A hetvenes-nyolcvanas évek hazai underground zenéje és a korszak képzőművészetének kapcsolatát vizsgálja Rock/tér/idő címmel a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) péntektől látható kiállítása.
MTI
Három hete nyílt a Lumúban a nemzetközi könnyűzene és a rajongói attitűd jelenségeit kutató, Szenvedély – Rajongás és művészet című kiállítás, míg a Rock/tér/idő a két szcéna magyarországi kapcsolatának rétegeit tárja fel – emlékeztetett a tárlat csütörtöki sajtóbejárásán a múzeumot vezető Fabényi Julia. Készman József kurátor elmondása szerint a szerteágazó kapcsolatokkal, művészeti és életstratégiákkal a szigorú kronológia helyett tematikus egységekben ismerkedhet meg a látogató.
A korszak könnyűzenéje nemcsak inspirációs forrásként szolgált, hanem sokszor életmódváltásra is ösztönözte az alkotókat – idézte fel a kurátor. Erről tanúskodik Sarkadi Péter grafikai sorozata is: a félig komoly, önreflektív munkákon Sarkadi mint rocksztár jelenik meg, noha természetesen a képzőművészek társadalmi elismertsége ebben az időben sem volt mérhető a könnyűzenei csillagok sikereihez. Komoly hatalom volt ellenben Aczél György kezében; a korszak hazai kultúrpolitikájának szinte mindenható irányítóját Uglár Csaba Andy Warhol stílusában idézte meg. A 2. világháború utáni évtizedek “hivatalos” és alternatív könnyűzenei irányzatait idővonal tekinti át, mellyel szemben Gáldi Vinkó Andrea Inside Out fotósorozatán mai zenehallgató fiatalok tűnnek fel; kedvenc számaikba QR-kódok segítségével a látogatók is belehallgathatnak.
Egy képzőművészetben szokatlan műfaj, a hímzés köti össze Szabó Eszter Ágnes munkáján a művész nagymamáját és David Bovie-t, ahogy hímzett alakokként tűnnek fel Pittmann Zsófi textiljein Madonna, Máté Péter, Zalatnay Sarolta vagy Tarkan is. Egész falakat borítanak be a nyolcvanas évek lemezborítói, velük szemben pedig a korabeli együttesek fellépéseinek plakátjai, míg a Magyar Rádió archívuma, a Budapest Music Center könyvtára, az Artpool és a Rockmúzeum virtuálisan járhatók be a Lumú termeiben. A korszakot mozgóképek is felidézik: Almási Tamás, Bonta Zoltán és Szántó Tamás dokumentumfilmjei mellett megtekinthető az A. E. Bizottság Jégkrémbalett című filmje is.
Geszti Péter Magyarország című videójára Nagy Kriszta Tereskova reflektál, Felsmann István pedig Britney Spears Work Bitch című klipjét dolgozza fel, a videóhoz a szöveg Google Fordító által felmondott magyar változatát társítva. Csiszér Zsuzsi zenei újságok kivágásaiból készített nagyméretű, helyspecifikus kollázst, Brückner János azonban félig a közönségre bízza az alkotást, hiszen Erózió című munkáját a látogatóknak kell kiszínezniük a megadott színkódok alapján. Az utolsó terem az eredetileg képzőművésznek indult Cseh Tamás alternatív identitását idézi fel: az énekes bakonyi indiánéletéről fotó- és tárgyi dokumentumok, Cseh Tamás rajzai tanúskodnak.