Abszolút szépség címmel mutatja be szentpétervári Új Akadémizmus alkotóit a Ludwig Múzeum. Az új akadémizmus a rendszerváltás idején, egy olyan időszakban bontakozott ki, amikor épphogy „felszabadult” Szentpétervár. A különleges kiállítás koordinátorával, Kálmán Borbálával beszélgettünk.
PZL – nullahategy
Az új akadémista irány mennyiben fogható fel a forradalmi konstruktivizmus és a szovjet avantgard áramlatok inverzének?
Az új akadémista irányzat egyik alapítója és meghatározó alakja, Timur Novikov az 1970-es évek végén csatlakozott a kortárs szentpétervári művészeti élethez a Letopis csoport tagjaként, mely része volt az akkorra már jócskán megalapozott non-konform művészeti áramlatoknak. Ezt az időszakot követte a nyolcvanas évek elején – egészen 1989-ig, az új akadémizmus megalapításáig – az „Újak” tevékenysége (nem összetévesztendő az „új akadémizmussal”!, amely csak 1989 után bukkan fel), mely szintén Novikov nevéhez köthető. A „leningrádi Újak” közössége merőben újszerű életfilozófiát hirdetett, és bevezette az immáron a kulturális szcénára mint egészre tekintő alkotó „géniusz” művésztípusát. Nonkonformista, dogmák nélkül működő csoportjuk egyszerre volt független a hivatalos szférától és az alternatív szcénától. Novikov számára tehát ez a közeg volt a kiindulópont. Novikovot a kezdetektől komolyan foglalkoztatta Larionov „mindenféleség” / „vszivocsesztvo” elmélete (azaz különböző tárgyak szabad felhasználása a művészetben) és alapvetően meghatározta művészeti megközelítését. Erre a gondolatra alapozva építette például fel a „Mindenféle Művészetek Akadémiáját” abban a hitben, hogy a legkülönbözőbb tárgyakat is a művészet szintjére lehet emelni (ehhez az Akadémiához köthető pl. Cage és Rauschenberg tiszteletbeli akadémikus kinevezése). Novikov ezen elmélete a későbbiekben is meghatározó maradt (jól tükröződik „tabló-drapériáin”), viszont az új akadémizmus deklaráltan ellene volt a modernizmus vívmányainak és a premodern időszak hirdette szépségideált kívánta érvényesíteni.
Ilyen formában tehát az új akadémizmus nem köthető sem a konstruktivizmushoz vagy az avantgárd áramlathoz, annak ellenére, hogy Novikov hosszú évekig tanulmányozta a konstruktivista Larionov filozófiáját. Az új akadémizmus megszületése előtt Novikov végigjárta az avantgárd (non-konform) „létrát” és késői következtetéseit korábbi művészeti tapasztalataiból vonta le, azaz a non-konformista, avantgárd vonalból alakult ki a modernmizmust hanyagoló szemlélete.
Mit lehet tudni a csoport 1989 előtti idejéről? Közismert, hogy kapcsolatba léptek Andy Warhollal és John Cage-dzsel. Ezekbe a kapcsolatokba “belepiszkált” a KGB?
Az új akadémista csoport alapítóinak nagy része már korábban is egy közösséget alkotott, a 89-es új irányvonal fokozatosan alakította át addigi szemléletüket. 1989 előtt, mint az előbbi válaszban is elhangzott, Novikov az Újak tevékenységét határozta meg. Jellemzően squat-lakásokban (pl. ASSZA Galéria) rendeztek rendszeres jelleggel eseményeket, melyek egyesítették a legkülönbözőbb művészeti műfajokat, a zenétől a festészetig a divaton és költészeten át – a művészek egyfajta életstílust teremtettek.
Az „amerikai vonal” részben a zenének köszönhetően bontakozott ki, nevezetesen Joanna Stingray énekesnő révén, aki a nyolcvanas évek közepén Szentpétervárott tartózkodott hosszabb ideig és a többek között az ASSZA filmben is feltűnő zenekarral működött együtt: ez a zenekar szorosan kapcsolódott, sőt része volt Novikov körének. A Warhollal és Cage-dzsel történt közös akciók – pl. 1985 telén az Újak küldtek műveket ajándékba Warholnak (Stingray vitte el az ajándékokat személyesen), aki cserébe szignózott Campbell konzerveket küldött 1986-ban, melyeket, kiállításuk után, a Majakovszkij Baráti Kör közösen elfogyasztott– megtörténtek, az ajándékok ki-bejutottak így vélhetően „át is jutottak” az ellenőrzéseken. Sajnos arra vonatkozóan nincsenek információim, hogy pontosan mit „tervezett” a KGB.
Voltak-e törekvések arra, hogy az irányzatot még a rendszerváltás előtt „szovjetizálják”, azaz hogy az akadémizmus ideálját ráhúzzák a szocialista művészeti éthoszra?
Az új akadémizmus egy olyan időszakban bontakozott ki, amikor épphogy „felszabadult” Szentpétervár. Az 1989-es dátum jelzi a csoport korai lépteit és szándékát, hogy áttérjen egy „új ideálra”, ugyanakkor az Akadémia valójában az 1990-es évek elejére bontakozott ki igazán. Olga Tobreluts, aki nagyjából ebben az időben csatlakozott a csoporthoz és a Ludwig kiállítás egyik meghatározó kiállítója, említi egy írásában azt az átalakulást, ami végigsöpört Szentpéterváron a politikai változáskor, az öltözködéstől kezdve a zenén át a mindent átjáró felszabadult légkörig. Valójában tehát a város sajátos, az Ermitázsban őrzött művektől és klasszicizmustól átitatott művészeti közege erősödött fel az új akadémisták egyfajta „gentleman” klubján belül, ahol „dandy”-szerűen öltözködtek, végig magázódtak és Apolló és Vénusz neveit emlegették. A szocialista-realista festészet tanulmányozása ennek ellenére része volt Novikov érdeklődésének – de elmondása szerint kizárólag művészeti szempontból, azaz elvonatkoztatva a politikai tartalomtól (a kiállításon egy 1996-os BBC interjú foglalkozik a kérdéssel).
Mennyire illeszthető be ez az irányzat a posztmodern áramlatok közé?
Az új akadémizmus erősen kilóg korának irányzataiból, és bár vannak hasonló példák a kilencvenes években Európán belül a klasszikus szépségideál felélesztésére /Edward Lucie-Smith művészettörténész pl. a „Pittura Colta” elnevezésű irányzatot említi, ezen belül Carlo Maria Mariani, illetve David Ligare nevét /, az Új Művészeti Akadémia az akkori általános kulturális közeggel szemben a klasszikus szépségideált helyezte a középpontba. Lucie-Smith megközelítését alapul véve, Novikovék tulajdonképpen „lázadónak” vélt magatartása éppenséggel a premodern időszak újbóli felfedezéséből állt, ami bizonyos tekintetben a kortárs, kísérleti közeg szemében „tiltott gyümölcsnek” számító művészeti irányzatok újszerű vizsgálatát jelentette.
A szlovén Neue Slowenische Kunst irányzata elképzelhetetlen a Laibach zenei felhajtóereje nélkül. Az új akadémizmusnak vannak zenei kiterjesztései, esetleg a dark-rock speciális verziója, vagy valami neofolk irány…
Az „Újak” ideje alatt a Viktor Coj képviselte zenei irányzat volt uralkodó. Később, az Új Művészeti Akadémia, azaz az új akadémizmus ideje alatt kevésbé volt meghatározó a rock, ám továbbra is jellemző volt a csoportra, hogy egy mindent átható életstílust hirdettek, így elmaradhatatlan volt életükben a zene. Érdekes módon a klasszikus operától (ld. Maszlov és Kuznyetszov kisfilmjei) egészen a 90-es évek elejére jellemző rave irányzatig terjedt a csoport zenei ízlése. A kiállításon látható egy videó, melyen Georgij Gurjanov a műtermében fest, a háttérben egy techno-rave jellegű zene szól: 1991-ben többen az új akadémista művészek közül részt vettek a mára kultikus eseménnyé avanzsált „Gagarin Party” létrehozásában (kiállítással is), ezenkívül külön olyan zenei eseményeket szerveztek, főleg eleinte, melyek arculatát az új akadémista művészek alakították ki.
Milyen a viszonya az irányzatnak mondjuk Jeff Koons Michael Jackson majommal szobrához? Egyáltalán: mennyire áll magában ez az irányzat, és mennyire illeszthető be egy nemzetközi kontextusba?
Voltak párhuzamos példák Európán belül a klasszikus szépségideál felélesztésére. Az Új Akadémia a kilencvenes évek közepétől egyre nagyobb népszerűségre tett szert, először például Moszkvában, majd szép lassan nemzetközi szinten. Több külföldi kiállításuk volt, Novikovnak komoly egyéni bemutatkozásai voltak Európa több pontján. Ennek a folyamatnak köszönhetően jött létre 1998-ban egy belgiumi konferencia (a mai ostende-i Mu.Zee akkori megfelelőjében), ahol több neves művészettörténész és szakember (pl. a Tate Modernből) ült össze megtárgyalni az „új akadémizmus” jelenségét. Szigorúan tekintve persze továbbra is egy eléggé elszigetelt csoportról beszélhetünk, mely ugyanakkor komoly figyelmet kapott akkori orosz szcénán belül és mára egyértelműen egy fontos csoportjává vált. Jeff Koons műveivel személy szerint kevés hasonlóságot látok, hacsak nem az ironikus töltetet, amely elsősorban Maszlov és Kuznyecov műveiben nyilvánul meg. Az ironikus hozzáállás vezetett egyébként az új akadémizmus „töréséhez”: 1998-ban Novikov „új komolyságot” hirdetett és elhatárolódott az új akadémisták egy részétől.
Vannak-e kapcsolódásai az irányzatnak a meleg szubkultúrával? Esetleg vannak-e olyan kortárs politikai erők, amelyek karakteresen felvállalják az irányzatot?
A csoport tudtommal kifejezetten apolitikus volt és nem tudok olyan politikai irányzatról, mely felkarolta volna a művészetüket. A ma még magát új akadémistának valló művészeket, akik szép számmal vannak jelen a kiállításon egyébként, továbbra is az eredeti célkitűzések megőrzése vezérli.
Szubkulturális vonatkozásukat illetően érdekes, hogy a csoport indulásakor számtalan – egymásnak ellentmondó – jelzővel illették a kritikusok az új akadémia művészeit; sokak számára érthetetlen volt szépségideál-keresésük. Itt újfent megemlíteném, hogy az új akadémisták magatartásukat egyfajta apolitikus lázadásnak tekintették, ezt pedig kevesen vették kiindulópontnak kritikájukban. Véleményem szerint szükséges az alkotók korábbi művészeti korszakait is figyelembe venni annak érdekében, hogy megértsük miért és hogyan bontakozhatott ki az új akadémizmus, mely kifejezetten „toposz-jelenség”, azaz nem lehet a „hely szelleme” nélkül vizsgálni. A csoport egyébként az akkori szentpétervári kontextuson belül független szubkultúrának tekintette magát, arról viszont nincsenek pontos információim, hogy a művészek milyen kapcsolatban álltak a kilencvenes évek meleg szubkultúrájával.