos kintlétet várnak. Nekünk viszont most nagyon sok a teendőnk itthon… Ha beljebb lennénk Európában, ez nem lenne gond, hiszen felépített útvonalak lennének, amit csak ki kellene használni, nem pedig mindenkinek nulláról felépíteni.
Jimbo: Úgy látom, hogy ez egy teljesen hiú ábránd. Szinte senkinek sem sikerült még igazán magasra jutnia ebben a zenei szférában a nálunk fejlettebb országokban. Lehet klubkoncertezni és aztán otthon előadni hogy mekkora menők vagyunk kint is, erre sok példa van, de ennyi, sosincs folytatás. Ennek piacgazdasági okai vannak. Egyszerűen nem engednek oda, vagy simán nincs, aki lemenedzseli, nincs kapcsolat az ottani döntéshozókkal. Egyirányú az út Magyarország felé, ide lehet jönni, kell is, de vissza nem lehet menni. Persze ez nem azt jelenti, hogy eleve így állunk hozzá a dologhoz, mindent megteszünk hogy „kint” is felfigyeljenek ránk, de nem keseredünk el, ha nem jön össze. Lehet, hogy egyszer összeáll majd egy profi szervező csapat, akik érdemi áttörést tudnak majd elérni. Nagy szükség lenne rá, nem csak nekünk, más bandáknak, DJ-knek is, de addig is jól érezzük magunkat itthon. 

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •