Mozgalmas, forgatások szabdalta hónapok után a Katona József Színház Kamrában próbál Ónodi Eszter, aki ma ünnepli születésnapját, és akinek sok boldogságot kívánunk. Többek között a shakespeare-i zabolátlanságról, és a mindennapok felszabadultságáról beszélgettünk.
CSETE BORBÁLA – 061.hu
Tavaly számos filmben forgattál, most kicsit nyugalmasabb a hétköznapok?
Az év végén forgott Kamondi Zoltán filmje, amely három munkacímen futott: Halj már meg, Örök béke és Salto mortale – át voltak húzva az ajándék stábpólón, így nem is tudom, mi a végleges címe. A főszereplő Kováts Adél, és én vagyok a másik hős, augusztus végétől kezdtük a munkát, Márton László egy novellájának alapján. És benne voltam még egy diplomafimben is.
Foto: Horváth Péter Gyula
Idén is folytatódik a filmes széria?
Még korai erről beszélnünk, tavasszal szokott sok dolog eldőlni – tudom, hogy van, aki tervez velem, még épp írja át a könyvét, az Anyám és más futóbolondok-ba két hét alatt csöppentem, az első telefon és a forgatás között alig telt el egy hónap. Ebben a szakmában nincs olyan, hogy normális, semmilyen szempontból.
Hogyan sikerül ilyen normális rendezett életet élned egy ennyire nem normális világban, munkával?
Próbálom, hogy meglehessen a balansz. Tizennyolc éve vagyok a Katona társulatának szerződéses tagja, húsz éve kezdtem ott a gyakorlatom.
Hogy alakul az évadod?
Az Ahogy tetsziket próbálom a Kamrában. Előtte Gothár Péterrel dolgoztam a Részegek című előadásban.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mi szerint választasz szerepeket?
Sokan azt hiszik, hogy hatalmas magyar sztárokként mi válogatunk a jobbnál jobb szerepek, forgatókönyvek között. Nos erről szó sincs, főleg a színházban messze nem vagyok abban a helyzetben, hogy én dönthessem el, mit és mikor játszom, hiszen nem szabadúszom, hanem egy társulatban dolgozom. Másfelől jó a biztonságot adó bázis léte, amely átlendít hullámvölgyeken, holtpontokon. A filmeknél persze más a helyzet, ott gyakrabban mondtam már nemet.
Amikor film-, tévéfilmszerepet kapsz, szívesen enged el a színházad?
Máté Gábor olyan igazgató – és ezért nagyon szerencsések is vagyunk -, aki színész lévén pontosan tudja, hogy egy filmszerep, vagy például az Aranyélet című HBO sorozatban egy főszerep milyen nagy ajándék – hiszen például ő is játszott a Terápiában. Szakmailag kiváló, csodálatos alkalom, és a szervezhetősége is megoldott volt: nem kellett darabból kivenni, nem próbáltam éppen.
Lesz-e folytatása az Aranyéletnek?
Nagyon örülnék neki.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hogyan láttad belülről az Aranyéletet?
Eddig sosem voltam sorozatfüggő, az Aranyélet óta, ahogy belefutok, elkezdtem nézni párat, és meg kell erősítenem, mennyire szuper műfaj, amilyen magas szinten művelik. Nem egy szórakoztatóipari termék, hanem A-listás sztárok szívvel-lélekkel létrehozott alkotása. Ha szabad ilyen fennkölten fogalmaznom, tükröt tart a valóságnak. A sorozat kapcsán rengeteg ismerősöm megkeresett, hogy vele milyen hasonló helyzet történt meg. Tényleg a mai valóságba ágyazott– lásd. alapítványi csalás – és nagyon szerettem csinálni, annyira más karaktert kellett játszanom. Most fordult először elő a következő gratuláció: „Figyelj, nagyon jó voltál, annyira utállak!” Egy-két pillanatban egész emberi volt az általam játszott Janka – minden erőfeszítésem erre irányult. Nagyon kevés szerethető dolog volt Janka karakterébe írva, eljátszva, ha arra törekedtem volna, hogy még ezt hangsúlyozzam, borzasztó lett volna. Pont az volt a dolgom, hogy a maximumot belecsempésszem emberségből. Ettől lett, reményeim szerint egy pici izgalma a karakterének, néha lehetett vele menni, együttérezni.
A Katonában is megragadható ez a társadalmi érzékenység az utóbbi évek szövegválasztásaiban?Máté Gábor igazgatása alatt, főként a saját munkáiban minden évadban egy nagyon szociografikus, társadalmilag fontos, kritikus előadást állít színpadra – szinte újságcikként. Úgy tűnik, a nézők nagyon jól fogadják, várják ezeket. Nagyon jónak tartom, nyilván meg kell találni az egyensúlyt, hogy ne propagandaszínház legyen, hanem művészi értékkel rendelkezzen. Hosszú távon úgyis a művészi alkotások, és nem a politikai csatározások maradnak fenn…
Fotó: Horváth Péter Gyula
Most tavasszal a Shakespeare-előadás hogy kerül a Kamrába?
Teljesen szabálytalan és akármi művelhető a darabjaival, ilyen Shakespeare, most Kovács D. Dániel rendezésében. Ugyan messze nem játszottam végig a Shakespeare-i oeuvre-t – egy keszthelyi előadásban Rosalinda voltam, a Katonában volt egy Szeget szeggel meg egy Vihar és egy III. Richárd Szegeden. Az egyik legizgalmasabb találkozásom a W. H. Formáció Shakespeare-szonettek előadása volt a MüPában, az egyalkalmas estet aztán még játszottuk egy szűkebb formációval: Márkos Albert, Gryllus Samu, G. Szabó Hunor és Sena Dagadu szereplésével. Eredetileg arra voltam kitalálva, hogy a verseket magyarul tolmácsoljam, aztán körvonalazódott, ennél sokkal izgalmasabban is részt tudok venni, szövevényesebben, mint a magyar hang. Egy nagyon szabad dolog született – ahogyan a Kamrába álmodott Ahogy tetszik is felszabadultan szemtelen lesz. Lehet, hogy valaki érzékenységét sértheti is majd a pimaszság, noha ez elemi szervezőerővé válik. Kanavászként kezeljük a szövegkönyvet, ahogy maga Shakespeare is, Nádasdy Ádám nyomán Závada Péter szövegkönyve, és még improvizálni is fogunk!
Fotók: Horváth Péter Gyula