Őfelsége titkos angyala – Kilenc történet a ma 90 éve született Roger Moore-ról

Még fél éve sincs, hogy május 23-án, 89 éves korában elhunyt Simon Templar, Lord Brett Sinclair és James Bond alakítója, a legendás Roger Moore. A sármos színész harmadikként, Sean Connery után öltötte magára a mindig elegáns 007-es ügynök szerepét. Élete utolsó időszakában az ENSZ jószolgálati nagyköveteként elszántan járta a világot. Színészként is aktív maradt egészen 88 éves koráig és stílusosan a Jutalomjáték című filmmel búcsúzott a mozi világától. Sir Roger Moore ma, október 14-én lenne 90 esztendős. Jöjjön 9 sztori a születésnap tiszteletére a legendás színész életéből.

 LEIRER TÍMEA – 061.hu

1.
Nem véletlen, hogy a legtöbbek emlékezetében James Bondként él Roger Moore alakja. Ő volt az, aki a leghosszabb ideig és a legtöbb egymás utáni filmben alakította a brit titkos ügynököt. 1973 és 1985 között az Élni és halni hagyni, Az aranypisztolyos férfi, A kém, aki szeretett engem, a Moonraker – Holdkelte, a Szigorúan bizalmas, a Polipka és a Halálvágta is az ő főszereplésével készült. A Halálvágta forgatása idején már 57 éves volt, úgyhogy ezzel is felállított egy rekordot. Sem Roger Moore előtt, sem utána nem játszotta senki James Bondot ilyen idősen. “Az a csodálatos dolog a korosodásban, hogy a térded már nem valami jó, nem tudsz leszaladni a lépcsőn olyan könnyedén, és nyilvánvalóan nem tudsz nehéz súlyokat emelgetni. De az elmédben nem változik semmi.” – mondta egyszer az idő múlásáról Roger Moore.

Roger Moore, mint James Bond – fotó: Variety

2.
Moore-nak is végig kellett járnia a ranglétrát, mielőtt őfelsége titkos ügynöke lehetett volna. Mint kitűnő hazafi eltöltött néhány évet a hadseregben, dolgozott grafikusként, sőt, egy ideig festészetet is tanult. Adottságait kihasználva fiatalkorában fotómodellkedett is, ebben az időszakban többen rá akarták beszélni, hogy „tüntesse el” a jellegzetes anyajegyet az arcáról, de ő visszautasította a javaslatot, így az apró szépséghiba később a védjegyévé vált. A fiatal Roger Moore az ötvenes években ment szerencsét próbálni Hollywoodba, ahol 1954-ben az Amikor utoljára láttam Párizst című filmben egy profi teniszjátékost játszott, és Elizabeth Taylor volt a partnere. Az első nagy sikerét azonban nem a mozinak, hanem a tévének köszönhette.

3.
Bizonyára vannak, akik már nem emlékeznek az Ivanhoe arra a birt tévésorozatra, amely Roger Moore első igazi sikerét köszönhette. Moore annyira komolyan vette a forgatást, hogy a technikásabb részeket sem engedte át kaszkadőrnek, így egy harcjelenet során három bordáját törte, egy másik alkalommal pedig eszméletét vesztette, miután egy csatabárd eltalálta a sisakját. A szerencsésnek nem nevezhető kezdés után mozifilmes próbálkozások és egy tévéfilm, a Maverick következett. Harmincöt éves koráig kellett várnia az igazi világsikerre, ekkor kapta meg az sármos kalandor, Simon Templar szerepét. Az Angyal című sorozatban gyakorlatilag a mindennapok James Bondját játszotta – világmegmentés helyett kisebb bűnügyeket oldott meg, de ugyanazzal a precizitással és eleganciával, mint az ugyancsak 1962-ben induló 007-es filmszéria főhőse.

 

4.
Roger Moore büszke volt arra, hogy James Bond bőrébe bújhatott, bár néha viccesen ironikusan nyilatkozott a titkosügynökről. Egyszer azt mondta: „Számomra a Bond-filmekben felvázolt helyzetek nevetségesek és elképesztőek. Ez az ember titkosügynök, és mégis mindenki tudja róla, hogy kém. A világ összes pultosa rázva és nem keverve szolgálja fel neki a martinit. Létezik olyan komolyan vehető kém, akit mindenhol felismernek, ahova megy?” Egy interjúban arról is beszélt, hogy nem különösebben szeretett ölni, de büszke volt, hogy jól végzi a munkáját. A híres “My name is Bond, James Bond”-féle bemutatkozást állítólag hosszú órákon át gyakorolta, hogy tökéletes legyen.

 

5.
Kevésbé lett „világszám”, de Roger Moore a legendás titkosügynök figurájánál is népszerűbb brit karakter szerepét is magára öltötte: két James Bond-mozi között Sherlock Holmes-ként szerepelt egy tévéfilmben. A detektív sajátos figuráját kissé a maga képére formálta, de pont ettől lett olyan különleges. Hatalmas sikert ugyan nem aratott, a különc nyomozót minden kétséget kizáróan Jeremy Brettel azonosítják, mégis elismerésre méltó, hogy egy ilyen híres-hírhedt karaktert is a magáévá tudott tenni.

6.
A rendkívül elegáns, udvarias és mindig mindenkivel kedves Roger Moore-t humora miatt is kedvelte a sajtó. Néhány évvel halála előtt a Cambridge Egyetem Variety című lapjának adott interjújából is kiderült, hogy humora az idő múlásával mit sem kopott. Sir Rogert az interjú készítője többek között arról kérdezte, hogy mit gondol a másik népszerű 007-esről, Sir Sean Conneryről. Moore viccesen annyit mondott skót pályatársáról: „Jó színész, csak kár, hogy nem értem, mit mond” – célozva ezzel Sean Connery enyhe skót akcentusára.

Roger Moore és Sean Connery (fotó: forcesofgeek.com)

7.
Roger Moore nagyon szerette a saját anekdotáival szórakoztatni a közönséget és a beszélgetőpartnereit, néha még kéretlenül is. David Bowie: A Life című életrajzi könyvének bemutatóján derült fény egy vicces sztorira. A könyv szerzője, Dylan Jones mesélte a következőt: Bowie a 70-es években Svájcba menekült az adók és a dílerek elől, és ott vett házat, Genf-külsőn, de nem ismert senkit a környéken. Egy szép napon fél 6 körül valaki kopogott Bowie házának ajtaján. Hello, David, szólt egy hang – Roger Moore volt az, aki átugrott Bowie-hoz egy csésze teára. A tea után mindenféle italok jöttek, Moore pedig csak mesélte és mesélte a fantasztikusnál fantasztikusabb James Bond-sztorikat. Kitűnően érezték magukat, de aztán Moore másnap is jött, és azután is, egy teljes héten át, mondja az anekdota, és mindig ugyanazokat a történeteket mondta el. Két héttel később David Bowie már a konyhaasztal alá bújt, amikor Roger Moore kopogtatott és belépett a házba.

8.
Az egyik utolsó film, amelyben Roger Moore feltűnik, egy magyar-angol koprodukcióban készült mozi, a 2016-ban hazánkban is bemutatott Jutalomjáték volt, ahol egy rövid videóüzenet erejéig látszik a színész. Edelényi János, a film rendezője elmondta, hogy személyesen nem találkozott a színésszel, de így is különös jeletősége volt a rövid cameójának. “Ugyan Roger Moore  ingyen vállalta a közreműködést, arra mégsem jutott pénz a szerénynél is szerényebb költségvetésünkben, hogy én is felkeressem svájci otthonában, így a film egyik íróját, barátját és a kapcsolat megteremtőjét, Tom Kinninmontot kértem meg, hogy egy helyi stáb segítségével vegye fel a filmben videóüzenetként szereplő közreműködését.”- mesélte a filmről Edelényi.

 

9.
Amikor Roger Moore tavasszal elhunyt, több brit  lap is felhívást intézett olvasóihoz, hogy írják meg a legendás színésszel való találkozásuk történetét. Ekkor került elő egy nagyon kedves sztori, amelynek a főhőse, már persze Moore mellett, egy Mark Haynes nevű forgatókönyvíró, aki a történet kezdetén, 1983-ban hét éves volt. A nagypapájával a nizzai reptéren várták a gépüket, amikor a kisfiú észrevette, hogy maga James Bond is ott várakozik a reptéren. Megkérte a nagypapát, hogy jöjjön vele autogramot kérni. Moore kedves volt és adott nekik autogramot, de amikor Mark visszaülve megnézte, csalódottan konstatálta, hogy nem James Bond, hanem valami Roger Moore nevű ember szignója van a papíron. Addig nyaggatta a nagypapát, hogy visszamentek. Moore vette a lapot, odahajolt a kissráchoz, körbekémlelt, felvonta a szemöldökét, és halkan a fülébe súgta, hogy azért írta alá álnéven, nehogy Blofeld (a korai James Bond-filmek ikonikus főgonosza) rájöjjön, hogy ott járt. Mark tehát nem kapott James Bond-os szignót, de így persze még boldogabb volt, hiszen segíthetett hősének küldetése teljesítésében.

2018-10-18T20:45:20+02:00 2017. október 14.|