Orvosát, gyógyszerészét – A Placebo A Place For Us To Dream című válogatásáról

Adj ki egy válogatás albumot, és fogd rá a nyuszira! A Placebo érzékeny kollektívája úgy gondolta, hogy jöhet egy kis átmozgató edzés, és igazuk van. Az ember megáll a több ezer CD-t tartalmazó Benno polca előtt, és annyit gondolkodik, hogy mit tegyen fel, hogy ezalatt alatt simán meghallgathatná mondjuk az A Place For Us To Dream című dupla Placebo válogatás egyik felét.

PZL – 061.hu

Szóval, a válogatások afféle memo cetlik, postitek az életművekben, és ha az adott életművek hibátlanok, akkor miért is emelhetnénk kifogást ellenük? Nem is tesszük. A Placebónak 2004-ben jelent meg egy átfogó válogatás albuma Once More With Feeling: Singles 1996-2004, azóta eltelt 12 év, született néhány nagy sláger, például a Meds, vagy az idei listás daluk, a Jesus’ Son. És kerek évfordulót is bármikor kereshetünk, kabáthoz a gombot, vagy éppen a lemezt, mert ugyebár a zenekar 22 éves, ami nem olyan kerek viszont az első lemezük pont húsz éve jelent meg, ami azért nem hangzik rosszul.

A Placebót könnyű szeretni, hatásos, egyszerű, melodikus art-rock dalokról van szó, amiket imádtak a zenei csatornák szerkesztői, mert látványosak és áramvonalasak is voltak. A A Place For Us To Dream természetesen zenekar karrierjének legfontosabb dalait tartalmazza, itt van a Pure Morning, a felülmúlhatatlan generációs himnusz, az Every You Every Me, vagy a maga nemében tökéletes indie-pop sláger, a The Bitter End. A dalokat talán lehetett volna még polírozni, és valljuk be, több lehetőség van ezekben a dalokban, mint amennyit Molkóék kihoztak belőlük, és az is biztos, hogy a kvalitásosabb Muse jobban meghangszerelte volna mondjuk a Meds-et, de ez van, ez az a hangkép, ami a Placebót jellemzi, és végül is a popban maguk a dalok számítanak. A rock and roll nem a mérnöki konstrukció, hanem az őserő.