Fináléjához érkezett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelynek egyik legjobban várt produkciója a TR Warszawa színház Pieces of a Woman című előadása volt. A darabot két este játszotta a Vígszínház lengyel nyelven, angol és magyar felirattal. Színházból film, filmből színház, mikor melyik sorrend a szerencsésebb. Mundruczó Kornél és Wéber Kata felkavaró műve esetében talán előbbi lett volna az, a Netflixen látható filmes adaptáció ugyanis olyan magasra tette a lécet, hogy az alapjául szolgáló darab, és a díjnyertes rendezés kevésbé tudott működni. A két műfaj lehetőségeit, eszköztárát nem érdemes összevetni, érzékeny színészi alakítások vannak mindkét oldalon, a szülésélmény mélyrétegei, majd a gyászfeldolgozás stációi mutatkoznak meg húsba vájó, részletgazdag képekkel a filmvásznon és a színpadon egyaránt, ez utóbbi azonban kevésbé engedi közel magához a nézőt. Kritika.

MM – 061.hu

Azt mondták, nem biztos, hogy végig tudom nézni. Hogy az első húsz percbe bele fogok halni, anyaként. Hogy annyira tömény, intim, valóságos, fájdalmas és hátborzongató a szülésábrázolás, amely alig kibírható a nézőnek. Egy nőnek – írtuk filmkritikánkban. 

Nincs ez másként a darabban sem. Mintha filmet néznénk: a színpadi díszletre vetítve éljük át az otthonszülés másodperceit, szinte együtt lélegzünk Majával (Justyna Wasilewska), és izgulunk, hogy minden rendben legyen. Az első sokk akkor éri a főszereplőt, amikor nem a felkért bába, hanem helyettese csönget be, hogy levezényelje a szülést. Az egyébként is feszült szituáció, idegtépő percek még nehezebbé válnak, anyának, apának, bábának egyaránt.

Hús-vér valójukban nem is látjuk a színészeket, csak amikor a leendő apa kimegy egy-két stresszoldó cigire. Ott vagyunk velük, átéljük ezt a szülést mindannyian. Pazar a színészi játék, és annak ötlete is, hogy kivetítve, felnagyítva láthassuk az emberi érzelmeket a legcsodálatosabb, s egyben az egyéni tapasztalás legkülönfélébb mintázatait adó életesemény közben.

Az éles hang- és fényeffektekkel megtoldott tragikus jelenet, melyben Maja elveszíti újszülött gyermekét, rettenetes és megrázó. A közönség egy része nyelni sem mer, mások a fojtogató sírással küszködnek. Mert van-e fájdalmasabb egy gyermek elveszítésénél? Hogyan lehet megbirkózni ezzel, feldolgozni a feldolgozhatatlant? Maja az út elején jár, nincs egyedül, nem kellene egyedül lennie, mégis úgy érzi, ezt a veszteséget magában kell feldolgoznia, elfogadnia.

Egy közép-európai családtörténet bontakozik ki, Majának gyermeke elvesztésének traumáján túl más nehézségekkel is szembe kell néznie: újra kell építenie a kapcsolatait a családtagjaival. Több komponensű, összetett folyamat áll előtte, mérhetetlen nehéz feladatok várnak rá. A férje, a testvére, a sógora és az anyja is megtalálják saját fókuszukat, ezek azonban nehezen közelítenek egymáshoz. A dialógusok nagyon valóságosak, ideológiák, emlékek, hangulatok ütköznek egymással, a kérdés, hogy ezeknek a beszélgetéseknek lesz-e közös keresztmetszetük. És hogy pár hónap elteltével közelebb kerül-e Maja a megértéshez? A darab nyugvópontja lehetne, ha erre egyértelmű választ kapnánk. De nem kapunk. 

Nagyon magasról indul a darab a filmes nyitójelenettel, innen nehéz átkapcsolni a színpadi perspektívába, még akkor is, ha a színpad átrendezésére szánt hosszú percek a gördülékeny átállást is szolgálják. A családi sztorik pedig olykor túlnyújtottak, ezért középtájt kissé ellaposodik az előadás. De egy-egy jelenet emlékezetes: Maja gyerekkorát hívja segítségül traumája feldolgozásához, a zuhanyzós jelenet kislánykori kedvenc bábjával a színdarab egyik legjelentésesebb része.

Felicita – többször is elhangzik a darabban a jól ismert sláger, keserédes pillanatok ezek, mintha feloldódni látszanának a szereplők a dal alatt, de mindvégig ott van a fogösszeszorítós érzés, soha nem dőlhetünk hátra, mindig lesz valami, amivel meg kell küzdenünk.

Az előadás szereplőit Dobromir Dymecki, Monika Frajczyk, Magdalena Kuta, Sebastian Pawlak, Justyna Wasilewska, Izabella Dudziak és Julia Wyszyńska kelti életre. A darab dramaturgja Boronkay Soma, a díszletet és a jelmezeket Monika Pormale, a fényt Paulina Góral tervezte, az előadás zenéjét Asher Goldschmidt szerezte. A darabban szereplő hét színész közül négy kapott díjat a kaliszi színházi találkozón; az előadás női főszerepét játszó Justyna Wasilewska pedig elnyerte a Teatr szaklap Aleksander Zelwerowiczról elnevezett legjobb színésznek járó díját is, az előadás pedig a zsűri fődíját kapta a krakkói “Isteni színjáték” nemzetközi színházi fesztiválon.