Nem túl hívogató a Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) cím, bizonyára elsőre egy médiavásárlási tanmesére gyanakodnánk, de valójában az év (persze, még csak január van) egyik legizgalmasabb krimijével van dolgunk. Oké, nem is krimi, hanem társadalmi dráma, ahol még a gyilkos sem kerül elő. Hogy miért? A film valójában a hiábavaló pótcselekvésekről szól, arról, hogy mit tesz valaki, ha megerőszakolják, meggyilkolják, a kamasz lányát, és nem kerül elő a tettes.

PZL- 061.hu

Hogyan dolgozza fel, azt, amit nem lehet, hogyan próbálja feldolgozni akkor, ha még gyanúsított sincs… Úgy, hogy mindent elkövet, hogy megtalálják a gyilkost. Mildred Hayes (Frances McDormand) nem ered a gyilkos nyomába, ahhoz olyan egyszerű lény, mint azok a plüssök, amit az ajándékboltjában árul, viszont ahhoz ért, hogyan motiválja a rendőrséget. Kibérel három plakáthelyet, amelyeken számon kéri a helyi rendőrséget, hogy nem csináltak semmit, nem találták mega  lánya gyilkosát. A film bonyolult helyzeteket és karaktereket vonultat fel, már ettől is kimagaslik a mezőnyből. Ott van például a plakátokon megszólított, köztiszteletben álló William Willoughby rendőrfőnök (Woody Harrelson), aki rákos, és nem hiányzott neki, hogy élete utolsó heteiben az alkalmatlanságát felemlegető hirdetésekkel kelljen foglalkoznia.

Meglepő módon a kisváros a seriff mellé áll, pedig a kamasz lányt nemcsak hogy megerőszakolják, meggyilkolják, de még fel is gyújtják, tehát a közvéleménynek finoman szólva is fel kéne háborodnia, de a közösség éli az unalmas dél szellemileg leszedált világát, és nyilván csak hallomásból ismerik a két óceán nyüzsgő kozmopolita városainak kultúráját. Itt a puska, a rodeo, a pick-up autók és a kocsmai billiárdok körül forog minden, a nyomorult házakat pedig kitakarja a csillagos lobogó. És persze, magával Mildred Hayes-szel sem könnyű azonosulni, végtelenül ellenszenves proli, aki nem adta kölcsön a lányának az ócska kocsiját és azt mondta neki, hogy azt sem bánja, ha megerőszakolják út közben. Szóval, az asszony is felelős a gyermeke haláláért, de azért sem túl szimpatikus, mert a fia bármelyik gimnazista osztálytársát képes gyomorszájon vágni.

Egy olyan mami, akit a Mónika-showba is elmenne, ha arról kéne beszélnie, hogy milyen hülyék a tinik, és a stúdió falának túloldalán ott ülne a lánya. Akkor kivel tudnánk azonosulni a filmben? Magával William Willoughby rendőrfőnökkel, akinek azért van némi szerepe abban, hogy ez a redneck, white thrash mocsár tipikus települése lett Ebbing. A film pazar korrajz a magára hagyott délről, ugyanakkor vannak kisebb-nagyobb hibái is. Például életszerűtlen, hogy a városka dagadt fogorvosa azért akarja érzéstelenítés nélkül kihúzni Hayes fogát, mert Willoughby rendőrfőnök mellett áll, ahogy életszerűtlen az is, hogy a rendőrkapitányság felgyújtása után még csak nem is gyanakodnak Hayesra, pedig a közelben tartózkodott a Molotov koktélos támadás után.

És aki idióta, az túlságosan is hülyére van véve. A rasszista és homofób Dixon rendőr (Sam Rockwell) csak képregényeket képes elolvasni és olyan értelmes, mint egy hatéves gyerek. Felesleges volt benyomni egy tüskét a katolikus egyháznak azzal, hogy Mildred lepedofilozza a helyi katolikus papot, ráadásul ezen a vidéken nem is katolicizmus jellemző, hanem az egyéb kisegyházak. Martin McDonagh filmje azonban mindezek ellenére is remek film, megmutatja, hogy a periférikus tájakon mindenki magára marad, a rákkal harcoló, végül öngyilkosságba menekülő rendőr éppúgy, mint az anya, akinek felfoghatatlan fájdalmát még a fia sem akarja átérezni. Aki szegény, az a legszegényebb.

Három óriásplakát Ebbing határában
amerikai dráma
szereplők: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell,
rendezte: Martin McDonagh
Bemutató dátuma: 2018. január 25.