Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 72
  •  
    72
    Shares

Szent Johanna, azaz Jeanne d’Arc, a lotaringiai parasztlány Franciaország egyik legismertebb történelmi személyisége, nemzeti jelképe, hőse és példaképe, akinek tragikus sorsa és élettörténete hat évszázadon át hatott a nyugati kultúrára. Haditettei eredményeként hazája megnyerte azt a háborút, amelynek korábban szinte minden jelentős ütközetét elvesztette az angolokkal szemben. Alakja rengeteg művészt és rendezőt megihletett, számos festmény, zenei és irodalmi alkotás, színpadi mű készült róla, de neve korunkban sem veszett a feledés homályába: a filmvilágban is megtalálta az útját, sőt, a legmodernebb médiumok – videójátékok, képregények, reklámok – is merítenek a történetéből. Jeanne d’Arcot száz éve, 1920. május 16-án avatta szentté a Vatikán, az évforduló alkalmából pedig bemutatjuk az orléans-i szűz élettörténetét, és öt kiváló mozit a róla készült megannyi filmalkotás közül.

061.hu

Jeanne d’Arc szenvedései (1928)

A mindmáig legjelentősebb dán rendezőnek tartott Carl Dreyer nagyrészt premier plánokból álló művét azonban már 1958-ban Brüsszelben klasszikussá avatták a kritikusok: 78 szavazattal a “minden idők 12 legjobb filmje” között a negyedik helyre került. A forgatókönyv az utolsó nap drámai fordulatokban bővelkedő eseményeit idézi, hiteles vallomások alapján. Az eretnekként máglyahalálra ítélt törékeny lány élethalálharca a görög tragédiák szigorú egyszerűségével jelenik meg a páratlanul szuggesztív képkompozíciókon.  Dreyer a forgatókönyvet nagymértékben a per vallomásanyagára alapozta, a film egyetlen nap alatt játszódik. Kezdődik az inkvizíciós bíróság előtti kihallgatással és rábeszéléssel, hogy Jeanne tagadja meg önmagát, és a máglyahalállal végződik. Dreyer rendezése mellett, amely csorbítatlan szépséggel élte túl a filmművészet átalakulását, ki kell emelni a címszereplő Falconetti törékeny, csodálatos alakítását, és a Hunnia Filmgyárból indult Máté Rudolf operatőr retinába égő premier planjait. Dreyer műve a némafilmek és egyúttal a Szent Johanna-filmek történetének is csúcsalkotásai közé tartozik.

Jeanne d’Arc 1412 körül született. Parasztlány volt, aki semmiféle katonai képzést nem kapott (a kor szellemében nem is kaphatott), ám már gyermekként látomásai voltak és angyalok hangját hallotta. Miután 1422-ben előbb V. Henrik angol, majd néhány hét múlva VI. Károly francia király is meghalt, zűrzavaros helyzet alakult ki. VI. Károly kitagadott fia, a dauphin magának követelte a francia trónt. A kiskorú VI. Henrik nevében kormányzó Bedford hercege, V. Henrik fivére több győzelmet aratott a franciák felett, s úgy tűnt, joggal bízhat burgundi szövetségeseiben. Az angolok 1428-ban ostromzár alá vették Orléans városát, amelynek eleste megpecsételte volna a franciák sorsát. Jeanne ekkor lépett a történelem színpadára. Tökéletes időzítés.

Jeanne D’Arc pere (1962)

Robert Bresson filmje szintén csupán a végjátékot, a bírósági tárgyalást mutatja be, amelynek végén halálra ítélik a lányt. Nem feketén-fehéren ábrázolja a perben egymással szemben álló feleket, az egyszerű, írni-olvasni sem tudó parasztlányt még vádlói is tisztelik, még ha elszántak is abban, hogy elítélik. Cauchon püspök és a többi vádló inkább szenvtelen ügyintéző, mintsem lángoló-lobogó fanatikus, akik idővel megrendülten figyelik Johannát, a lány lelkének legmélyéről fakadó egyszerűség és tisztaság megragadja őket. Zene szinte egyáltalán nincs a filmben, dobpergés, harangszó, a meggyújtott máglya keltette zaj az, ami különleges feszültséget hordoz. “A némaságot a hangosfilm találta fel” – vallja a rendező, és Dreyer szenvedélyes, izzó, égbe kiáltó Szent Johannájához képest Bresson Jeanne-ja valóban makacs némaságba burkolózik. Bresson itt is amatőrökkel vagy kezdőkkel dolgozott, a színészi játék mégis lenyűgöző. Érezni, hogy minden szereplő mély átéléssel formálja meg a szerepét.

A háborúban megroppanni látszó franciáknak igazából nem is hadvezér kellett, hanem olyan valaki, aki a hit erejével bátorságot önthet szívükbe. A kor vallásos érzületét vizsgálva nem csoda, ha egy férfiruhát öltött fiatal lány – aki elmondása szerint isteni hangokat hallva győződött meg arról, hogy neki olyan küldetése van, amihez az Úr támogatását is maga mögött tudja –, alkalmas volt erre a szerepre. 1429-ben Jeanne elérte, hogy fogadja őt a dauphin, aki katonákat is adott mellé. Rövid, ám intenzív katonai kiképzést kapott, megtanult stabilan ülni a lovon és lándzsát használni. Serege májusban végül felmentette az ostromlott Orléans városát. A sikert nagy mértékben elősegítette, hogy Jeanne fanatizálni tudta a katonákat.

Jeanne d’Arc – Az orléans-i szűz (1999)

Luc Besson filmje a csaján csúszik el: Milla Jovovich ötödik elemként remekül működik Az ötödik elemben, de az isteni küldetéstudattal harcba induló tisztaszívű parasztlány szerepében nem igazán működik a gazella-báj, az ukrán szupermodell-szerepbe beleragadt amatőr színésznővel lehetetlen azonosulni, túlpörgései pedig sokat rontanak a filmélményen. Érdekes módon azonban az őt körülvevő nemzetközi szereplőgárda nem csak, hogy hibátlan, hanem egyenesen fantasztikus: John Malkovich a jellemtelen és számító király, Faye Dunaway az enyhén démonikus beütésű anyósa, aki azonban kétségtelenül kiváló politikus. Továbbá itt van még a mindig karizmatikus Vincent Cassel egy remek szerepben, illetve a Nikitából is ismert Tchéky Karyo, de az igazi nagy ász a történet legvégén megjelenő Dustin Hoffmann, aki a rövidke és tőle merőben szokatlan diabolikus szerepében egyszerre félelmet keltő, miközben mégis valahol megnyugtató, ami rendkívül érdekes és egyedi hatást kelt.

A orléans-i győzelem várt hatása (ekkor még) elmaradt, a dauphin nem indult meg az angolok ellen, Jeanne viszont több győzelmet is aratott (Jargeau, Beaugency, Patay). Júliusban ott állt Reimsben a dauphin mellett, amikor azt VII. Károly néven királlyá koronázták. Jeanne ezután elhamarkodott ostromot intézett Párizs ellen. Sebesülésének híre lelohasztotta katonáit, s a királytól sem kapott megfelelő segítséget. Ezután már csak kisebb jelentőségű katonai vállalkozásai voltak. Amikor megtudta, hogy a burgundiak nem szövetkeznek a franciákkal, hanem Compiègne ostromát készítik elő, a város felé indult. Eltévedt a ködben, s fogságba esett.

Szent Johanna (1999)

Luc Besson ambíciózus filmjével egy időben, jóval szerényebb büdzséből készült ez a kétrészes tévéfilm, ami azonban akár útmutatóul is szolgálhatna, hogyan kell történelmi filmet csinálni. Christian Duguay opusza nem véletlenül kapott hét Emmy-díjat és jelölték négy Golden Globe-ra. Szerényebbek a trükkök, a statisztéria, de kárpótol minket a bessoni blockbusternél hitelesebb történet, a dramaturgia és a színészi játék – elsősorban a király lelkészének szerepében Peter O’Toole és a főhősnő Leelee Sobieski.  A kanadai kosztümös alkotás mértékkel adagolja az érzelmeket és nem csöpög a vértől, de elég cselekményes és akciódús ahhoz, hogy ne unatkozzon rajta senki.

Bedford hercege kihasználta a kedvező lehetőséget, megvásárolta a fogságba esett Jeanne-t Burgundia hercegétől, s a kor jogrendjével is ellentétes módon egyházi bíróság elé állíttatta. A bíróság bízvást koncepciósnak nevezhető, jogilag és formailag is ezer sebtől vérző perben boszorkányság vádjával máglyahalálra ítélte, a verdiktet 1431. május 30-án Rouen főterén végrehajtották. Jeanne utolsó szavaival Jézust és a Paradicsom szentjeit hívta, szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.

Jeanette: Jeanne d’Arc gyermekkora (2017)

A 2017-es miskolci CineFest filmfesztiválon mutatkozott be Magyarországon ez a fura filmmusical, ami sajnos nem került moziforgalmazásba, ami valahol érthető is, Bruno Dumont ugyanis elég szokatlan, egyesek számára talán némileg szentségtörő módon mutatja be az orléans-i szűz gyermekkorát. Persze szó sincs arról, hogy nevetség tárgyává teszik Jeanne d’Arc alakját, éppen a fordítottja történik. A nyolcéves Jeannette a bárányokat őrzi, miközben azon őrlődik, miként maradhatna jobb keresztény: ha otthon marad és imádkozik lelke üdvéért, vagy ha hazája szabadságáért fegyvert ragad. A posztmodern stíluskavalkádban fontos szerep jut a kortárs táncnak és a headbangelésnek is, ami az Igorrr nevű formáció komolyzene-pop-deathmetal tengelyen örvénylő öszvértémáit hallgatva nem túl meglepő elemei ennek a zavarbaejtően szórakoztató coming of age kalandnak. Dumont készített folytatást is. Nem láttuk.

A százéves háború Jeanne halála után még 22 évig folyt, és az angolok teljes vereségével és a Francia Királyság területéről való kivonulásával ért véget. Nagyjából ezzel egy időben Jeanne d’Arc perét III. Callixtus pápa utasítására felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították, a Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta.

Kiemelt kép: Jeanne D’Arc pere (1962), filmplakát


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 72
  •  
    72
    Shares