Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Május 4-én jelent meg a Republic új albuma, a Kimondom a neved. Ez a zenekar Cipő utáni korszakának második sorlemeze, a csapat egyre felszabadultabban, de Cipő emlékét megőrizve játszik tovább, miközben az énekesi posztot a másik alapember, Boros Csaba basszusgitáros vette át. Vele beszélgettünk az új albumról, illetve az elmúlt 27 évről is. 

PZL – 061.hu

Cipő líraibb alkat volt, mint amilyen te vagy. Ez nem okozott problémát az új dalok írásakor? Szóval, most egy fickósabb Republic áll a színpadon?
Igazából nem képviselek keményebb vonalat, én mindenféle zenét hallgatok, kimondottan befogadó típusú ember vagyok, például nagyon szeretem a new wave-et, a nyolcvanas és kilencvenes évek zenéit, az előbb is egy Tears For Fears bakelitet hallgattam… Kimondom a neved című új lemezünkön a lírai vonalat inkább én képviselem Patai Tomival szemben. Ő inkább a gitárosabb, rock and rollosabb vonalat hozza, ami persze mindig is volt a Republicban, de az évek során némileg elsikkadt, de most újra szól a repertoárunkban. Kétségtelen, hogy most a zenekar pattogósabb, mozgalmasabb, de aki meghallgatja az albumot, annak egyértelmű lesz: minden olyan érték benne van, ami eddig is benne volt a Republicban…

Vinylt hallgattál az előbb. Megvan neked a Citrom zenekar kislemeze, amelyben játszottál 1985-ben?
Sajnos, nekem nincs… Pedig milyen jó kis dal volt például a Neandervölgyi éjszakák

A Citrom new wave-es zenéjéből ezt-azt átvittél a korai Republic-ba, de ez a karakter később elveszett. Nem bántad? Te sosem voltál újhullámos figura?
Nem gondolom, hogy az a new wave-es vonal még egyértelműen bennem lenne, mert 27 év alatt teljes mértékben úgymond Republiccá váltam, önazonos lett ez a dolog, ami persze elválaszthatatlan Cipőtől, akivel 23 éven keresztül nyúztuk egymást, oda-vissza jártak közöttünk a gondolatok, és kialakultak bennünk bizonyos csak a Republicra jellemző reflexek. A Mert álmodni szép című új dalunk némileg modern hangszerelésben ugyan, de előhozta a Stranglers-féle punkosabb világot. Nem hiszem, hogy sláger lesz, de nekem nagyon fontos.

Vannak olyan dalok, amik neked nem állnak jól, és ezért nem is énekled?
Én azért másképp éneklem a régi dalokat is, de vannak olyan számok amelyeket zeneileg is megváltoztattunk. Énekórákra jártam Gerendás Petihez, végig gyakoroltam végiggyúrtam önállóan is a repertoárt. Először ő kezdte el forszírozni, hogy énekeljek én, aztán egy baráti szülinapi bulin a Tankcsapda legénysége mondogatni kezdte, hogy csak úgy működik tovább a dolog, ha én éneklek… Neked elhiszem a Republicot – mondta a Fejes Tomi.

Vannak sztárok – például Bono, Bowie –, akik néhány évente megújulnak. Te lassan 30 éve ugyanúgy hordod a hajad, ugyanaz a gitár van a nyakadban… Mi lehet ennek az oka?
Ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozom, amikor odaállok a tükör elé, de gyáva vagyok a változtatáshoz. David Bowie-ban egyetlen biztos pont volt, a változás. Kiszámíthatatlan volt, hogy mit csinál majd a következő lemezén, Bono már némileg más, ő például benn van egy bizonyos rendszerben a U2-val. És persze más az, ha a világpiacra dolgozol, illetve ha a hazai terepen próbálsz érvényesülni. Itthon nem szerencsés, ha zenei stílust váltasz, mert kicsi a piac, és ha a közönségnek kialakult egy képe rólad, akkor nem sok értelme van a változásnak. A zenekari képen nem alakítanék, de mondjuk a saját fejemen igen…

Korábban a Republic az egyik legtermékenyebb magyar zenekar volt, a rajongók hozzászoktak az évenkénti lemezmegjelenésekhez. Most, hogy állandósult a felállás, hasonló tempóra számíthatunk?
A fordulatszámunk továbbra sem lassú, hiszen két éve jelent meg a Rajzoljunk álmokat című, Cipő utáni első lemezünk, ez az album volt a „megváltó”, ugyanis van egy általános vélekedés minden zenekarral kapcsolatban, miszerint a frontember testesíti meg az egész produkciót. Amikor 2015. május 14-én megjelent a Rajzoljunk álmokat album, és a közönség meglepődött: „jé, a Cipő nélkül is tudnak írni 12 jó dalt?” És büszkén mondhatom, hogy azokban az időkben, amikor alig van CD-eladás, ez az album dupla platina lett. És nem csak a mi szívünkről, de a közönség képzeletbeli nagy szívéről is leesett egy kő… És nem arról van szó, hogy kisebbítenénk a Cipő érdemeit, de most kiderült: a Republic mindig is alkotó közösség volt, és ez a közösség tovább tud dolgozni. Ez volt 2015, és most itt van 2017, itt a Kimondom a neved című albumunk, és újabb két év múlva, 2019 májusában, ha még akkor lesz CD-gyártás, akkor megjelentetünk egy újabb albumot. Ja, ne felejtsem el: tavaly év végén jelent meg a Budapest Park-koncertünkből készült albumunk, amelyen a 25 éves jubileumunkat ünnepeltünk. Büszkén mondhatom: 13.000 ember ünnepelt velünk, két héttel a koncert előtt már elfogytak a jegyek. Annak idején a soralbumokat évente csináltunk, szóval, egy kicsit lazítottunk, de még mindig többet dolgozunk új dalokon mint a legtöbb velünk egyidős, vagy idősebb zenekarok. Régen persze a szerződések miatt is kellett évente kiadni új lemezeket…

Oly’ annyira, hogy nem is tudtatok leszerződni az Quinthez, amíg a Hungarotonnál nem teljesítitek a kötelezettségeket… Abból lett a már emblematikus „Üss a kazettára!” című dobszólókból álló kamu kiadványotok
A Hungarotontól való elválásunk a 22-es csapdája volt… Az Indul a mandula című albumunk a Hungarotonnál jelent meg, és már eleve csúszott, mert 1990 év végéig meg kellett volna jelennie, de közben megtörtént a rendszerváltás az MHV-nál is, ami úgy indult hogy leragasztották az ajtójukat, mint egy bűnügyi helyszínt… Ide aztán nem lehetett bemenni, így a lemez csak 1991 tavaszán jelent meg. Aztán felmondtak Boros Lajosnak és Wilpert Imrének is az egy személyben felelős kiadó Benkő László lett, akivel azóta is nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Ő mesélte, hogy az Omega úgy szabadult meg a német kiadójától, hogy Laci 10×3 percig könyökölt a billentyűkön, amit rögzítettek, és azt adták le. Mi is szerettünk volna tovább menni a Hungarotontól, és azokkal folytatni, akikkel korábban, ezért el kellett mennünk a Quintbe, az első magyar magánkiadóba. Benkő Laci lett a Hungaroton vezetője, miközben mindenki átment Bors Jenő bácsival a Quintbe. És mi a régi omegás trükkel teljesítettük a kötelezőt… A Fekete Lyukban míg mindenki elment ebédelni dobosunk, Nagy László Attila egy Beatrice albumra rápüfölt kb. negyven percet. És mi ezt leadtuk a Benkő Lacinak, és már ősszel megjelentettük a Quintnél a Hoppá, hoppá! című albumunkat. Két hét múlva megjelent a Hungarotonnál az Üss a kazettára! című anyagunk is, így aztán 1991-ben három Republic-kiadvány is a boltokba került. Benkő Laci egyébként vette a humort, és ráismert a régi Omega-sztorira…

Ahhoz képest, hogy tornász voltál, nem mozogsz annyit a színpadon. Ez afféle basszusgitáros sajátosság?
Mozgok többet is, attól függ, milyen kedvem van, de ennyi év után ez a statikus kiállás jobban illik hozzám. Nem lehet, hogy kicsit lustább vagyok? És kicsit nehezebb a basszusgitár, mint a többi gitár, magyarázzuk meg ezzel! De ez nem általánosítható, mert amikor kellemes nyári hangulatban vagyunk, ez megváltozik.


Voltak olyan témák, amik már régen bennragadtak a zenekar tagjaiban, de csak most vettétek elő?
A címadó dal alapját 2015. december 23-án írtam, azért tudom, mert a telefonomba pötyögtem be, és a dátum lett a hangfile címe. Aztán ezek a zenei jegyzeteket néha előveszem a próbákon, és vagy lesz belőlük valami, vagy nem. Sokszor nem tudom megítélni, hogy mi a jó, és mi a nem jó, de a gyerekeim ki tudják emelni a sikerültebb témákat, Ákos fiam azt is megjósolja, melyik dalból lesz a sláger.

Az új anyagon vastagabb a sound, és talán azt is lehet mondani, hogy az új Republic progresszívebb, illetve, hogy visszatér az 1990-es soundhoz…
Már az előző lemeznél is olyan volt az alkotó kedvünk, mintha az első albumunkat csináltuk volna, és ez az új anyag a korábbi, a 2015-ös album folytatása Nagyon akartuk, nagyon együtt voltunk. A kezdeti időket idézi az új album, és a koncertrepertoár összeállítása is. Bizonyos dalokat direkt elhagytunk, mert bennünk ez a Republic van… Talán felszabadultabb, talán lazább, talán meg tudnunk szólítani új embereket is. Most olyanok is járnak koncertekre, akik a Cipő-féle felállást nem is ismerték. Részben kicserélődött a közönségünk. Azzal, hogy Cipő itt hagyott minket, lezárult egy korszak, és a közönség egy része számára is lezárult valami, de az örömteli, hogy sokan vissza is jöttek a régi rajongók közül. Ki-ki milyen gyorsan tudta lezárni magában a gyász időszakát. Cipő halálával mindenkiben elindult egy folyamat, saját magukat is megvizsgálva, tükör elé állva ki kellett mondaniuk, hogy bennük is eltelt egy bizonyos idő, hogy ők sem azok már, akik 15 éve. Vannak, akik már nem járnak koncertre, amit én tiszteletben tartok, hiszen az életükben is lezárult egy fejezet, ugyanakkor jöttek újak, akiknek mi ugyanolyan nagy örömmel zenélünk, mint régen.

Fotók: Republic archív


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •