Eredetileg május 8-án életműkoncertet tervezett Török Ádám, halála miatt azonban ez az esemény elmaradt. Később Dani, Török Ádám fia, felhívta Németh Alajost, mondván, “ne hagyjátok fater örökségét elveszni”. Ekkor kezdték el szervezni az emlékkoncertet, amelyet június 8-án csütörtökön tartanak az Erkel Színházban. Az eseményről Tátrai Tibort kérdeztük, éppen Artisjus-díja átvétele után, ugyanis godfater. nevű szupergroupját választották az év produkciójának. Az eseményen Török Ádámot posztumusz díjazták, ő Artisjus-életműdíjat kapott.

MM – 061.hu

Áprilisban hagyott itt minket Török Ádám. Nagyon közeli a halála, mennyire nehéz így a koncertre fókuszálni?
Volt már egy interjúm ezzel kapcsolatban, mondtam is a srácnak, hogy én nem akarok senkinek a haláláról beszélni, mert azt elfogadni, hogy hetente egyszer-kétszer meghal egy barátom, nagyon nehéz.

Korábban úgy fogalmazott, hogy Ádám olyan irányt vett a zenében, ami nem köthető az aktuális trendekhez, aki világ életében egyfajta rhythm and bluest játszott, és ha volt is, hogy kicsit más irányt vett a zenéje, alapvetően mindig a blueshoz nyúlt vissza. Miért volt különleges abban az időszakban ez a fajta zene?
Tulajdonképpen nem volt különleges, egyszerűen jó blues muzsikát játszott. Ez volt a lényeg: hogy jól muzsikáltak. Amikor az ember rhythm and bluest játszik, nem sok harmóniával, ahol a hangulat, a feeling kerül a középpontba, ilyenkor az a lényeg, hogy jól játsszon. Különleges attól volt, hogy olyan megjelenése volt a színpadon, olyan orgánuma, olyan kommunikációja volt, ami lenyűgözte a közönséget. Ádámmal sok egyéb felállásban is álltam színpadon a Minin kívül, és minden ilyen alkalmat nagyon szerettem vele, mert ahogy énekelt, kommunikált a közönséggel, az mindig tökéletes volt.

A Mini 1977-ben (Fotó: FORTEPAN – URBÁN TAMÁS)

Az, hogy generációkon átívelőt alkotott, akinek a zenéjéhez újra és újra visszanyúlunk, minek köszönhető?
Annak, hogy jól muzsikáltak. És persze ilyenkor kiderül, hogy mi mennyit ér. Vannak bizonyos helyzetek, amikor visszatekintünk, és akkor kiderül, hogy mi marad meg, és mi az, amire már nem is emlékszünk, mert értéktelennek tartjuk.

Ádám sármosan, jól muzsikált, és figyelt arra, hogy a zenekarában milyen kvalitások legyenek. Semmilyen csodával határos dolgot nem csinált, blues muzsikát játszott fuvolával, marha jól énekelt, és szerették az emberek, mert jó volt hallgatni.

Ha jól tudom, amikor megismerte, akkor még nem is fuvolán játszott.
Igen, blockflötén, egy hosszú, egyméteres hangszeren játszott. 1968-at írunk ekkor.

És a Gyugyó név – ahogyan Ön is hívt – is egy hangszerhez köthető?
Igen. Ez egy olyan fuvola, amin nem billentyűk vannak, hanem olyan, mint egy pumpa, aminek a végén van egy kis rúd. És amikor ezt a rudat betolja, úgy emelkedik a hangja, ez meg pont úgy hangzik, hogy: gyugyó, gyugyó. Innen jön a Gyugyó név, ami egy ezredmásodperc alatt ragadt rá Ádámra, onnantól így hívtuk.

Török Ádám januárban a Magyar Zene Háza poptörténeti kiállításán (Fotó: Hatlaczki Balázs)

Milyen számokat játszik a koncerten?
Németh Lojzi állította össze a műsort, azt, hogy milyen számok legyenek, és hogy a bandák milyen sorrendben játsszanak. Én Németh Karcsival, “Szivaccsal” (Balogh Jenő – a szerk.) és Németh Lojzival játszom majd, és Takáts Tomi fog énekelni. Két darabban vagyok benne, plusz a végén a búcsúnótában. Annak idején Ádámmal volt egy közös dalunk, aminek én írtam a zenéjét, ő meg a szövegét, ez az Apák és fiúk, és eljátsszuk a Vissza a városba című nótát is, ami akkoriban egy nagyon nagy dal volt.

Az emlékkoncerten a Mini együttes történetének számos felállásából színpadra lép Balogh Szivacs Jenő (dob), Kézdy Luca (hegedű), Németh Alajos (basszusgitár), Németh Károly (billentyűs hangszerek), Papp Gyula (billentyűs hangszerek), Tátrai Tibor (gitár) és Závodi János (gitár), mellettük ott lesz Bódy Magdi (ének), Deák Bill Gyula (ének), Makovics Dénes (szaxofon), Pataki László (billentyűs hangszerek), St. Martin (szaxofon), Takáts Tamás (ének) és Turai Tamás (ének)

Török Ádám, korunk egyik legjobb rock-blues fuvolistája, énekese, dal- és szövegírója, a műfaj hazai ősmotorja és kiemelkedő egyénisége április 18-án, 75 éves korában hunyt el. Több mint ötven éve tartó pályafutása során több mint 9000 koncertet adott itthon és külföldön, a stílus szinte minden fontos hazai eseményének részese volt – Bem rakpart, Ifjúsági Park, Tabán -, és a műfaj szinte minden élvonalbeli hazai és külföldi művészével játszott.