Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Hamarosan megkezdik a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum bontását, hogy a Liget-projekt részeként felépüljön Pfaff Ferenc eredeti tervei alapján az új közlekedési múzeum. Belülről viszont kortárs installációkkal és építészeti megoldásokkal találkozhatunk majd. Vitézy Dáviddal, az intézmény megbízott igazgatója tette sínre a múzeum új koncepcióját. 

PZL – 061.hu 

A magyar közlekedés objektumainak jelentős része 1920 után az elcsatolt államokhoz kerültek. Voltak-e az utóbbi években diplomáciai bravúrok egy-egy eszköz visszaszerzésére? Lásd a múzeum előtt álló, Horvátországból visszakapott 424-est…
Vannak olyan értékes közlekedési eszközök, amik Nyugatra, illetve az Egyesült Államokba kerültek… A kisföldalatti egyik járműve például a Massachusetts állam egyik múzeumában található. Igyekszünk a külföldre került járművekből legalább néhány hazahozatalát megpróbálni. Számukra nyilván kevésbé olyan értékes, mint amilyen fontos nekünk. Az új múzeum létrehozása kapcsán igyekszünk a gyűjteménybővítésre is energiát fordítani. Hozzá kell tegyem, hogy a múzeum gyűjteményéből a szimbolikus járműveik egy része is hiányzik, eltelt úgy hatvan év, hogy városképi jelentőségű járművek is hiányoznak – például az 1956-tól közlekedett UV villamos. Az elmúlt évtizedek villamosai különös jelentőségűek: a hazai villamosgyártás lényegében addig létezett, amíg a KGST-ben újra nem osztották a szerepeket. A GANZ-nak át kellett engednie a villamosgyártást Csehszlovákiának. Nagyon örülök annak, hogy Dunakeszin a CAF villamosok összeszerelésével nemrég elindult újra a villamosszerelés Magyarországon hosszú évtizedek után, amiben az elmúlt években nekem is sok munkám volt. Érdemes épp ezért a múltat is alaposan bemutatni. A villamosok mellett óriási az Ikarus buszok ipartörténeti és közlekedéstörténeti jelentősége, és ezek is hiányoznak a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből. A gyűjteménybővítés fő fókuszterülete nem is az 1920-as évek előtti már a határon túlra került járművek gyűjtése, hanem inkább az elmúlt évtizedek utakról eltűnt típusainak hiányzó darabjai. Sok olyan járműről is tudunk, amelyek megvannak, de szép lassan épülnek le felújítás híján valamilyen raktárban, akár magántulajdonban, akár a közlekedési társaság tulajdonában…Arról nem is beszélve. hogy a múzeum tulajdonában is van számos jármű, amely restaurálatlanul pusztul az istvántelki tető nélküli csarnok káoszában, a gaz kellős közepén. Arra szeretnék koncentrálni, hogy abból a forrásból, ami rendelkezésünkre áll megmentsünk akár a külföldön, akár az itthon kallódó emlékeket.

Vitézy Dávid Közlekedési Múzeum Igazgatója 2016.05.10. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Most, hogy megnő majd a kiállítótér afféle népmozgalmat indíthatnak arra, hogy megmentsék a pusztuló értékeket… Elkezdődött már ennek a promóciója?
Nem, de el fog. A Fortepannal készünk egy együttműködésre. Részben a náluk lévő fotóanyagot a lehető legjobban integráljuk a Közlekedési Múzeumba, a Közlekedési Múzeum gyűjteményét megnyitjuk majd a Fortepanon keresztül. 2016-ot írunk, nem gondolom, hogy arra kell várnunk, hogy a kutatók személyesen a Tatai úti archívumban nézegessék ezeket a fotókat… Azt szeretnénk elérni, hogy vidéken, családi hagyatékokban lévő képeket elküldjék, a tárgyi anyagokat behozzák majd a múzeumba. Például most lett nyilvános a Fortepanon az Uvaterv 60-as és 70-es évek nagy infrastrukturális fejlesztéseinek képi dokumentációja. Ezek segítségével is új távlatokat tudunk megnyitni az új Közlekedési Múzeumban, és ezt szeretnénk is megtenni. Az új intézménynek más lesz a filozófiája, mint a korábbinak. Nem az a célunk, hogy egyik teremben bicikliket, a másikban autókat zsúfoljunk be, hanem egy kronologikus múzeumot szeretnénk, ami lényegében a XIX. század elejétől napjainkig ad átfogó közlekedéstörténeti képet Magyarországról. Nincs ambíciónk arra, hogy egyetemes múzeumot csináljunk, és bemutassuk az első hongkongi villamost is. A magyar közlekedéstörténetnek óriási sikerei voltak, ipartörténeti és közlekedéstörténeti szempontból is jelentős járművek nagy számban közlekedtek Magyarországon. Ezeknek kell ott lennie a múzeumban és ezek segítségével a kiállításnak legalább annyira kell a jövőről is szólnia, mint a múltról.

kozlekedes_latvany

A visszaépített eredeti csarnok hogyan tud majd megfelelni az új interaktív múzeológia elvárásinak?
Pfaff Ferenc 1896-os tervei szerint állítjuk helyre az épületet, az eredeti tervrajzokat lőjük be igazodási pontként. Az építészetben egy örök vita, hogy szabad-e megsemmisült, vagy részben megsemmisült épületet újraépíteni… Ahol módosítanunk kell a Pfaff-féle terveken, ott igényesen, kortárs módon fogunk belenyúlni. Nem fogjuk tehát belülről azt mímelni, mintha a XIX. században lennénk. Belülről az épület dominánsan kortárs lesz. Az építmény mindig is egy pavilon volt, nem volt belülről fölcicomázva, ideiglenes jelleggel épült. A kiállító teret – amely duplája lesz a korábbinak – föld alá helyezzük. 9000 m2 új kiállító tér nyílik majd meg a látogatók előtt. A korszerű kiállítás technológia szempontjából a legjobb, mert természetes fényt alig kap majd, a fényjátékokat, hangokat, érzeteket jobban fel tudjuk építeni. Ez az épület túlságosan sok természetes fényt engedett be, így aztán elkezdték lefalazni az ablakokat, ezt a föld alatti kiállítással el tudjuk kerülni.

Vitézy Dávid Közlekedési Múzeum Igazgatója 2016.05.10. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mi lesz akkor a földszinti és emeleti terekben?
Azt a modern múzeumi felfogást alkalmazzuk, mely szerint a földszinti részt nyílt köztérré kell tenni, ízelítőt adva a kiállításokból, hogy azzal is behúzzák a látogatót a tényleges kiállítóterekbe. Szóval a földszinti tér találkozóhely lesz, kávézókkal, múzeumi shoppal, de itt lesznek a ruhatárak, pénztárak és egy rendezvénytér is. Lényegében a Liget zárt, esőtől védett kiterjesztése lesz, ahova bárki bejöhet – és persze, ha kedvet kap,  jegyet váltva felmehet a kilátóba vagy megnézheti az új kiállítást. Lesznek a földszinten is járművek, villamos, repülő, mozdony, szóval, ez egy izgalmas múzeumi köztér lesz.

Minden visszaépülő négyzetmétert ki tudnak majd használni? Nem lesznek holt terek?
Azoknak a tereknek is tudunk majd funkciót adni, amelyeknek száz évvel ezelőtt nem tudtak. A kupolában kilátót hozunk létre, ami egy új turisztikai platform lesz, hiszen a múzeum lesz a Liget legmagasabb építménye. A könyvtári kutatóközpont, tudásközpont is ezekbe a tornyokba kerül majd. Most kapnak csak funkciót olyan terek, amelyek annak idején csak díszletként épültek meg.

A Közlekedési Múzeum projekt egy az egyben a Liget-projekt része, vagy némileg nagyobb a mozgásterük?
A Liget-projekt finanszírozza a Közlekedési Múzeum újjáépítését és ennek nyomán vállaltam el az intézmény újjászervezését, újraalapítását, az újjáépítési és kiállítástervezési projekt vezetését. A források a Liget Budapest projektben érkeznek, ugyanakkor teljes az intézményi autonómia – viszont ha nem lenne ez a grandiózus beruházás, akkor én nem is ülnék itt… Bár megkaptam már azt a kritikát, hogy egy bezárt múzeumot vezetek, de lényegesen nagyobb feladat egy már poros, 50 éve stagnáló intézményt újragondolni, a kor követelményeinek megfelelően újraalapítani, egy a régihez képest kétszer akkora kiállítást létrehozni, amely megfelel a XXI. századi követelményeknek… Ez nemcsak egy technikatörténeti kiállítás lesz, hanem egy társadalomtörténeti tárlat is, ami bemutatja hogyan hatott a közlekedés a társadalomra, mik voltak azok az igények, amelyek főbb mozgatói voltak az innovációknak. Szóval, mindez nagyobb feladat, mint működtetni egy régi múzeumot. Egyszerre vagyok főigazgató és projektvezető. Újjá kell szerveznünk az intézményt, egy új, professzionális szakmai csapatot kell összeállítani, az új épület tervezését is irányítani kell. Rengeteg részlet van, amit most dolgozunk ki az ország egyik legnagyobb építész irodájával, a Mérték Csoporttal. A harmadik elem a megújuló állandó kiállítás tervezése. A ház építésének első lépése a bontás lesz, és még idén elkezdődik az építkezés.

Vitézy Dávid Közlekedési Múzeum Igazgatója 2016.05.10. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az építkezés alatt a trolik a szokott útvonalaikon közlekednek?
Az építkezés inkább a Liget felőli oldalon lesz, így a közlekedést nem akadályozza majd. Az előttünk lévő parkolást viszont biztos, hogy korlátozni kell, hogy fel tudjanak vonulni az építők. Föl fogjuk számolni majd a ma még meglévő húsz méter széles aszfaltcsíkot, ami körülveszi a múzeumot. Sokan azt mondják, hogy le lesz betonozva a Liget, de most semmi mást nem látunk itt, csak betont és aszfaltot. A parkolót felszámoljuk, hogy új zöldfelület jöjjön létre a múzeum körül. Az épület mellett a Magyar Nemzeti Galériával közös mélygarázst építünk, ezért tudjuk majd az összes felszíni parkolót a Ligetben megszüntetni, és újabb zöldfelületeket létesíteni.

Ha a beltér teljesen kortárs lesz, az új múzeum új állandó kiállítása radikálisan új szemlélete tükröz majd?
Teljesen kortárs lesz majd, de kerülni szeretném az interaktív kijelzőkre túlzottan építő elemeket is. Az emberek nyomogatják eleget a telefonjaikat, ülnek eleget az internet előtt. Ha elmennek egy múzeumba, akkor nem azt szeretnék, egy hatalmas érintőképernyő előtt álljanak és nekik kelljen minden információt előcsalogatni, számos európai tapasztalat ezt mutatja. Digitális tartalmakra, játékokra, interaktív elemekre persze szükség van, de nem akarjuk az egész múzeumot virtuális térré tenni. Együtt fogunk dolgozni a kivitelezésben és a koncepcióban is a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel. Egy múzeum többek között akkor jó, ha ad egy olyan élményt, amivel a látogató kikerülhet pár órára saját világából és új tudással, élményekkel gazdagodik. A múzeumban a tárgyak mellett a történeteket kell előtérbe helyezni. Azt szeretném, ha olyan élményt tudnánk adni, ami olyan lenne, mint egy mozifilm vagy színdarab. Ha úgy tetszik, legyen forgatókönyve, világítása, hangeffektjei, legyen rendezője és producere. Messze nem csak múzeológiai tudás az, ami egy jó közlekedési múzeumot létrehoz, hanem az a vízió, ami a mérhetetlenül sok történetet és adatot át tudja úgy adni, mint ahogy egy eseményt egy jó film feldolgoz. Az én kedvenc példám a brüsszeli Trainworld, ahol még a szag is olyan, mintha az ember a vágányok között sétálna…

Az természetes, hogy a gyerekek szeretik a régi vonatokat, és vannak vonat-fanatikus felnőttek is, de vajon hogyan szólítják majd meg a nőket, anyákat, azokat, akik eddig nem jöttek be?
A családok és a gyerekek marad az egyik legfontosabb fókuszterületünk, külön bejárata lesz a gyerekcsoportoknak, lesz múzeumpedagógiai oktatás, amit összekötünk a közeli KRESZ parkkal. A kiállítás számos részlete a gyerekeknek szól majd. Kortárs urbanisztikai viták színhelye is lehet a múzeum, és szeretnénk majd tudásközpontként is üzemeltetni a házat. Szeretnénk a turizmus felé is nyitni. Eddig a belföldi látogatókra alapozott a múzeum, szeretnénk, ha Budapest erőteljesebben venne részt a kulturális turizmus építésében, mert a romkocsma-turizmus már túl is lépett az ideális méretén és más látogatókat is ideje lenne megszólítania a fővárosnak. Szóval, olyan kiállítást kell létrehoznunk, aminek van üzenete a külföldiek számára is. Igazán kortárs eszközrendszerrel dolgozó közlekedési múzeum kevés van a világon. Ha jól megcsináljuk, akkor a világ öt legjobb közlekedési múzeuma közé is bekerülhetünk.

budapest_szabadsag_ter_1912

A netes folklór és blogszféra bizonyos eredményeit fel lehet tudományosan dolgozni, és ezt önök is tudják hasznosítani?
Hihetetlen tudástár érhető ma már el az interneten – a múzeumnak a szerepe is átértékelődik ezzel. A Google, a Wikipédia korában és közlekedéstörténet barátainak elérhető kiváló weboldalai mellett nekünk nem a minél több tudás és adat átadására, hanem a történetek, a múlt elmesélésére és tanulságainak átadására és egy átfogó élményre kell koncentrálnunk – hogy olyanokhoz is eljussunk, akik maguktól nem néznének ezeknek utána. Az ilyen weboldalak készítői felé és a náluk elérhető tudás felé szeretnénk nyitni, néhányukkal már beszéltem is, a múltamból eredően számos ilyen kapcsolatom van. Ebben nagyobb sebességre fogunk kapcsolni, de még az energiánk nagy részét a ház tervezése köti le.

Mi lesz a Pecsa repüléstörténeti gyűjteményével?
Várhatóan egy repülőgép lesz a múzeumi csarnokban. A gyűjtemény pontos jövője még nem ismert, jelenleg raktárakban vannak a gépek elhelyezve. A személyes véleményem tudom ezzel kapcsolatban elmondani: a repüléstörténeti gyűjtemény szép anyag, de nincsenek igazán húzódarabjai, amelyek a látogatók tömegét bevonzanák. Akkor tud életképes lenni, ha a nagy utasszállító gépekkel együtt mutatjuk be őket, amik Ferihegyen vannak. Egy integrált repüléstörténeti gyűjteményre lenne szükség, együtt lenne igazán nagy húzóereje ezeknek a tárgyaknak.

Tervezik-e akár a múzeummal együttműködve egy-egy eredeti kisföldalatti pavilon visszaépítését, hiszen szó van a múzeum környékén egy-egy új állomás építéséről…
Ez alapvetően a BKK feladatkörébe tartozik, nem a miénkbe. Amikor BKK vezérigazgatója voltam, elkészítettük a kisföldalatti rekonstrukciós terveit. Csak úgy lehet ebbe belenyúlni, ha biztosítjuk az akadálymentesítést, amit diszkrét, kortárs üvegliftekkel lehet megoldani, amivel nem biztos, hogy ezek a 120 éves építmények visszaépítve jól együtt tudnának élni… A kisföldalattival kapcsolatban nekünk a legfontosabb célunk, hogy kapjon egy új megállót az 1-es villamos kereszteződésénél, a Széchényi fürdő után, a Liget szélén, ami hozzánk is közel lenne. Fontos, hogy a Liget közlekedési rendszere fejlődjön, ezen dolgozik is a Liget Budapest Projekt. A Kós Károly sétányt le kell zárni az autók elől, mert az M3-as bevezetője a Ligeten halad át, ami mégis csak abszurd – számomra meglepő, hogy ez nem zavarja azokat, akik a mai állapotokat tartanák fenn.

Lezárult a vitája a főpolgármesterrel, vagy állandósult az ún. cicaharc?
Ennek két rétege van. Van egy személyeskedésbe hajló szintje, amit láttunk a főpolgármestertől az utóbbi hetekben, én ezt a kesztyűt semmiképp sem szeretném felvenni. Nem zavarnak ezek a megszólalások, megszoktam már. Személyes vitám nincs Tarlós úrral. A vitának azonban van érdemi része is. Nemrég jelentek meg azok a statisztikai adatok, amik azt mondják, hogy Magyarországon az egyik legmagasabb a légszennyezettség miatt elhalálozók száma az unión belül. És ezt nem az ipari, hanem a közlekedésből adódó légszennyezés, a szálló por okozza nagyrészt. Ez azt jelenti, hogy Budapesten évente körülbelül 10.000 ember hal meg előbb azért, mert magas a városban a szálló por koncentrációja. Amikor a vita a kerékpárosokról és a környezetbarát közlekedéspolitikáról szól, akkor érdemes mindenkinek kicsit átgondolni, hogy itt nem egyes emberek személyes közlekedési szokásairól, érdekeiről van szó, hanem arról, hogyan növeljük a környezetbarát módok részesedését a városi közlekedésben. Minden egyes autó számít, amit ki tudunk venni a közlekedésből.

A hetvenes évek közlekedéspolitikájának apostolai most újra átvették a Főváros közlekedésének irányítását – az akkori szemlélet jegyében fölszámolták a belvárosi villamosokat és megszüntették a zebrákat, mindenkit bekényszerítve a föld alá, hogy az autóknak adjanak elsőbbséget. Aki a Ferenciek terén át akart menni a másik oldalra, le kellett mennie az aluljáróba akár babakocsival is. Ezt megszüntettük szerte a belvárosban: a Deák téren, az Astorián, a Blahán, a Corvin negyednél, a Ferenciek terén, és hirtelen a szabálytalan átkelések megszűntek, mindenki elkezdett normálisan közlekedni. Ugyanez a logika érvényesül a végiggondolt és normálisan kiépített kerékpársávok kapcsán is. Ha betartható, követhető infrastruktúra van, akkor a szabálykövetés és a biztonság is nő. Ha valaki kerékpárra pattan, az nemcsak magának tesz jót, hanem a városnak is, mert kisebb lesz a dugó, a légszennyezettség. A fő probléma tehát, hogy most a főváros egy retrográd közlekedéspolitikai fordulatot vett, újra a hetvenes évek elveit alkalmazza és szerintem ez nem a helyes irány, nem ez a jövő, hanem a környezetbarát közlekedési módok további térnyerése. A BKK-t azért hoztuk létre, hogy egy komplex szemléletet honosítson meg, most ezt éppen szétszedik. Ezen jövőképekben van a nézetkülönbség lényege, és nem úgy tűnik, hogy ez a vita lezárult.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •