Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Az a helyzet, hogy az Jean-Miche Jarre Oxygene című monumentális szintetizátor látomásának harmadik része zavarba ejtően jó. Először is: izgalmasabb, mint az 1997-ben megjelent kettes sorszámú mű, és nyugodtan kijelenthetjük: méltó párja az 1976-os lemeznek, ami ugyebár a poptörténet egyik leginnovatívabb alkotásának bizonyult. Ha nem is terveztek az Oxygene-re külön hifi berendezéseket, az biztos, hogy az album a hifi hangzás SI mértékegysége lett a Pink Floyd Dark Side Of The Moonja mellett.

PZL- 061.hu

Ott van az Oxygene (Part 14) című nyitó tétel, ami egyszerre meditatív és elképesztően erőteljes megszólalás, olyan, mint a Nagy Bumm, magának a Kezdetnek a teremtő energiáit mutatja fel. Persze, a pop nagy kalendáriumát felütve nem nehéz észrevenni, hogy az Oxygene 3. az első album 40 évfordulójára jelent meg, és ha már itt tartunk, a kettes sorszámú munka, a huszadik évfordulóra, csak némi vacakolás után végül 1997-ben látott napvilágot.

Az anyag kellemesen karcos analóg hangzásáért külön piros pont jár, komolyabb hifin hallgatva kilazítja a gittet az ablakokban. A legszebb az, hogy úgy szólalnak meg az eredeti hangszereken előadott darabok, hogy hiába egyezik meg a hangkép az 1976-os sound desing-nal, a zenei felfogása abszolút korszerű, hogy úgy mondjuk party-képes. Jarre 19. stúdiólemeze az építkezés magasiskolája, nem véletlen végzett a párizsi konzervatóriumban, és lett tagja a Groupe de recherches musicales művészeti kutatócsoportnak. Persze, nem valószínű, hogy egymás után hallgatnánk meg a három albumot (most jelent meg a három mű digipackban), de attól sem kell megijedni, mert különböző kompozíciós eljárások jellemzik mindhárom albumot.

Talán az 1997-es kötődik jobban az 1976-os munkához, a lemezre citál számos 1976-os motívumot, ugyanakkor rendre beidézi a kilencvenes évek elektro-popjának a világát is, markánsabb a dinamikája, simán lehetne a tételek nagy részére táncolni. Jarre a diszkó-korszak kezdetén, 1976-ban már bebizonyította (Michel Granger cover festményét is felhasználva az érveléseihez), hogy a Föld formája sokkal inkább egy vészjósló koponyához hasonlít, mintsem diszkógömbhöz, 2016-ban pedig azt, hogy az ősrobbanást valószínűleg egy Moog szinti idézte elő. 

Jean-Michel Jarre
Oxygene Trilogy
Sony
(45+55+50 perc 1-20 part)

Képek: Sony 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •