Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Egymilliárd eurós botránnyá dagadt az egyedi kéziratokra kitalált befektetési társasága, a francia Aristophil bukása. Igazi dokumentumokkal házalt, ott kezdődtek a bajok, hogy felülértékelte azokat, és részvényesítve adta el, sokszor úgy, hogy még nem is volt az övé.

Az amerikai Yale Egyetem 24 ezer euróért egy 1648-ban Hollandiában kibocsátott, lejárat nélküli kötvényt vásárolt a különleges könyveket és kéziratokat őrző könyvtárába. A XVIII. században alapított egyetemnél régebbi, kecskebőrből készült, ezerguldenes értékpapír azonban nem csak a kora miatt érdekes. Az egyetem tavaly felvette a kapcsolatot a kötvényt annak idején kibocsátó, ma is létező vízügyi hatósággal, amely – mint kiderült – még mindig fizeti a kamatot. Így a Yale a papírra – amely a világ öt legrégebbi örökjáradék-kötvényének az egyike – 2003-ig visszamenőleg 153 dollár hozamot kapott. Azt viszont nem tudni, hogy áll-e még a Lek folyón az a móló, amelynek építését a kötvénykibocsátásból finanszíroztak.

Kevésbé szerencsés az a 18 ezer befektető, akik az Aristophil francia vállalkozástól vettek értékes kéziratokkal fedezett részvényeket. A cég az általa felhalmozott mintegy 130 ezer dokumentum után az értékpapírosítás révén közel egymilliárd eurót zsebelt be, és a tavaly kezdődött nyomozás mára kiderítette, hogy az iratok korántsem érnek annyit. A hatóságok felfüggesztették a vállalat működését, bankszámláit befagyasztották, és Gérard Lhéritier tulajdonost több társával együtt piramisjátékkal gyanúsítják. A 66 éves üzletember 2 millió eurós óvadék ellenében szabadlábon védekezhet.

Pedig a világ egyik legnagyobb kéziratpiaci szélhámosságának tűnő vállalkozás szép reményekkel indult. A vízvezeték-szerelő fiaként született Lhéritier katonai karrierje után vagyonkezelőként dolgozott, de autodidakta módon belevetette magát az értékes történelmi kéziratok világába. Végül 1990-ben megalapította az Aristophilt azzal az ötlettel, hogy ritka iratokat vásárol, és azokat részvényesíti. Ezzel kétségtelenül felkavarta a néhány kereskedő markában lévő, álmos párizsi kézirat- és autogramüzletet. Az ötletgazda egyik korai szerzeménye a félmillió euróért vásárolt, 54 oldalas Einstein–Musso-kézirat volt, amelyben a két tudós a relativitáselméletről értekezik. Lhéritier 400 részvényre „bontotta” az okmányt, és a szakmában szinte mindenki akart „egy darab Einsteint”.

ari

A fotón Gérard Lhéritier

A piac császárává vált Lhéritier valódi kézirat- és levélritkaságokat szerzett. A szürrealizmus kiáltványa André Breton francia író által jegyzett kéziratát közel 2 millió euróért, De Sade márki Szodoma 120 napja című regényének a Bastille börtönben papírtekercsre írt eredetijét 7 millió euróért, Vincent van Gogh és Paul Gauguin festők egyik közös levelét pedig 462 ezer euróért vásárolta meg. Megszerezte XVI. Lajos király kivégzése előtt írt politikai testamentumát, Victor Hugo, Honoré de Balzac és Gustave Flaubert kézzel írt oldalait. Birtokába jutottak iniciálékkal díszített középkori kódexek, eredeti Mozart-kották, sőt állítólag még holt-tengeri tekercsek is. Lhéritier csak részvényesítette az értékes dokumentumokat, és dőlt a pénz.

A bizalom nem lohadt, a befektetők között volt Dominique de Villepin volt francia kormányfő is. A gyűjtemény a francia nemzeti levéltár figyelmét is felkeltette, sőt a hivatal bírósághoz fordult, hogy az állam számára megszerezze Charles de Gaulle egykori elnök 313 lejegyzett táviratát, amelyeket a tábornok még az ellenállás éveiben, 1940–1942-ben küldött Londonból.

A hatóságok azért kezdtek szaglászni, mert a gyanújuk szerint az Aristophil gyakran évi 8, sőt öt évre 40 százalékos osztalékot ígérve csábította a befektetőket, majd a pénzből később vásárolta meg a fedezetül szolgáló iratokat, netán fizetett a korábbi befektetőknek. Szakértők szerint igen gyakran túl is értékelték a szerzeményeket. A Napóleon leveleit, kéziratait is tartalmazó gyűjteményt például 13,4 millió euróra taksálta a cég, holott valójában legfeljebb 2,3 millió eurót ér. Az 54 oldalnyi Einstein–Musso-kézirat fejében kibocsátott részvényekért 28,5 millió eurót kaszált, de a kalkulációkkal teli tudományos értekezés ma legfeljebb 12 millió eurót érhet.

Lhéritier azzal védekezik, hogy az iratok a részvényeseik tulajdonában vannak, ő maga pedig több pénzt invesztált a vállalkozásba, mint amennyit kivett belőle. Sőt a szerencse bizarr fordulatával a vállalkozó 2012-ben 170 millió eurót nyert a francia lottón, amit a Charlie Hebdo szatirikus hetilap két évvel később tárt fel. Lhéritier ügyvédje – elismerve a nyereményt – közölte, hogy védence abból 40 milliót a vállalkozásába fektetett.

A kéziratokba – és a könyvekbe – való befektetés azonban nem egyszerű. Szakértők szerint a ritkaság, az állapot, az érdeklődés és igen gyakran a divat is befolyásolja egy-egy kézirat vagy könyv értékét. Az ilyen invesztíciónak csak hosszú távon van értelme, és a piac korántsem likvid. Inkább az iratok, könyvek szerelmeseinek való ez a műfaj, akik néha valóban sokat keresnek, ha eladják a ritkaságaikat, amelyek valaki számára kiemelt fontossággal bírnak.

Az Egyesült Államok alapjait lerakó törvényekről – köztük az alkotmányról – készült kiadvány George Washington első amerikai elnök birtokában lévő, s általa jegyzetekkel ellátott példánya 2012-ben a Christie’s aukciósháznál 9,8 millió dollárért talált gazdára, miközben a korábbi tulajdonosa 1964-ben 27 ezer dollárt fizetett érte. A kiugró árat indokolja, hogy a történelmi dokumentum a néhai államfő egykori otthonában, Mount Vernonban lévő emlékkönyvtár birtokába került. Négy éve a III. Richárd angol király által aláírt egyik okmány 170 ezer dollárért kelt el, a becsült árverési érték több mint hatszorosáért. A XVI. század elején flamand művészek által írt és díszesen illusztrált imakönyv – amely a XIX. század végétől tulajdonos Rothschild családról kapta a nevét – 2014-ben 8,2 millió fontért talált új gazdára, a vevő egy ausztrál milliárdos.

A világ eddigi legértékesebb kézirata Leonardo da Vinci egyik kódexe, amely az itáliai művész-polihisztor gondolatait, elmélkedéseit, rajzait tartalmazza. A Leicester vagy Hammer Kódexként is ismert műtárgyat Bill Gates Microsoft-alapító vette meg 1994-ben 30,8 millió dollárért. Aztán három évvel később a történelmi napló digitális változatával ajándékozta meg az internet korába lépő világot.

Forrás: hvg.hu


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •