A magyar és a francia fotótörténet egyik ikonjának, Ergy Landaunak nyílt retrospektív kiállítása Ergy Landau, Budapest – Paris, 1896 – 1967 címmel a Mai Manó Házban. Ma már keveseknek hangzik ismerősen itthon Ergy Landau neve, pedig az 1920-as és ’50-es évek közötti Párizs egyik legnépszerűbb női fotográfusa volt a magyar származású alkotó. Landau az első világháború után hagyta el Magyarországot, Párizsban telepedett le és nyitotta meg műtermét, ahol haláláig alkotott. A Mai Manó Házban látható, hiánypótló kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan Ergy Landau gyűjtemény feldolgozásának eredménye.

LSZF- 061.HU

Kinek hangzik ismerősen napjainkban Ergy Landau neve? Valószínűleg keveseknek – a szakemberekből, történészekből és a 20. századi fotográfia műkedvelőiből álló szűk közösségen kívül. Pedig az 1920-as és ’50-es évek közötti Párizs egyik legnépszerűbb női fotográfusa volt a magyar származású alkotó, ekkoriban nagyon is számontartották a francia fotográfia világában. Abból a magyar diaszpórából származott, amely közvetlenül az első világháború után hagyta el Magyarországot.

A művész, Landau Erzsébetként 1869-ben született Budapesten egy jómódú zsidó családban, amelyben fontos szerepet játszott a fotográfia. Ergy Landau műtermet nyitott Budapesten, pályázatokon indult és néhány díjat is nyert. Fiatal kora ellenére már az 1910-es évek végén tagja volt a magyarországi művészeti köröknek, de az első világháború után elhagyta Magyarországot. Párizsban telepedett le, majd itt kezdte meg szerteágazó, hivatásos fotográfusi tevékenységét. Megérkezése után, 1924-ben egyből megnyitotta műtermét a Lauriston utcában, és élete végéig ott alkotott. A megnyitáskor rég birtokában volt a technikai ismereteknek,

fiatal kora ellenére rendszeres kapcsolatot ápolt a magyar fotóművészet képviselőivel

– akkori asszisztenseit, Nora Dumas-t és Yllát is bevezette a fotográfia rejtelmeibe.

Franciaországban is fennmaradtak barátságai magyar honfitársaival, többek között Brassaïval, Kertésszel és Moholy-Naggyal. Utóbbival szövődött kapcsolatát a mai napig találgatások övezik. Néhány fotótörténész szerint barátság volt közöttük, mások viszont azt állítják, hogy kapcsolatuk jóval több volt ennél.

Többen is úgy tartják, hogy Landau Erzsi mutathatta meg Moholy-Nagynak a fényképezés alapjait,

míg más kutatók szerint a fotótechnika használatára első felesége, Lucia tanította meg 1922-ben.

A Mai Manó Házban rendezett tárlat francia kurátora Kathleen Grosset, akinek apja Raymond Grosset a Rapho fotóügynökség igazgatója volt a második világháború után. Raymond személyes jóbarátja volt Ergy Landaunak, aki 1967-ben bekövetkezett halála előtt a férfira bízta a gyűjteményét. A budapesti kiállításon nyomon követhető Ergy Landau művészi fejlődése, a közönség megismerheti a méltatlanul elfeledett fotóművésznő különleges és példaértékű életútját.

Mesteri portréfotóinak, főleg a gyerekportréknak köszönhetően hamar ismertté vált Landau neve, formai kísérletezései bizonyos szempontból az új tárgyiasság mozgalmával (Neue Sachlichkeit) rokonították képeit, ezzel egyidőben számos női aktot is készített. A két világháború közötti időszak különböző illusztrált sajtótermékeiben és magazinjaiban megjelent képein

a korlátoktól felszabadult emberi test és nyomában a megváltozott életmód jelenik meg, például a szabadidős tevékenységeket és a természetben űzött sportokat ábrázoló fotókon.

A második világháború alatt a Gestapo párizsi központjának közelében lakott, zsidóként megtagadta a sárga csillag viselését. Landau szerencsésen túlélte a háborút, de nővérét és annak férjét elhurcolták és meggyilkolták.

1933-ban a Rapho ügynökség tagja lett és segítette annak háború utáni újjászületését. Landau a háború után sokat utazott, járt például a kommunista Kínában, d

e az utazás alatt készült, politikailag irányított képeit a francia magazinok nem jelentették meg.

Ezek végül Svájcban, könyvben láttak napvilágot, itt publikálták a mongol gyerekekről készített sorozatát is, számos útikönyvet és ifjúságnak szánt könyvet is publikált 1965-ben bekövetkezett súlyos balesetéig, amelynek következtében súlyosan rokkant lett.

Ergy Landau 1967-ben hunyt el örökösök nélkül, még azelőtt, hogy az 1970-es években a fotográfusok elnyerték volna a művészeknek járó elismerést, így emlékezete szép lassan feledésbe merült. A Mai Manó Házban látható kiállítás és a hozzá tartozó monográfia a korábban kiadatlan E. Landau gyűjtemény feldolgozásának eredménye. A kiállítás szervezőinek célja, hogy a közönség megismerhesse a 20. századi fotográfusnő kivételes, ugyanakkor példaértékű életútját.