Augusztus elejétől látogatható, a újkori régészet egyik szenzációs felfedezése, az a középkori zsidó fürdő, amit a Budai Várnegyed, nyugati pincerendszerében tártak fel. A Nullahategy aláereszkedett a mélybe, ahonnan helyszíni tudósítást küldött olvasóinak.

BARTA ZSOLT- Nullahategy

varDélután négy óra. A Palota út 1. sz. előtt kisebb csoport várakozik, cél a középkori zsidó fürdő, a mikve. Indulás előtt még van egy kis időnk, lássuk, mit is tudunk Buda középkori zsidóságáról? 1242-ben, a tatárjárás után hívta be őket IV. Béla király. A zsidóság tagjai között nemcsak kereskedők, hanem orvosok, mészárosok és mesteremberek is voltak, akik hamar beilleszkedtek Buda társadalmába. Különböző egyleteket alapítottak, amelyek többek között jótékonysággal, betegápolással valamint temetkezéssel foglalkoztak. Tanulóköröket is tartottak fent, amik a zsinagógáikban működtek. Ma már a régészeti feltárásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a középkori Budán három zsinagóga is állt. A legrégebbit már a Képes Krónikában is megemlítik, amelyről azt írja a történeti forrás, hogy a (mai) Fehérvári kapu mellett állt, 15 éve tárták fel a régészek, ám a fölötte húzódó utcaszakasz miatt vissza kellett temetniük.

A történelmi utazásból a túravezető hangja ránt vissza mai Budára. A csoport tagjai összegyűltek, indulunk a mélybe. Várjuk, hogy védősisakokat, nagy teljesítményű bányászlámpákat osszanak ki, ám semmi ilyesmi nem történik. Belépünk egy ajtón, majd lefelé tartunk a lépcsősoron. Kellemes hűvös fogad odalent, bár ez még korántsem a végpont. Nagyobb termeken megyünk keresztül, vajon milyen célra használhatták ezeket? Megtudjuk, hogy a Budai vár alatti hatalmas, máig nagyrészt feltáratlan pincerendszer szervesen kapcsolódott a természetes módon létrejött barlangokhoz. Vész esetén a lakosság ezekbe a termekbe és járatokba menekült, ám nemcsak ők, hanem a törvény elől elbújó haramiák kedvelt búvóhelye is volt.

Hirtelen sötétebb folyosóra jutunk: a vezető megkér, óvatosan lépkedjünk, lábunk alatt immár az eredeti, földből döngölt padozat található. Egy korabeli borospincében vagyunk, jól mutatják ezt az oldalvágatokban látható hatalmas, nemespenésszel borított boroshordók is. Sajnos ezek üresek, a bennük egykor tárolt nedűt talán Mátyás király, vagy udvari krónikása, Bonfini hajthatta fel egy középkori házibulin.

DSC_2033

A boltíves teremben további adatokat tudunk meg a budai zsidóságról. Miután 1526-ban Szulejmán csellel elfoglalta Budát, a helyi zsidóság önként a törökök mellé állt, ugyanis a keresztény Európában számtalanszor megalázták őket. Adót fizettek a szultánoknak, és bérbe vették a pénzváltóhelyeket, vámokat és a réveket. A nemzetközi kereskedelemben is részt vettek, Bécsből Budán keresztül Isztambulba vitték a vásznat és a posztót. 1686-ban azonban véget ért a budai zsidóság aranykora, a várost visszafoglaló katonák, az utolsó szálig lemészárolták őket.

mikve_budai_var2

Az utolsó folyosón vezetőnk hirtelen megáll, és egy vájatra mutat. Megérkeztünk a mikvéhez. Meredek lépcsőn kell alászállni annak, aki a XIII. századi fürdő atmoszféráját szeretné magába szívni. Lefelé lépkedve friss levegő csap meg, s máris a rituális fürdő előtt állunk. De mi is a mikve? A víz általi megtisztulás már a Tórában is olvasható, amely leírja, hogy a fürdő egyszerre szolgál rituális és higiéniai célokat. A Talmud már pontosabban fogalmaz, elmeséli, hogy a zsidó nőknek havonta egyszer rituális fürdőt kell venniük. Először az esküvőjük előtt, majd havonta, a menstruációt követő hetedik napon kötelesek a mikvébe menni. Alámerítkezésüket egy felügyelő asszony figyeli, aki arra ügyel, hogy mindenhol ellepje a víz a mikvébe lépő nőt. Természetesen a zsidó férfiak is jártak fürdőbe, ahol addigi bűneiktől tisztultak meg, ám ők általában külön mikvébe jártak. A fürdőben, a zsidó hagyomány szerint természetes víznek kell lennie, ez csobog a lábunk alatt is, miközben a Mikve méreteit igyekszünk kiszámítani. Nem túl nagy a medence, körülbelül 3 négyzetméter lehet.

Álldogálunk még egy kicsit a lefedett mikve peremén, s valóban érezzük a történelem közelségét, majd indulunk tovább, immár felfelé, a napvilágra. Útközben még egy folyosóra bekukkantunk, ahol egy vakablak és egy semmibe vezető lépcső jelzi, hogy még számos meglepetést rejt a Budai vár gyomra.

Vezető képen: Egy 1128-ból fennmaradt mikve a németországi Speyerben

Fotók: Barta Zsolt, Civilhetes.net