Február 22-éig láthatók az Óbudai Platán Könyvtárban Badits Marcell magyar grafikusok jegyezte filmplakátjai. A gyűjtő több évtizedes munkával hozta létre kollekcióját, melyből most ízelítőt kapunk, mielőtt az anyag egy részét tavasszal árverésre kerül.
CSETE BORBÁLA – 061.hu
A “plakátfiú”, azaz Badits Marcell, az Óbudai Platán Könyvtár filmplakát kiállításának gyűjtő-kurátor-szervezője Jim Jarmusch szavaival vall szenvedélyéről: „Fogadj be régi vagy új filmeket, zenét, könyveket, festményeket, fényképeket, verseket, álmokat, véletlen beszélgetéseket, építészetet, hidakat, utcai feliratokat, fákat, felhőket, vízformákat, fényeket és árnyékokat. Viszont csak azokhoz nyúlj, amik tényleg közel állnak hozzád. Ha így csinálod, az egész, amit összeszedtél, hiteles lesz.” Valóban, miért ne beszélhetne egy régi, netán kortárs filmplakát hitelesen egy érzésről, állapotról?
A kiállítás kizárólag magyar grafikusok Wigner Judit, Zelenák Crescencia, Árendás József, Bányai István, Darvas Árpád, Kemény György plakátjait munkáit mutatja be az 1950-es évek végétől a rendszerváltásig. Kár volna tagadni: elsősorban a filmcím és nem az alkotó neve teszi eladhatóvá a plakátot – és jó hír lehet, miszerint magyar grafikusoktól nemcsak a magyar, hanem nemzetközi filmekhez is rendelt a MOKÉP munkákat.
Az ifjú Marcell az 1979-es Belmondo-film, a Zsaru vagy csirkefogó plakátját kapta ajándékba, melyre 30 évvel később gyűjteménye kezdődarabjaként emlékszik vissza. Badits Marcell nyomdász végzettséggel, belsőépítész-díszletező ambíciókkal, kiváló tipográfiai ízléssel rendelkezik, és vérző szívvel válik meg egy-egy ritkább darabtól. Ezért is kiváló alkalom, amikor az Óbudai Platán Könyvtárban bepillantást nyerünk a képzőművészeti alkotásokként, kordokumentumként és kulturális lenyomataként is olvasható plakátsorozatba.
Októberben tartotta a BÁV az 1. Plakát aukcióját, ahol Marcelltől egyebek mellett Xantus János Eszkimó asszony fázik című filmjéhez készült Méhes Lóránt-plakát és a Vízipók csodapók plakátja szerepelt. Tavasszal jön a második árverés, ahol a mostani kiállítás anyagából is megvásárolható lesz néhány darab.
Szóval, hová való filmplakát? Bárhová: háló- vagy gyerekszobába, fürdőbe, konyhába, nyaralóba, síházba, kocsmába és budoárba. A tökéletes ajándék lehet akkor, amikor felmerül, hogy mi a csudát adhatnánk az obligát-unalmas kiegészítő ruházat-bor-édesség ötlettelenségen túl. Személyeset, eredetit, szarkasztikusat vagy vicceset – igazán rólunk, vagy a címzettről szólót. Plakátot.
Budapesten pedig sokszor Ikea-nyomat van a falakon magánlakásokban és vendéglátóhelyeken – noha igazán szerény összegért akár olyan darabok is megkaparinthatók, melyekből talán nincs is több példány a világon. És akkor még nem említettük Lópici Gáspár örök érvényű szavait, mely szerint a (film)plakát az utca hírmondója, tájékoztatja a közvéleményt. Ki ne vágyna ezek után saját plakátra, filmemlékekre. Tehát kiállításra, gyűjtésre fel!