Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Minden idők egyik legjobb francia filmjét, a Szerelmek városát állította színpadra ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós, a darabot szeptember 4-én mutatták be a Vígszínházban. “A legtöbb színdarabnak, amelyekkel eddig foglalkoztunk, volt egy jól követhető vezérgondolata vagy kérdése, amelyet alkotóként sorvezetőként használhattunk” – fogalmazott a darab kapcsán Vecsei, kiemelve, a Szerelmek városa ennél összetettebb, megkockáztatja, mondanivaló nélküli előadás. Vitatkozni nem tudunk ezzel: Párizs nyüzsgő terein, utcai művészek, artisták, arisztokraták között bontakozik ki négy férfi és egy nő története, a darab azonban nem a sztorival, hanem a látvánnyal viszi magával a nézőt. Ellő minden ismert színházi effektet, a vizuális “tűzijátékkal” pedig nem más az alkotók célja, minthogy e nehéz, világjárvány sújtotta időszak után visszataláljanak önmagukhoz és hozzánk, nézőkhöz.

MM – 061.hu

A francia költő, Jacques Prévert és Marcel Carné filmrendező egy észak-franciaországi erdőben megírták, majd leforgatták a 20. század egyik legfontosabb filmjét, a Szerelmek városát. Az 1945-ös francia remekműben ezernyi “szín” és hang, a negyvenes évek lüktető nagyvárosa, a pezsgő-nyüzsgő Párizs elevenedik meg egy sok szálon bonyolódó történettel a középpontban. Ezt a minden elemében zsongó filmet álmodta színpadra A nagy Gatsby alkotócsapata – ifj. Vidnyánszky Attila rendező, Vecsei H. Miklós író, Kovács Adrián zeneszerző, Mester Dávid karmester és Pater Sparrow díszlettervező –, azzal az elképzeléssel, hogy egy olyan különleges és érzéki előadást hoznak össze, amely fojtogató valóságunktól teljesen eltávolodik.

Az események középpontjában Gáránsz (Radnay Csilla), a gyönyörű színésznő áll, és négy férfi, akik mind szeretik: egy pantomimművész (Gyöngyösi Zoltán), egy színész (Wunderlich József), egy bűnöző (Csapó Attila) és egy arisztokrata (Hirtling István). A fiatal pantomimművész beleszeret Gáránszba, ő azonban mások karjaiban keres támogatást. Hét év, egy feleség és egy gyerek múlva Báptiszt ismét találkozik Gáránsszal, élete szerelmével, ám nem lesznek egymáséi. A Szerelmek városa – amiről Francois Truffaut, a francia újhullám egyik legnagyobb alkotója azt nyilatkozta, hogy egész életművét odaadná, ha ezt az egy filmet ő csinálhatta volna – épp azért bizonyul jó színházi alapanyagnak, mert a követhető történet mellett rengeteg lehetőséget rejt magában a megvalósítás tekintetében. És ezzel él is ifj. Vidnyánszky Attila – motor gurul be a színpadra, neonlámpák villognak, van füst, élőkamera, élőzene, szóval amolyan “all in” előadás született.

A Víg ifjú társulata már többször bizonyította profizmusát, a fiatal 20-as/30-as generáció tagjai rendkívüli magabiztossággal ugranak bele egy-egy szerepbe – Wunderlich József játéka hibátlan (szólóban, kezében gitárral előadott dala óriási tapsot kapott), Ertl Zsombor is remekel Április szerepében, de akiről valóban csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, az a Báptisztot megformáló Gyöngyösi Zoltán. Pantomimost már sokszor láttunk színpadon, de olyannal, aki tökéletes ütemben, mértani pontossággal zúzza szét “véletlenül” a teljes színpadi díszletet – és ez a háromfelvonásos darab legszenzációsabb jelenete – nem nagyon találkoztunk.

Az ifj. Vidnyánszky-Vecsei páros kreativitásáról és újító gondolkodásáról ismert, a Szerelmek városában is tetten érhető a progresszív színházcsinálás, azt azonban nehéz eldönteni, hogy súlyos mondanivaló hiányában képes-e nyomot hagyni a nézőben ez a darab. És amellett, hogy a darab szórakoztató, látványos és profi, a három felvonás soknak bizonyul. 

A vezető képen Gyöngyösi Zoltán, mint Bábtiszt (Fotók: Gádoros Márk)


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •