Tudta, hogy a Vujicsics együttes 1983-ban fellépett a dániai Roskilde fesztiválon? Vagy hogy 1985-ben Ausztráliában másfél hónap alatt 28 koncertet adtak? A magyar folk története és a Muzsikás 40 után újabb hiánypótló, a hazai népzenei szcéna egyik meghatározó csapatát bemutató kötettel jelentkezett a grandiózus zenetörténeti munkáiról ismert Jávorszky Béla Szilárd. A Vujicsics-örökség a magyarországi délszláv népzene leghitelesebb tolmácsolójának, a Vujicsics, és a javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes életművének bemutatására vállalkozik. A könyv a Jávorszkytól megszokott alapossággal, interjúrészletekkel, sztorikkal, fotókkal gombolyítja fel a népzenei revival nem csak a határokon innen, hanem az azokon túlnyúló muzsika felé is nyitó rétegét, ráfókuszálva a hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban szerbek és horvátok változatos és gazdag népzenei örökségére.

MM – 061.hu

„Mindig is a bartóki hozzáállást igyekeztünk képviselni a délszláv zenei kultúra befogadása érdekében. A legtöbbet a magyar közönségnek játszottunk. Szerettük volna, hogy ez a közeg még befogadóbb legyen. Oldani a történelmi sebek ejtette rossz előítéleteket. Megmutatni, hogy ezek szép zenék, jó táncok, jó dallamok. És hogy mennyi minden köti össze ezeket a népeket és kultúrákat… Mi voltaképpen azt képviseljük, amit Bartók. Hogy – hangozzék bár pátoszosan – a népek testvérré váljanak, és közben magyarként ugyanezt a hazát vigyük előre” – mondja Eredics Gábor, a Vujicsics együttes egyik alapítója, aki a napokban vehette át a Magyar Örökség Díjat, együttesét pedig a több évtizedes délszláv népzenei hagyományőrző tevékenységét magyar örökséggé nyilvánították. A Vujicsicsnak és a Söndörgőnek is origója a bartóki gondolkodás és a bartóki gyűjtések is: Bartók bánáti gyűjtéseiből régóta szemezgetett, már a második lemezen játszott belőle dallamokat a Vujicsics. A könyvből például kiderül az is, hogy Bartók 1935-ben publikált Szerb és bolgár parasztzene a Bánátból című tudományos célú füzetkéje a szerb népzenetudomány számára roppant fontos dokumentum, amely a Vujicsicsnak hála nemrég reprint kiadásban mindenki számára elérhetővé vált.

A könyv az 1974-ben alakult Vujicsics együttes – akik úgy definiálják magukat: „öszvérek vagyunk, magyar identitással” – pályáját tekinti át, kezdve a délszláv zenei örökség első számú letéteményese, a több generációra visszatekintő Eredics-család bemutatásával, az 1977-es Ki mit tud? győzelmen és a kuvaiti, ausztráliai kalandokon át a délszláv háború Vujicsicsra gyakorolt hatásáig. A Pomázi Ifjúsági Nemzetiségi Zenekar 1976 októberében vette fel a tragikusan elhunyt zeneszerző és népzenekutató, Vujicsics Tihamér nevét, kezdetben sokféle népzenét játszottak, majd a határon túli délszláv muzsika felé vették az irányt, ezeket a zenéket kezdték gyűjteni és megszólaltatni. A könyvből megtudhatjuk, hogy a szerb báloktól Joe Boyd-ig és a Hannibal Records-ig vezető utat sok bukkanó nehezítette: ilyen a kezdetben négytagú, majd folyamatosan fogyatkozó női kórus, a Muzsikás és a Vujicsics között “ingázó” Sebestyén Márta, valamint ő és két zenekari tag közötti személyes ellentétek, Győri Károly alkoholizmusa, vagy Joe Boyd Muzsikás-preferenciája. Nagy utat járt be a zenekar, s habár a lemezkiadást nem vitték túlzásba, az immáron 45 éve működő zenekar ma is összetart. Az 1995-ben induló, javarészt fiaikból álló Söndörgő együttes pedig méltó utódja a Vujicsicsnak, igaz, ők bátrabban nyúlnak az archaikus dallamokhoz, újabb és újabb színekkel gazdagítják a hazai délszláv zenei hagyományokat.

Jávorszky Béla Szilárd könyvében rávilágít arra is, hogy Eredics Gábornak oroszlánrésze van a Zeneakadémia Népzenei Tanszékének 2007-es megalakulásában. Batta András, a Zeneakadémia korábbi rektora így emlékszik vissza: “Pesti, belvárosi gyerek lévén semmi közöm nem volt a népzenéhez – legalábbis az említett Söndörgő-élményig nem. Aztán a tanszék megalapításának nyitányaként 2006. november 25-én a Zeneakadémia Kistermében (még a nagy felújítás előtt) volt egy – számomra – felejthetetlen nap, amikor bemutatkoztak a táncházmozgalom emblematikus előadói… Soha nem gondoltam volna, hogy épp én leszek az a révész, aki átviszi a népzenét a felsőfokú oktatás folyójának túlsó partjára… De persze a tanszék létrehozása Richter Palit, Eredics Gábort és a többieket dicséri. Én csak eveztem, a de a csónakban ők ültek.”

A kötet utolsó negyede a Söndörgőről szól, amelynek tagjai ugyan klasszikus zenét tanultak, de ahogy Eredics Dávid fogalmaz, a népzene elemi szinten “csiklandozta” őket, így nem volt mese, csinálniuk kellett. Frissességet, energiát vittek a műfajba, a 2014 nyarán megjelent Tamburocket az európai világzenei rádiósok listájának első helyén állt, az éves összesítésben a 3. legjobb világzenei lemez lett. Az angliai Songlines és fRoots világzenei magazinok az év lemezének választották. Az együttes évek óta sorra kapja a legrangosabb külföldi koncerttermek meghívásait, nemzetközi színtéren is a világ legjobb világzenei formációi között tartják őket számon.

A 168 oldalas, fotókkal gazdagon illusztrált monográfia tehát a magyarországi délszláv zene két legfontosabb képviselőjének pályáját mutatja be, mindezt olvasmányosan, közérthető elbeszélői stílusban, így az is érdekesnek találhatja – és ez a Jávorszky-munkák legnagyobb erénye -, akit a népzenétől eddig hideg is kirázott. A könyvhöz tartozik egy CD-melléklet is, amelyen a Vujicsicsra és a Söndörgőre nagy hatást gyakorló gyűjtésekből hallható válogatás.

Jávorszky Béla Szilárd
Vujicsics-örökség
Kossuth Kiadó
168 oldal, 3990 Ft