Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Nincs felemelőbb érzés annál, mint amikor az ember találkozik hajdani punk ismerősével, aki most kedvesen kigömbölyödve, csábos felesége oldalán nógatja két gyerekét, hogy menjenek már oda a majd‘ két méteres Tv-macihoz, hadd készítsen róluk egy felvételt. Közben odasúgja, hogy a „jövő előttünk romokban, haver“, de kit érdekel ez most itt, a 19. Múzeumok Majálisán, a Nemzeti Múzeum kertjében.

BARTA ZSOLT – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

Bizony, már 19 éve annak, hogy a Nemzeti Múzeum akkori vezetősége, karöltve a múzeulógusokat összefogó Pulszky Társasággal kiötlötte, hogy a világon elsőként össze kellene hozni egy olyan, a hazai múzeális jellegű intézményeket egyszerre meg és bemutató fesztivált, ami nemcsak a szakmának, hanem a nagyközönségnek is érdekes lehet. Nosza, sátrat, asztalt ragadtak, s az esemény útjára indult, mondani sem kell, hatalmas sikert aratva. Mára már nemcsak a múzeumok, hanem a civil szervezetek, hagyományörző társaságok is megjelentek a kert fái alatt, középkori, páncélos vitézek paroláznak a kiskunsági betyárgúnyába bújtatott, hatalmas bajszot viselő férfival, s mindezt mosolyogva figyeli egy I. Világháborús német katona.

Történeti korok kusza kavalkádja ez, dacára annak, hogy az idei fesztivál a „Hosszú XIX. század“ nevet viseli. És mindez igazi főszereplője a gyerekek, akik ott vannak minden asztalnál, ők azok, akik egyiptomi múmiákat vagdosnak ki kartonpapírból, ők állnak fel a gólyalábakra, ők bámulják tátott szájjal a különböző korok gúnyáiban tüsténkedő, sokszor vicces alakokat, ők akarnak tárogatón játszani, mindent ők akarnak, de ez így is van rendjén. Ám ne higgye azt senki, hogy a felnőttek csupán statiszta szerephez jutnak, éppen úgy viháncolnak, tobzódnak a különböző sátrakban folyó foglalkozásokon, mint a kicsik. Vagy talán még náluk is jobban?

fotók: Zsóka Makula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •