A brit tudósok évtizedek óta keresik az esszenciális rock vegyületét, de mi tudjuk: képlet négy nagy betűvel írható le, így: ROCK. Volt valamikor a hatvanas évek végétől kb. 1973-ig tartó időszak, amikor a ROCK fegyver volt, és őrült fizikusoknak látszó rockhőök dolgoztak rajta a titkos laborokban, de a műfaj jobban szerette az emberkísérleteket, és élesben tesztelt mindent a közönség előtt. Vannak dokik, akik a mai napig dolgoznak a csodafegyvereken, az egyik banda Foo Fighters, akiknek a napokban jelent meg a Concrete and Gold című albuma, illetve itt vannak a sógorok is, a Kaiser Franz Josef triója, akik nem csinálnak titkot a fegyverkezési programjukból, az album címe is pont a megfelelő mértékben demagóg: Make Rock Great Again.

PZL- 061.hu

Olyan van, hogy egy zenekar neve egy másik bandára utal, de az viszonylag ritkán fordul elő, hogy két – egyazon alomból származó – zenekar nevéből gyúrja össze valaki egy harmadik banda a nevét. A Kaiser Franz Josef név ugye egyszerre utal a Franz Ferdinandra és a Kaiser Chiefsre is, a két 2004 körül, feltűnt britpop bandára, de természetesen elsősorban a saját identitásukra is, hiszen a fiúk osztrákok, ahogy maga Ferenc József császár is. De a zenekar legalább annyira utal a Wolfmotherre, mint Ferenc Jóskára, sőt, meghökkentő, hogy milyen frankón levették az ausztrál felforgatók vintage-rockját, oly’ annyira, hogy a fazonok is kb. egyeznek.

A Kaiser Franz Josef albuma annak ellenére, hogy minden gesztusában más zenekarokat idéz (A Wolfmotheren és a Black Keys-en át a Queens Of The Stone Age-ig), ígéretes munka, mert ha el tudunk vonatkoztatni az elődöktől, akkor azt is mondhatjuk, hogy egy kimondottan jó ízléssel felpakolt vintage rock kalandozás, van helyük a nap alatt, főleg koncerteken működik ez a fajta ősrock attitűd, de lemezt hallgatva is kellemes időutazás 1971-be.

A Foo Fighters-szel simán eljuthatunk 1991-be a Nirvana fénykorába, de itt nem állnak meg, a céljuk az, hogy eljussanak a rock and roll Walhallába, ahol minden épületet Marshall ládákból raktak össze, és aki meghalt azt tényleg hangfalba temették. Az új Foo-album már a tinédzser rock and rolltól a stoner húzású felnőtt rockig jutó zenekart mutatja meg teljes valójában, egy olyan ötlettelen borítóba csomagolva, amit a Hooligans is csak egy maxin engedne meg magának, de a lényeg maga 11 trackből álló ajánlat, amelyen ott a The Sky Is A Neighborhood, ami a zenekar pályafutásának egyik legjobb mutatványa, de ott az üvöltést és a melodikus refrént vetésforgóban váltó La Dee Da is. 

Az albumon számos önálló zenei világot megjelenítő produceri bravúrdarab hallható, ott van a hibátlan popsláger, az Arrows, ami le is lóg a lemezről, meg nem is. Mert az a jó a Dave Grohl-féle zenei univerzumban, hogy úgy tágul, mint a rágógumi, belefér a hülyéskedés, a stoner elborulás, minden, ami jól áll ennek a kedves fickónak, akit bárki elfogadna nagybácsinak. A lemez a végére kissé leül, elveszíti lendületét, de semmi gond, a Foo Fighters olyan rágógumirock, amivel jól lehet gömböt fújni, és nemcsak pukkan egyet, hanem jó nagyot is szól.

Kaiser Franz Josef
Make Rock Great Again
Sony
13 szám 44 perc


Foo Fighters
Concrete And Gold
Sony
11 szám 47 perc