Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A Star Wars, az Éhezők Viadala, a Star Trek vagy a Dűne című alkotásokat kevesen elemeztük eddig politikai vetületüket előtérbe helyezve. Tóth Csaba politológus a laikus számára is jól következő párhuzamokat von a jól ismert science fiction sztorik és a történelmi események között legújabb könyvében. Milyen politikai üzenete van Darth Vader, Yoda, Kirk kapitány vagy éppen Katniss sztorijának? Erre kerestük a választ Tóth Csaba politológussal, a Sci-fi politológiája című könyv szerzőjével.

 LEIRER TÍMEA – 061.hu

Nyilván science fiction rajongó vagy-e, hiszen ha valaki akár csak két sort elolvas a könyvből, rájön, hogy olyan mélységig ástad magad ebbe a kultúrába, amit rajongás nélkül nem lehet megtenni. De mi volt a cél a könyv megírásával?
Egyrészt azt gondolom, popkulturális alkotások segítségével be lehet mutatni, hogy a politika nem csak az a távoli, néha kicsinyes, néha egyáltalán nem barátságos világ, amit mi politikaként ismerünk, hanem sokkal ember közelibb, érdekesebb fogalom, amely olykor hasznos is lehet. Mindezt különösen érdekes egy olyan világ segítségével bemutatni, amely önmagában is egy merőben más univerzumot jelenít meg. A másik cél a könyv megírásával szórakoztatás volt, és az, hogy ezekben az ismert történetekben újabb és újabb összetevőket, finomságokat és tanulságokat fedezhessen fel az olvasó.

A legfontosabb üzenet, hogy ha nem is szeretjük, legalább ismerjük meg a politikát?
Fő szakmámat tekintve politológus vagyok és az ember legtöbbször azzal találkozik, hogy az emberek a politikát nem szeretik, amit el is lehet fogadni. De azt mindenkinek tudnia kell, hogy a politikára bizony szükség van és akár akarjuk akár nem, mindig velünk volt és velünk lesz. Ezt tanítom az egyetemen Machiavelli vagy Arisztotelesz tanaival, de Palpatine-nal, vagy Katniss-szel magyarázva mindez sokkal érdekesebb a dolog. Természetesen ezek a filmek, sorozatok, vagy könyvek kulturális alkotások, amelyek azért készültek és arra hivatottak, hogy szórakoztassanak. Nem képzelhetünk ennél többet mögéjük és én sem szeretnék belemagyarázni semmit. Lehet belőlük kiváló példákat hozni, de a világ nagy kérdéseit nem ezek segítségével fogjuk megoldani.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet egyik alapítója 2016.05.18. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az biztos, hogy az emberek talán könnyebben vesznek le a polcról egy olyan könyvet, amelynek a borítóján a politológia szó mellett Darth Vader szerepel. Az egyetemi előadásokon is elhangzik idézet például Yodától?
Igen, gyakran. Egyrészt van egy ilyen órám, ahol kifejezetten a sci-fi és a fantasy világának a politikai folyamatival foglalkozunk, de az általános politológia órákon is sokszor előkerül egy-egy példa a jól ismert történetekből. Ma már a világban mindenütt használnak a politológusok hasonló példákat, mondjuk a Star Wars, vagy a Trónok harca epizódjait idézve. Ezek a science fiction alkotások mára az életünk és kultúránk részévé váltak, nagyon sokan ismerik és szeretik őket, ezért hozzájuk kapcsolódva talán a nehezebben érthető dolgokat is könnyebb elmagyarázni. Nagyon érdekes és hatásos különböző tudományágakat összekapcsolni. Bevonhatjuk a természettudományos példákat a társadalomtudományi magyarázatokba, de ugyanilyen izgalmas lehet irodalmi, képzőművészeti vagy akár a sci-fi formájában popkulturális példákkal illusztrálni a mondanivalónkat. Ahogy az ember a saját személyiségében sem választja ketté a tudományos és a filmrajongó „énjét” úgy nem kell ezt tenni a tudományos előadások során sem. Én egy sci fi rajongó politológus vagyok, így szeretek párhuzamot vonni a két, egyébként egymástól távol álló világ között. Főleg a Star Wars az, ami tele van áthallásokkal, értelmezésekkel, magyarázatokkal, csak észre kell venni és meg kell érteni őket.

Ha már a Star Warst említetted, nem tudom kihagyni a momentumot: a könyvet olvasva olyan, mintha te nem a jedi lovagok oldalán állnál, hanem inkább őket hibáztatnád azért, hogy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna. Jól érzem ezt?
A Star Wars a felszínen egy nagyon egyszerű történet, ahol a jók és a rosszak harcolnak egymással, a jedik jók, a sithek rosszak, a végén pedig a jónak győzedelmeskednie kell. De ha az ember politológiai szemmel nézi meg az ember, a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen nem mindig a jók győznek és a rosszak veszítenek. A politika alapvetően nem egy erkölcsi tevékenység. Fontos persze, hogy az embernek legyenek erkölcsei, de az erkölcsi cél önmagában nem mindig vezet a politikai eredményhez. Ezért is hangsúlyozom azt a kritikámat a jedikkel szemben, hogy egy olyan jó szándékú, de inkompetens szervezet, mint az övék, néha nagyon sokat tud ártani és csak nagyon ritkán tud győzni.

Tóth Csaba, a Republikon Intézet egyik alapítója 2016.05.18. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

A jedik túlságosan konfliktuskerülők és a probléma felett állónak érzik magukat?
A jedi tanáccsal szerintem két probléma van: egyrészt annak ellenére, hogy az ellenkezőjét állítják, mégiscsak játszanak valamilyen politikai szerepet, ez pedig a legitimációjukat ássa alá. Másrészt pedig, hogy inkompetensek, túlértékelik a saját hatalmukat és nem veszik észre, mi zajlik körülöttük. A jedi tanács tagjainak a története sokban hasonlít az ókori tragédiák hőseinek történetéhez: a hübrisz, az önteltség és túlkapás vétségébe esnek, ez pedig megpecsételi a sorsukat.

 A tanulság tehát, hogy ne vonuljunk elefántcsonttoronyba és vegyük fel a harcot a rossz ellen?
Gonoszok mindig voltak és lesznek, ezt el kell fogadni, az a kérdés, hogy a világ jó szereplői felveszik-e a harcot ellenük. Ha mindannyian angyalok lennénk, vagy mondjuk úgy, mindenkiben jedi ösztönök élnének, akkor nem lenne szükség politikai rendszerekre, hiszen senki sem akarna ártani a másiknak. De nem ez a helyzet, ezért azoknak, akik szembe akarnak szállni a gonosszal, két lehetőségük van, vagy megtanulják a játékszabályokat és beszállnak a harcba, vagy úgy gondolják, hogy ők túl jók ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. A jedik az utóbbi kategóriába tartoznak. Yoda száműzetése és az, ahogyan próbál Luke közreműködésével visszajönni, vezeklésnek tűnik, ő tudja, hogy nem tett eleget.

A Star Warsban az a kérdés is felmerül, hogy vajon a diktatúra vagy a demokrácia jelenti-e a megfelelő utat. Erre a Star Wars megadja a választ?
Szerintem igen. Azt a választ kapjuk, hogy a demokratikusabb rendszer, még ha nem is tökéletes, sokkal jobb, élhetőbb és hasznosabb, mint a diktatúra. És nem csak abban jobb, mint amit általánosságban gondolnánk, hogy – a Star Wars példánál maradva – demokratikus közösségek nem szoktak bolygókat elpusztítani halálcsillag segítségével. Azért is jobb, mert stabilabb és működőképesebb. Persze a filmbeli konfliktusban pont azt az időszakot kapjuk el, amikor a birodalom fenn áll, de tudhatjuk, hogy előtte több száz évig működött a demokratikus rendszer. Ráadásul szemtanúi lehetünk a filmet nézve, hogy a diktatúra azonnal megbukik, ha a félelem megszűnik és a diktátor a saját utódlását nem tudja kezelni. Persze látszatra úgy tűnik, hogy óriási csillagrombolóival és a halálcsillaggal a diktatúra erősebb, de ez csak pillanatnyi állapot. Ugyanúgy, ahogy a történelem során a hatalmas építményekkel és hadsereggel magukat demonstráló diktatúrák is tiszavirág életűek a magukat több száz évig is kiválóan működtető demokratikus társadalmakkal szemben. Churchillnek van egy jól ismert mondása, mely szerint „a demokrácia a legrosszabb politikai berendezkedés, kivéve az összes többit, amit eddig kipróbáltak”. Nagyjából a Star Wars is ennek a mondásnak a létjogosultságát bizonyítja.

Kell egy erős ellenfél a gonosz ellen. Katniss az Éhezők viadalában elég erős volt?
Erős szereplő vagy erős intézményrendszer kell a gonosz ellen. Katniss önmagában soha nem állt volna ki és győzött volna a gonosz ellen. Talán nem is akart. Magába szippantotta az ellenerő bázisa és ő kiválóan helyt állt.

Az is érződik a könyvből, hogy a szervezettel szembeforduló lány véleményed szerint rosszul tette, hogy többször is az esze helyett a szívére hallgatott.
Kétségtelenül nagyon fontos dolog, hogy Katniss sok esetben a forradalom absztrakt elveihez képest az ő családjának védelmét fontosabbnak tekinti. Ez a science ficton-ban egy teljesen új típusú megközelítés, ilyen korábban nem volt, hiszen Padma vagy Leia egészen más nézőpontot képviselt. Természetesen az Éhezők viadala hősnője is eljut odáig, hogy szembe kell fordulnia a gonosszal, de egy egészen másfajta úton jut el a lázadásig, mint a többi női hősnő a sci-fi világában. A politikában nem mindig a stratégiailag legjobb döntések hozzák meg a sikert, ezt bizonyítja Katniss története is. Ráadásul Katniss egy nagyon hiteles figurája és képviselője a lázadásnak, minden hibájával együtt az Éhezők viadalában.

Mondjuk, sosem készült annak, hiszen először csak a húgát akarta megmenteni.
Valóban, de pont ettől lesz sikeres a végén, hiszen azt üzeni az embereknek, hogy a családja védelmében mindenkinek meg kell vívni a harcot, ha kell a lázadók oldalára kell állnia. Egy diktátorral szemben a „megúszás” hosszú távon nem a védelemhez vezet. Az ember azt hiszi, hogy ha engedelmes és beletörődő, akkor semmi baj nem történhet, de ez önámítás. A diktatórikus rendszer sajátossága, hogy konfliktusokat gerjeszt. Ha Katniss nem állt volna a lázadók mellé, a következő évben újra retteghetett volna, hogy a húgát elviszik a viadalra és ennek a félelemnek sosem értek volna a végére. Ezért inkább a szabadságot és az érte folytatott harcot választotta.

A Star Wars és az Éhezők viadala az a két science fiction, amit mindenki ismer, de a könyvben szerepel még három másik sztori, a Star Trek, a Dűne és egy magyar nyelven még nem forgalmazott regény a Radch Birodalom. Miért pont ezek?
Egyszerre szeretett volna érthető, reprezentatív és figyelemfelkeltő lenni. Ezért igyekeztem a könyv nagy részében a két legismertebb történetből, a Star Warsból és az Éhezők viadalából példákat hozni. Reprezentatív, hiszen népszerű művek mellett van igazi klasszikus, a Dűne, úgynevezett „kult” sorozat a Star Trek, de egy valódi újdonság, a Radch Birodalom is; a Radch trilógia első kötetei egyébként már megjelentek magyar nyelven.

Miért van ilyen erősen jelen a sci-fi a politológiában?
Azért van ennyire jelen, mert a politika mindig minden emberi reakcióba jelen van. A politika arról szók, hogy ez közösségben ki hogyan hoz döntéseket. Vannak érdekek, érzelmek és intézmények, ezeket menedzselni kell, a politika erről szól.

Vajon nem rejt-e magában veszélyt, hogy párhuzamot vonunk a jedik és a shitek harca és aktuálpolitikai kérdések között. Nem gond, ha valaki így kezdi el keresni a megoldást?
Áthallás mindig, minden művészeti ágban van, az aktuálpolitikai kérdésektől mindig óvakodnék. De történelmi párhuzam mindig vonható. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a sci-fi mindig egyfajta gondolat-kísérlet. Eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha így lenne.  A nagyon konkrét analógiától mindenkit óvnék, de a hasonlóságokra érdemes odafigyelni.

Lesz folytatás?
Szeretném, ha lenne. Nem feltétlenül csak a saját preferenciáimat szem előtt tartva, nagyon sok sci-fi maradt elemzés nélkül, ezekre szívesen sort kerítenék. A fantasy világának jó része is érintetlen – Trónok harca és társai – ezekkel is szívesen foglalkoznék.

 Nyitó kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •