Mielőtt beestünk volna a budapesti Arcadia kiállításra, úgy képzeltük, az élmény nagyjából Pirx kapitány kalandjainak újranézéséhez lesz fogható. Mert mi mást is adhatnak nekünk 2016-ban a dodók sorsára jutott arcade videójátékok meg flippergépek, mint amire a rendezvény már a nevében is utal: játéktermi nosztalgiát. Aztán a vadul pittyegő-csörömpölő-villogó masinák között bolyongva, a tűzgombokat püfölve a nosztalgikus félmosoly olyasféle ábrázattá alakult, amelyet Sam Neill vágott, amikor először megpillantotta a Jurassic Park fenséges ősgyíkjait.
MAPET – 061.hu
Az Arcadián percek alatt butultunk vissza vásott kölyökkori önmagunkká, aki annak idején alig várta, hogy suli után az ebédpénzt a közeli presszó videójátékába pöccintse. De míg akkoriban az érmék felélésének és a game over felirat megjelenésének kettős csapását nehezebb volt kiheverni, mint egy matekból benyelt karót, itt nincs megállás. Csak örök élet meg ingyen lőszer, a gépeket ugyanis természetesen szabad játékra állították a szervezők. Az ország eddigi legnagyobb, játéktermi (és egyéb játékgépeket felvonultató) interaktív nosztalgiakiállításán a hét végén körülbelül 200 darab jórészt kultikus masina idézte meg az arcade-világ aranykorát. Az Arcadián a főszervező budapesti Flippermúzeum mellett Európa legnagyobb videójáték múzeuma, a prágai Arcade Hry és a krakkói flippermúzeum, továbbá gyűjtők is megjelentek a gépeikkel.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Miután a kilencvenes években, a konzolok megjelenésével a játéktermek egyre inkább elnéptelenedtek, majd legtöbbjük bezárt, a flipperek meg a videójáték-kabinetek magángyűjtőknél, klubokban vagy múzeumokban landoltak. Ennyi év után szinte már csak Japánban üzemelnek nagy számban spéci játéktermek, pedig a budapesti Arcadia- kiállítás jó példa rá, hogy az arcade-hangulat a mai, virtuális valósággal delejezett ifjúságot is képes visszarántani a pixelmennyország őskorába. Jó példa erre az a 12 éves forma kislány, akit negyedóra várakozás után finoman megkérdeztem, mikor szándékozik végre lekattanni az egyik gyerekkori kedvencemről, a Wizard of War-ról. Amikor válaszul rám szegezte megüvegesedett tekintetét, elszégyelltem magam, és inkább a Star Wars-sarokba takarodtam felejteni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Innen is nehéz volt elszakadni, de rengeteg régi ikonikus játék és kuriózum várta még, hogy megcsodáljuk. Az egyik szekció az otthoni számítógépek és a konzoljátékok evolúcióját, forma- és típusgazdagságát mutatta be a platformhoz tartozó játéklegendákkal a teljesség igényével, ami egyébként a tárlat egészéről elmondható. Külön sarok jutott a népszerűbb arcade játékokból kiadott table topoknak, azaz kisebb asztali gépeknek és az olyan ősrégi mechanikus játékoknak, mint a míves faszerkezetű asztali hokijátékok vagy egy 1940-ből származó, és még ma is rém szórakoztató légvédelmi “szimulátor”. Az arcade kabinetek hosszú sorában játszhattunk a 1978-as Space Invaders-szel, a 80-as évek kedvencei közül kipróbáltuk a legendás Scramble, a Quasar, a Crazy Kong, a Vanguard, a Dig Dug vagy a Tron játékokat, a 90-es évek terméséből pedig a Mortal Kombatot és a Street Fightert.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Mondanunk sem kell, az arcade videójátékok menete igen egyszerű. Legyen az verekedős beat’em up vagy lövöldözős shoot’em up, szinteket kell teljesíteni, amelyeken túljutva a missziók egyre nehezednek. A reakcióidő a rutinnal csökken, a kihívással emelkedik az adrenalinszint – ez lenne az, ami a flippert és az arcade videójátékot leginkább összeköti. A flipper azonban mégiscsak más műfaj: ez a varázslatos játékautomata volt a modern idők popkultúrjának barométere, amelyen a kezdetektől nyomot hagyott a divat, a filmek (Hollywood), a sport és a zene, míg a játékról is készültek filmek, zenés színdarabok, sőt, rockszámok is – gondoljunk csak a The Who Pinball Wizardjára. A gépek valaha egyszerű gyártási folyamata a 80-as évekre tervezők, művészek, mérnökök, szerelők és zeneszerzők csapatmunkájává, a flipper pedig interaktív műalkotássá nemesedett: a játékos tekintete a golyóval együtt száguldva tapogathatja le a legapróbb részletekig futurista karneválok, art deco mészárszékek vagy messzi-messzi galaxisok ingergazdag univerzumát.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Az Arcadián flippervilágbajnokság is zajlott 17 ország, több mint 200 játékos részvételével és igazi flipperkülönlegességeket is kiállítottak. Különleges élmény játszani például az újlipótvárosi Flippermúzeum Amerikából szervált büszkeségén, az 1979-es Herculesen. Az Atari cég gigásza, a világ legnagyobb flippergépe több mint 235 centi hosszú, egy méter széles, és két méternél is magasabb, nem is csoda, hogy billiárdgolyóval működik. Kifejezetten az Arcadiára készült a Terminator 2. újragondolt, fémes hatású és szemet gyönyörködtető változata, de a legnagyobb tömeg mégsem a Krakkóból érkezett műalkotáson, hanem a kontinensen először nálunk, pontosabban az Arcadián látható új Alien flipper körül csoportosult. A Ridley Scott kultikus horrorjának 35. évfordulójára legyártott masina minden xenomorf-rajongó nyálelválasztását megindítaná a filmes motívumok részletes kidolgozásával vagy azzal, hogy játék közben méretes képernyőn követik egymást az első két filmből származó ikonikus jelenetek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Külön meg kell említenünk Lacfi András Altar Furniture nevű műhelyének bútorait, köztük a zenei és számítógépes kazetták által inspirált Great Tape sorozat darabjait vagy a világszerte ismert díjnyertes Droidot, amely nem más, mint egy R2-D2-ra stilizált, a Star Wars világára épülő dohányzó- és flipperasztal. A hamisítatlan játéktermi hangulat szellemi béklyójában nem igazán tudtuk eldönteni, hogy amit itt láttunk, az voltaképpen mi volt: nosztalgiakiállítás vagy játéktermi reneszánsz? Akárhogyan is, igény biztosan lenne rá.
Vezető fotó: Horváth Péter Gyula